ꪻʜᰀ ᗷⳗᴀᥴᴋ ᖇᴀ᥎ᰀɴ

𝟣. 𝓇𝑒́𝓈𝓏

Már csak egy hét. Számolom a napokat, már csak 7 nap, és megkezdődik az iskola.

-Draco, nem láttad a pálcámat?- kérdeztem a fiútól aki épp fekete ingjének gombolásával bajlódott.

-Fogalmam sincs, de mindjárt letépem magamról ezt a szörnyűséget.- mérgelődött és remegős kezével próbálta a gombjait begombolni, nem túl sok sikerrel. Mostanában egyre többször, és egyre jobban remegett a keze.

-Ez így nem egészséges, szólnod kéne Narcissanak, ha már Luciusnak nem szeretnél... ok nélkül nem remeghet így senki keze.- csóváltam a fejemet majd odaléptem hozzá és segítettem neki begombolni.

-Az se normális, hogy ennyire hideg a kezed.- szisszent fel amikor a bőréhez értem.

-Ez teljesen más.- nevettem fel és csókot leheltem ajkaira.

-Egyébként a pálcádat lent láttam... ha jól emlékszek akkor az ebédlőben.- mondta amikor elváltunk egymástól.

-Valahogy sejtettem, hogy tudod merre találom.- sóhajtottam és kisiettem az ajtón.

Lent az ebédlőben Lucius ücsörgött kezében a szokásos Reggeli Prófétáját lapozgatta és valami furcsa szagú italt kortyolgatott. Narcissa pedig vele szembe foglalt helyet. Tekintete komor volt, de amint meglátott engem, szája széles mosolyra húzódott. Hát igen... Narcissanak és férjének már nem volt túl jó a kapcsolata, sokat látom sírni... persze véletlenül, mások előtt sose szomorkodna, igyekszik fenntartani az erős nő látszatát azonban amikor egyedül van csak sír, és sír. Csak én és Draco tudtunk mosolyt csalni az arcára.

-Jó reggelt!- köszöntött majd megpaskolta a mellette lévő széket, hogy üljek le.

-Jó reggelt! Most nem ülnék le... a pálcámat keresem, nem láttátok?- kérdeztem.

-Nálam van.- nyújtotta felém a fekete varázspálcámat az idősebbik Malfoy fel sem nézve újságjából.

-Köszönöm.- válaszoltam bizonytalanul, mivel fogalmam sem volt arról, hogy mit keresett nála.

-Hamarosan indulunk az Abszol-útra, szóval siessetek.- mondta hirtelen Narcissa még mindig mosolyogva, bólintottam, már épp indultam volna vissza Dracohoz, amikor Lucius lerakta az újságot az asztalra és feleségére emelte a tekintetét:

-Te nem jössz, én megyek el velük.- mondta kimért hangon, Narcissa értetlenül nézett rá, mivel eddig úgy volt, hogy ő visz el minket... szó se volt róla, hogy Lucius kísérne el minket.

-De...- szólalt meg, de a férje félbeszakította.

-Semmi de! Azt csinálod amit mondok, téma lezárva.- csapott az asztalra. Narcissa és én összerezzentünk.

-Rendben.- sütötte le szemeit a nő.

***

Hát íme... újra az Abszol úton vagyok. Imádok itt lenni, bár sajnos csak ritkán jutok el ide...

Mint minden tanévkezdés előtti napokban, ismét hatalmas tumultus volt.
A boltok tömve voltak boszorkákkal és varázslókkal, ezt viszont sose szerettem. Ha lehetett kerültem a tömeget, ez viszont nem mindig jött össze... pláne nem itt, az Abszol úton.

-Menjetek vásároljatok be. Nekem dolgom van, két óra múlva találkozzunk ugyanitt.- mondta Lucius, belenyomott a kezünkbe egy halom Galleont majd elviharzott egy sötét sikátor irányába.

Draco és én nagyokat pislogva néztük Lucius távolodó alakját.

-Én elmegyek talárt venni... kinőttem a régit.- szólaltam meg amikor Lucius eltűnt a ködös, sötét sikátorban.