Világok Harca II. - Bosszúvágy | 7. könyv

8. Leo

Leo nem tudta mi történik. Hirtelen lettek sokan azon a mezőn. És nagyjából csak Clytius volt velük ellenséges. Eddig.

Leo nagyon nem bízott az óriásban. Egyszer már harcolt vele Hádész Házában, és nem akarta megismételni. Ő volt az egyetlen olyan gigász, akitől Leo félt. Olyan hatalma volt, mint még magának az óriások kiralyának, Porphürionnak sem volt. Csak az aurájával kioltotta Leo és a sárkány tüzét. Mondjuk nem is volt meglepő, mivel az óriás arra született, hog, Hekaté-val végezzen, így még talán nagyobb hatalma is van az istennőnél.

Meg hát itt volt ez az új csávó, aki Dr. Stephen Strange-nek hívta magát. És még a doktori címét ki is emelte. Ő volt az a fószer, akit Leo igazi egositának nézett, és tudta, hogy nem fogja bírni a képét. Mondjuk Narcissziusz után ő már egy kisangyal volt.

Az egyetlen meggyőző "újonc" köztük csak a két boszorkány, akiket Ginny-nek és Hermione-nak hívtak, és Hablaty volt. Meg volt egy srác, aki még szimpatikus volt Leo-nak. Őt Peter Parker-nek hívták, és maximum ő is tizennyolc éves lehetett.

Strange-nek volt egy terve a kijutásra, amit rögtön az után kezdett el mondani, hogy elindultak a mezőről.

– Valószínűleg észrevettétek a hegységet arrafelé – mutatott a pasas az egyik irányba. Leo arról hatalmas erőt érzett. És nem tudta hogy lehet, hiszen ő csak egy Héphaisztosz-gyerek. – Van ott egy kő, egy úgy nevezett Végtelen Kő...

– Igen, hallottunk már róluk – szólt bele Hylla, ami látszólag zavarta Strange-t. De Leo ezt élvezte.

– És találkoztunk is már az egyikkel – tette hozzá Hazel. – A lilával, nem tudom az melyik.

– Az a Hatalom Kő volt, és ez teljesen más – mondta Strange. – Önmagában nincs hatalma, nem lehet harcra használni. Azonban képes megnyitni dimenziók és univerzumok közti átjárókat. Ezen kívül egyetlen dologra jó. A....

– És mi az? – vágott közbe Leo, csakhogy idegesítse a férfit.

– Megtennéd, hogy nem pofázol bele?! – csattant fel Strange.

– Szokj hozzá – vonta meg a vállát Leo.

– Ego Kő a neve, és nem véletlenül... – folytatta volna Strange, de Leo megint közbeszólt.

– Így is nagy az egód, nem kell neked még.

– Tényleg fejezd be, Leo! – kérte Reyna a srácot.

– Köszönöm! – mondta Strange, majd folytatta. – Szóval a Kő egy extradimenzionális lény, Nemesis tudatát őrzi.

– Akkor ez gondolom nem az istennő Nemezis – mondta Thália.

– Pontosan. Az Ego Kő ide lett elrejtve. És ha innen kiszabadul, akkor mindennel, amivel lehet, meg kell akadályozni, hogy Nemesis követői közül valaki egyesítse az Ego Követ a másik hattal és a Végtelen Karddal. Mert ha beleszúrják Nemesis sírjába, akkor ő feltámad.

– Tehát akkor lehet jobb ötlet lenne nem kiszabadulni vele innen? – kérdezte Hablaty.

– Sajnos ez az egyetlen mód. Ha ezt nem tesszük meg, akkor valaki akár bele is halhat, hogy visszahozza az embereket – mondta Strange. – És az akár lehet barát, barátnő vagy bármilyen családtag.

Leo belegondolt, hogy az a bárki lehetne akár Kalüpszó is. Vagy Percy. Vagy Jászon. Nem tudná elviselni, ha egyáltalán bárki meghalna amiatt, hogy visszahozza őket. És ezzel tudta, hogy nem egyedül van.

– Ha jól érzem van mégegy probléma a Kő megszerzésével – mondta Maya.

– Igen, van – mondta Strange. – A Kő mellé Thanos rakott egy őrzőt. Ő egy Örökkévaló, akit semmilyen módon nem lehet megölni. Galactus-nak hívják.

– Várjál... – szólalt meg hirtelen Quill, aki a Galaxis Őrzői tagja volt. – Thanos minek rak egy őrzőt a Kőhöz, amikor Thanos Nemesis-nek dolgozik?

– Miből gondoltad, hogy Nemesis-nek dolgozik? – kérdezte Strange.

– Hát...amiket mondtál, én azt hittem – vonta meg a vállát.

– Nem dolgozik Nemesis-nek, sőt, őt akarta ezzel megállítani, pedig tudja, hogy ez nem az ő dolga.

– Te honnan tudsz ennyi mindent? – kérdezte gyanakodva Hermione.

– Varázsló vagyok – mondta Strange. – Én voltam az Idő Kő őrzője, és egyszer előre néztem a jövőbe. Láttam mindent, ami történni fog. Több, mint tizennégy millió lehetséges jövőt. És csak egyben nyerünk.

Leo fülében megakadt egy kifejezés: lehetséges jövő.

– Hogy érted azt, hogy lehetséges jövő? – kérdezte. – Egy jövő van, azt is a Sorsok írják.

– Ez a harc vagy nevezzétek, ahogy akarják, rég túlment a Moirák hatalmán – magyarázta Strange. – Egészen attól kezdve, amikor a Bosszúállók legyőzték Loki-t és a csiturit. Vagy ha a te világoddal akarjuk nézni, attól kezdve, hogy Perszeusz Jackson eljutott a Félvér Táborba.

Leo meglepődött. Senki sem említette eddig Percyt, főleg nem a teljes nevét. Ahogy a Félvér Tábort sem. Honnan tudhat ennyit a pasas?

– Honnan... – állt meg hirtelen Hazel.

– Mondtam, hogy a jövőbe néztem – mondta Strange. – Ismerem az Ötök minden tagját.

– Akarod mondani a Hetek minden tagját – javította ki Reyna.

– Nem. Az Ötökét. Ők az öt hősből álló csapat, akik egy módon képesek legyőzni Nemesis-t. De azt nem mondhatom meg, hogy mivel. Nekik... – Peter felé fordult. – Nektek kell kitalálnotok.