A lány aki megfagyott ~P.M.~

36

Csikis vagyok

Halk ajtócsukódás, mire szemeim kipattantak. Felültem az ágyban majd ilyedten néztem a hang felé ahol egy félig mesztelen Pietro bámult vissza rám. Mellkasa csupasz volt, teste kidolgozott. Haja vizes, csurom vizes. Lábait a tegnapi melegítője takarta.
-Jó reggelt, Abby.- köszöntött mosolyogva mire válaszoltam.
-Hány óra van?- kérdeztem majd kipattantam az ágyból és az ablakhoz sietettem.
-Kereken öt óra.- motyogta a fiú az órára pillantva.

Sokkolva pillantottam hátra.
-Te ilyenkor zuhanyzol?- néztem rá furcsállva mire ő nevetve közeledett felém.
-Ilyenkor edzeni szoktam, drágám.- ragadta meg derekamat és magához rántotta.
Gyengéd volt de mégis határozott.

-Köszönöm, hogy aludhattam pár órát.- kezdtem bele és elakartam menni a szobából de a fiú megállított.
-Aludj még! Rádfér.- mondta miközben arcomból kisöpört egy tincset.
Érintésére testem bizseregni kezdett, remegtem. Szemeim megteltek könnyel mire a fiú aggódva pillantott le rám.
-Abby, annyira sajnálom.- kezdett magyarázkodni de én megállítottam.
-Itt. Aludhatok itt?- kérdeztem félve.
Pietro halványan elmosolyodott majd elengedte derekamat, kezét kinyújtotta, ezzel mutatta az utat az ágya felé.

Boldogan bújtam be a meleg takaró alá. Az ágya közvetlen a fal melett volt. A fal felé fordultam és próbáltam elaludni de nem jött álom a szememre. Mindig csak fészkelődtem, mozgolódtam. Egyszercsak megemelkedett mögöttem a takaró és befeküdt valaki mellém.

Érztem, hogy engem néz így megfordultam. Pietro aggódva mért végig.
-Te nem edzel?- néztem rá furcsállva.
-Nem tudsz aludni.- mikor ezt kimondta kirázott a hideg.
Sóhajtva húzódtam el tőle.
-Így igaz.- mondtam ridegen.

Pietro nem lépett. Nem ért hozzám, nem sürgetett. Azt várta, hogy mikor érek hozzá.
Három percnyi szenvedés után feladtam, és idegesen fordultam a fiú felé majd odabújtam hozzá.

Pietróból egy felszabadult sóhaj szökött ki és kezét hátamra vezette. Állát fejem tetejére hajtotta majd gyengéden megpuszilta azt.
-Na, végre!- motyogta a hajamba és még jobban magához szorított.

~

Reggel teljesen máshogy ébredtem. Hátamon feküdtem, hajam a számba lógott. Pietro melletem feküdt, az egyik keze a hátamat ölelte míg  a másik a hasam fonta körbe. Feje a mellkasomon pihent. Arca rezzenéstelenül feküdt felsőtestemen egészen addig amíg kezemet bele nem vezettem hajába. Mikor ez megtörtént a fiú arcára egy mosoly kúszott fel.

Ujjaimat lassan mozgatni kezdtem, simogattam Pietro fejét. Pietro hirtelen felnevetett.
-Ne ott csikis vagyok.- nevezett tovább mire belőlem is kitört a vihogás.
-A hajadnál?- vihogtam tovább miközben a fiú haját fogtam.
-Nagyon.- fuldoklott a nevetéstől.

Az idili pillanatot egy robbanás szakította meg. Pietro rögvest felpattant majd engem is felrántott az ágyból. Kinéztem ablakán amit egy reluxa takart. Kint egy helikopter körözött, rajta az árvaház logója.
-Pietro.- suttogtam halkan.
-Ők azok.