Hófehér

XXXII. Foltok

Ekkor az átváltozásom kezdődött meg. Fájdalmas volt viszont nagyon rövid. Éreztem a hideg padlót a meztelen lábaim alatt. Tompa kiabálásokat hallottam, nem tudtam felfogni mivan.

Az egyik fegyveres karjai közt feküdhettem mert próbált ébresztgetni, arcomat paskolta és beszélt hozzám. Körülöttem a környezet egyre csak elkezdett feketedni, villanó fényeket láttam ami valószínűleg arra utalhatott hogy sok ember mozog.

Szemeim elkezdtek lassan lezáródni. Körülöttem mindenki kiabált és próbáltak ébren tartani. Nem értem mire van ez a nagy felhajtás, rajtam kívül még rengeteg farkas van, én csak egy vagyok a sok közül. Semmiben se vagyok különlegesebb mint a többiek.

"Sötétség... Erdő... Farkasok... Izzó szemek... Közeledik... Vörös... Erősen tart... Mindenhol vér... Fájdalom... Örök sötétség"

Riadtam fel álmomból ami miatt hirtelen fel is ültem. Rögtön is meg is bántam. Nem csak amiatt mert olyan személyt láttam akit nem akartam hanem azért is mert megszédültem.
Orvosi szobában lehettem, vagy valami lábadozó féleségben.

-Orvost kérek ~ beszélt a nem kívánatos személy a rádiójába
-Menj el ~mondtam erőtlen hangon
-Nem ~jelentette ki Vezér
-Nem vagyok rád kíváncsi, húzz el innen ~ ültem fel határozottan

Az ágyból sietősen szálltam ki, nem mondom hogy biztosak voltak a lépteim de legalább haladtam. A karjaimbol az infúziókat szó szerint kitéptem. Nem igazán érdekelt. Cél irányosan haladtam az ajtó felé, már az ajtó előtt voltam mikor megfogta a felkarom és nem engedett

-Engedj el ~próbáltam kirántani a kezem a szorításából
-Nem ~ már rendesen fájt annyira szorított
-Engedj már el nem érted ~ emeltem fel a hangom és löktem el magamtól amire nem számított

Még szerencse csak hirtelen érte őt a hang felemélesem. Egyenesen kiszaladtam. Nem tudtam igazából hol vagyok ezért a folyosó végén lévő nagy ajtó felé kezdtem el szaladni. Hallodtam hogy mögöttem trappol Vezér de nem igazán érdekelt. Szerencsére az ajtó nyitva volt így gyorsan betudtam rajta menni ami egyenesen a csarnokba vezetett.

A csarnok pedig teli volt fegyveresekkel. Akik rögtön az ajtó csapódásra oda kapták a fejüket. Mert ugye elég erősen becsaptam az ajtót mert miért ne. Sajnos ők jól tudták ki vagyok ezért a kezdetleges tudatlan nézésük kemény hideg nézéssé változott át és körbe is vettek. Minimum 40 fegyveres.

Külső szemmel elég érdekesen nezhetett ki hisz egy aprócska lány aki ilyen orvosi köpenyben van van egy hatalmas kör közepén amit vagy 40 fegyveres tart. Én jobbnak láttam azt ha feltartom a kezem és letérdelek.

A terepmintás pasi jött oda hozzám aki egy határozott mozdulattal hátra csavarta a kezem és össze bilincselte majd felállított. Olyan közel voltam hozzá hogy éreztem a teste melegét.

-Na mit csinálsz kicsi lány? Nem szép dolog engedély nélkül szaladgálni ~ mondta miközben magával szembe fordított
-Engedj el ~ próbáltam kirántani a kezem de hát erősen tartott
-Olyan lehetőség nincs, de úgy látom elég szívós kiscsaj vagy, ami még jól jöhet ~ nézett rajtam végig
-Engedj el te terepmintás majom ~ kiabáltam rá
-Na na nem szabad így beszélni ~ nyomta az ujját a számra  csititás szempontjából mire én meg fogtam és rá haraptam ~Áhh te hülye liba ~ vágott pofon
-Te engem ne akarj nevelni ~ mondtam neki eléggé állatias hangon
-Nem hatol meg a farkas éneddel az a helyzet ~ szorította meg az állkapcsom
-Pedig jobban tennéd ~ köptem le nőiesen mire még egy pofont kaptam
-Most az egyszer elengedem ezt de többet ez nem fog előfordulni ~ lökött a földre
-szánalmas vagy, így könnyű hogy megvagyok bilincselve, de szemtől szembe nem mernél kiállni ~ fordult vissza mert épp távozni készült
-Na akkor gyerünk, állj ki ellenem ~ kezdett el a zsebében matatni ~tessék itt a kulcs, legyen egyenlő ~ dobta oda az egyiknek a kulcsot aki elengedett, ő eközben a mellényt levette magáról és már csak egy póló volt rajta
-Majd ha rajtam is normális ruha lesz ~ mutattam magamra
-5 percet kapsz, 5 perc múlva itt ~ ment el és engem is elvetettek a cellámba