Véletlen találkozás

15

Éjszaka borzasztóan aludtam, egész este azon gondolkodtam mit rejt számomra a holnap. Valahogy még is sikerült álomba merülnöm de ezt a csodás érzést az ébresztő órám idegesítő hangja megtörte. Lassan kiszálltam az ágyból és a fürdőbe vettem az irányt. Vettem egy meleg zuhanyt és elkezdtem készülődni a munkába. Semmi kedvem nem volt felöltözni, de végül fel vettem egy fekete egybe részes feszes ruhát ami kiemelte az alakomat.
A konyhába menet bele rúgtam a kanapéba, a kiabálást méghárom utcával odébb is lehetett hallani. Amint meg bizonyosodtam róla hogy nem tört el a kislábujjam felvettem a fekete bőrdzsekimet,majd beültem az autómba és a munkahelyem fele vettem az irányt. Az út izgalmasan telt szinte minden lámpánál pirosat kaptam így késtem 5 percet. Villám gyorsan beértem az épületbe és Noah irodája fele kezdtem sétálni. Útközben bele botlottam abba az embere akit a világ a legjobban utálok.

-Áh Emily ha már itt vagy,főzz egy kávét és hozd az irodámba,van két perced rá!-mondta kimért hangon Noah.

-Rendben.-mondtam flegmán és elkezdtem lefőzni a kávét.

Amint beértem az irodájába egy hallom papír fogadott engem az asztalon,azt odébb csúsztatva leraktam a kávét az asztalra de a fele kiborult a főnököm ingjére. Amint észhez tértem fogtam egy rongyot ami az asztalon volt és elkezdtem az ingjéből kiszedni a kávé foltot.

-Nem hogy még el késel de a reggeli kávémat is rám borítod, és vedd le a kezed az ingemről csak össze piszkolod!-mondta Noah idegesen.

-Már ne is haragudj azért késtem mert folyton pirosat kaptam, és nagyon sajnálom.-mondtam majd levettem róla a kezemet.

-Na ide figyelj te velem normális beszélsz,értve vagyok?.-kérdezte Noah és meg ragadta a karomat.

-Áh Noah az fáj!-mondtam és kirántottam a karomat a szorításból, amint elvettem észre vettem a szorításnak a nyomát,tiszta piros volt a kezem.

-Ne haragudj Emily én nem akartam.-mondta Noah megbánó hangom és észrevettem a kezemen a keze nyomát.
Olyan ideges lett hirtelen megint hogy belerúgott az asztalba majd az szilánkosra tört. El kezdett felem lépkedni és neki nyomott a falnak olyan erővel hogy bevertem a fejemet.

-Ha nem késtél volna el és ha nem borítottad volna rám a kávémat akkor nem lenne most ez.-mondta idegesen és a falhoz nyomott továbbra is.

-Engedj el, félek.-mondtam neki elhaló hangon.

-Most takarodj innen, holnap újra próbálkozol!-mondta és elengedett én meg amilyen gyorsan tudtam lesiettem és beültem az autómba majd sírógörcsöt kaptam. Nagy nehezen össze szedtem magamat és haza felévettem az irányt.