ꪻʜᰀ ᗷⳗᴀᥴᴋ ᖇᴀ᥎ᰀɴ

𝟤. 𝓇𝑒́𝓈𝓏

A bevásárlást az Abszol úton sikeresen befejeztük. Draco nagyon boldog volt, mivel sikerült beszereznie a legújabb és elvileg legjobb seprűt amit csak találhatott az üzletben.
Én viszont annál kevésbé voltam boldog... eléggé frusztrált voltam a talárszabászatban történtek óta.

Épp indultunk volna vissza a Luciussal megbeszélt helyre amikor három ismerős alakot véltünk felfedezni.

-Nocsak, nocsak... Potter, Csúf vörös és Sárvér, micsoda meglepetés.- ciccegett a három jó barátnak Draco.

-Mi is örülünk nektek, Malfoy.- forgatta meg a szemeit Hermione. Na remek... már csak ő hiányzott nekem.

-Az a legújabb Nimbusz a kezedben?- kérdezte csodálkozva Ron.

-Természetesen. Ezzel fogom idén Pottert lesöpörni a pályáról.- mondta Draco levakarhatatlan vigyorral az arcán.

-Majd meglátjuk.- mondta Harry és otthagytak minket.

-Ez a Hermione milyen kiállhatatlan fruska...- fújtattam idegesen.

-Ne húzd fel magad rajta.- simította meg karomat.

-Mondod ezt, te... ahányszor meglátod Pottert elvörösödsz dühödben.- mondtam értetlenül.

-Az más...- legyintett.

Hirtelen egy kéz simult a derekamra.

-Hát megvagytok... láttam velem szemben jönni a dühödt Potteréket, rögtön tudtam, hogy a közelben vagytok.- mondta szórakozottan Lucius miközben érthetetlen módon a kezét még mindig a derekamon pihentette.

***

Végre visszatértünk a Malfoy birtokra... alig vártam már, hogy beszélhessek Narcissaval, mivel reményeim szerint belőle több információt ki tudok húzni a családommal kapcsolatban, mint bárki másból.

-Sziasztok!- üdvözölt minket mosolyogva Narcissa amikor beléptünk az ajtón, mi természetesen visszaköszöntünk neki... Lucius kivételével. -Mit sikerült vásárolnotok?- kérdezte.

Mi Dracoval felsoroltuk neki azt a sok holmit amit beszereztünk.

-...utoljára hagytam meg a legjobbat, ez a legújabb Nimbusz seprű, ezzel fogom lealázni Pottert.- mutogatta büszkén.

-Sok sikert, fiam.- mosolygott a nő. -Kérlek Anathema gyere velem, beszélni szeretnék veled... bizonyos női dolgokról.- mondta zavartan és elindult hálószobájuk felé.
Én értetlenül követtem őt, fogalmam se volt arról mit akarhat...

Amikor beértünk a tágas szobába becsukta maga mögött a hatalmas tölgyfaajtót és fel-alá járkálni kezdett.

-Nos...- köszörülte meg a torkát.- Nem is húznám tovább az idődet... Lucius... Lucius nem viselkedik mostanában furcsán?- kérdezte. Hazudnék ha azt mondanám, hogy a kérdése nem lepett meg.

-Hát azon kívül, hogy sötét sikátorokba mászkál és bunkóbb mint általában, nem, nem viselkedik furcsán... olyan Luciusos.- vontam meg a vállamat.

-De... veled, veled nem furcsa?

-Nem, szerintem nem.- ráncoltam össze a szemöldökömet.

-Akkor nem is lenne több kérdésem.- mondta majd kinyitotta az ajtót én meg indultam volna kifelé rajta...

Ekkor jutott eszembe valami... ennél jobb alkalmam nem is lehetne arra, hogy kifaggassam őt.