ꪻʜᰀ ᗷⳗᴀᥴᴋ ᖇᴀ᥎ᰀɴ

𝒫𝓇𝑜𝓁𝑜́𝑔𝓊𝓈

Egy újabb nap vette kezdetét a Malfoy birtokon és egy újabb napon ébredtem fel a legfiatalabb Malfoy, Draco karjai között.

-Draco, ébredj.- súgtam a fülébe majd lágy csókot nyomtam arcára.

-Hányszor kell még elmondanom, hogy semmi kedvem ilyen korán kelni?- nyöszörgött majd átfordult a másik oldalára és tovább szuszogott.

-Hisztis.- forgattam meg szürke-barna színű szemeimet.

Nos, igen... elég ritka színben pompázó szemeim voltak, Narcissa azt mondta, hogy még kiskoromban szereztem egy baleset során, azt viszont már nem volt hajlandó elmondani, hogy miféle baleset során mutálódtak a szemeim, ahogy azt sem, hogy a szüleim hogyan haltak meg. Sok-sok pletykát hallottam már az Abszol-úti látogatásaim során, a varázslók és boszorkák mihelyst meglátnak engem, rögtön összesúgnak a családom különös, rejtélyes halálának köszönhetően, de természetesen az is rátesz pár lapáttal, hogy a Lecter család nem tartozott a legmegbízhatóbb, legjószívűbb családok közé... egyesek szerint rosszabbak voltak mint Malfoyék, de én ezt nem tudom tanúsítani mivel a szüleim már nagyon kicsi koromban haltak meg, nem is emlékszek rájuk. Mivel Malfoyék jó barátságot ápoltak a szüleimmel ezért Luciusék neveltek fel engem. Sokan elítélik Malfoyékat... -bár nem tagadom ismertem életem során náluk  jobb embereket is- viszont Lucius túlzott aranyvér mániáját leszámítva, ők igenis jó emberek... vannak rögeszméik, de ugyan már, kinek nincsenek?

Gondolatmenetemet hangos csörömpölés zavarta meg, majd rögtön utána jött is a kiabálás.

-Dobby!- rikácsolta Lucius. Gyorsan magamra kaptam a tegnap előkészített ruháimat és magára hagytam a mélyen alvó Dracot.

-Mi ez a hangzavar?- rohantam le a lépcsőn majd megpillantottam Dobbyt, aki épp szilánkokat szedegetett fel apró kezeivel a már zavaróan tiszta padlóról.

-Ez a haszontalan manó tönkretette a reggelimet!- dühöngött Lucius az étkezőasztal mellett állva. Mivel a vele együtt töltött hosszú idő során hozzászoktam a dühkitöréseihez, ezért megtanultam kezelni is őket.

-Majd csinálok neked reggelit én.- nyugtattam meg a még mindig fújtató Luciust, majd leguggoltam Dobby mellé. -Várj, majd megcsinálom én. Te addig menj, kicsit tégy rendet a szobánkban.- hessegettem el onnan a remegő kezű kis manócskát aki halkan nyögött egy köszönöm-félét majd feliszkolt az emeletre.

-Nem értem, miért vagy vele mindig ilyen kedves? Ez csak egy semmirekellő csúfság... több kárt okoz, mint hasznot.- csóválta a fejét.

-Valószínűleg azért töri el a tálakat, poharakat amikor a közelében vagy mert fél tőled... és köztudott aki fél az általában könnyen hibázik.- majd felszedtem a padlóról az utolsó üvegszilánkot is, és kidobtam a szemetesbe.

-Nem kell reggeli... elment az étvágyam.- mondta sértődötten majd leült az asztalhoz és a kezébe vette a Reggeli Prófétát és olvasni kezdte.

-Mi van ma? A Hisztizés világnapja, vagy miért viselkedik ma mindenki úgy mint egy szörnyű hároméves kisgyerek?- csaptam rá az asztalra, Lucius összerezzent.

-Te jó ég... valaki bal lábbal kelt fel. Dracoval nem jöttek össze este a dolgok? Pedig meg mertem volna esküdni, hogy hallottam hangokat amik...

-Lucius, kérlek ne is folytasd. Inkább kimegyek a kertbe.- túrtam bele idegesen a hajamba és kicsörtettem a hatalmas kertbe amit inkább neveznék egy parknak, mint kertnek.

Elindultam a tó felé, felpillantottam az égre és megláttam egy ismerős madarat.

-Crowley!- kiáltottam fel vidáman, amint megpillantottam a felém repülő,  éjfekete tollú hollómat. A madár rászállt a vállamra és károgott párat. Az iskolában talán csak nekem van hollóm, és mivel szinte mindig feketében járok ezért rajtam ragadt a Black Raven vagy csak simán Raven becenév.

Megsimítottam fénylő tollait, majd zsebemből előkotortam egy pár, kifejezetten hollóknak kitalált jutalomfalatot... azt hiszem így nevezik ezt a mugliknál. Crowley nagyon falánk állat és pár másodperc alatt befalta az egészet, és egy elégedett károgással lerepült a vállamról.

-Hát már te se vagy rám kíváncsi?- csóváltam meg a fejemet nevetve, majd leültem a tóhoz közel lévő padra.

Varázspálcámat elővettem a zsebemből és a nyári szünet alatt már sokadjára kezdtem el ismételten tanulmányozni. Őszintén hiányzott a Roxfort... hiányzott a varázslás, az órák sőt még a tanárok is, de természetesen főleg a mardekáros társaim. Alig vártam már, hogy visszatérjek és újra varázsolhassak... az hiányzott a mardekárosokon kívül a legjobban. Sokan tehetségesnek tartottak, és elég jó tanuló is vagyok, igaz nem annyira, mint az állandóan okoskodó Hermione Granger. Valamiért ki nem állhattam azt a lányt, Harry és Ron még az elmegy kategóriába tartoztak, -bár Draco őket is utálta- Hermione mégis elviselhetetlen volt a számomra. Inkább hagyjuk is azt az irritáló nőszemélyt... szívesebben gondolok másra, mint például arra, hogy már csak pár hét és ismét egy új tanév veszi kezdetét a Roxfortban!

-Anathéma!- kiáltotta valaki a távolból, ezzel már a mai nap folyamán másodszor félbeszakítva a gondolatmenetemet. A hang tulajdonosa nem volt más, mint Draco.

-Ó, csak nem a Hiszti Herceg van itt személyesen?- tettettem csodálkozást amikor megpillantottam a fiú egyre közeledő alakját.

-Nagyon vicces, és ki a Hiszti Király?- kérdezte szarkasztikával teli hangon és lehuppant mellém a padra.

-Az apád, ki más lenne?- nevettem fel majd hosszasan megcsókoltam szerelmemet.

-Jaj ne is mondd... épp anyámmal ordít, hogy miért nem csinál neki reggelit.- panaszolta amikor elváltak ajkaink.

-Apád nemsemmi, kérdeztem tőle, hogy kér-e reggelit és azt felelte, hogy elment az étvágya. Már látom kire hasonlít jobban a viselkedésed a családból.- csipkelődtem, válaszul csak egy hümmögést kaptam.

-Semmi kedvem az iskolához.- nyögte majd csípőmre tette a kezét és belehúzott az ölébe.

-Csak nem Potter miatt?- kérdeztem miközben próbáltam megkeresni a számomra kényelmes pozíciót.

-Utálom ezt a nevet.- sziszegte.

-Tudom...- öleltem át, mivel ez mindig bevált, amikor Draco épp idegeskedett.

-Mikor akarod elmondani a szüleimnek, hogy párszaszájú vagy?- váltott hirtelen témát.

-Jaj ne, Draco, könyörgöm ne kezdd... tudod mekkora felhajtást csinálnának, főleg apád. Majd talán egyszer elmondom, de az biztos, hogy nem most lesz.- jelentettem ki határozottan, mivel semmi kedvem nem volt kedvem Luciussal a különleges és ritka képességemről beszélgetni. Még csak az kéne nekem...

-Gyere, akkor menjünk be...- mondta sértődötten, mivel utálta amikor nem teljesítettem amit mondd.

-Nem, még maradunk egy kicsit... van pár ötletem, hogy mivel kárpótolhatnálak ezért.- néztem rá huncut csillogással szemeimben, erre Draco sértettsége nyomban elszállt és vigyorogva nézett végig rajtam majd arcomat kezei közé fogta és szenvedélyes csókot nyomott ajkaimra...

|| Hamarosan jön az 1. rész, remélem elnyerte a tetszéseteket ez a prológus... lehet a későbbiekben még átírok benne egy-két dolgot, de ez még nem biztos! Addig is várom az eddigi véleményeiteket kommentben:3
Innen is köszönöm a csodálatos borítót: dominescriptor
További szép estét/reggelt nektek! ||