Véletlen találkozás

19

Reggel iszonyatos fej fájásra keltem fel, mikor kinyitottam a szememet a fény mi beáradt a szobába teljesen elvakított, de a szívem mélyen tudtam valami akkor sincs rendben. Mikor feleszméltem hogy nem otthon vagyok kiugrottam a fekete franciaágyból,és csak akkor vettem észre hogy teljesen meztelen vagyok. Gyorsan magamhoz kaptam egy fekete pólót ami a combom közepéig ért. És ahogy kezdtem ébredezni rájöttem hogy hol is vagyok,és hogy mekkora hibát követtem el. Gyorsan össze szedtem a cuccaimat és lefelé kezdtem menni gyorsan le szaladtam a modern üveg lépcsőn de sajnos mikor leértem közbe esett a konyha, ahol az a személy állt akivel a világon utolsó ként akartam találkozni. És hogy ott álltam egy száll tangába és csak egy fekete comb közepéig erő póló takart, életem legkellemetlenebb találkozása volt főleg úgy hogy ő a főnököm. Ahogy egymás szemébe néztünk megláttam Noah szemeibe azt a vágyat amit 3 évvel ez előtt láttam mikor el vette a szüzességemet, borzasztóan rossz érzés kerített magába. Ahogy ott álltam eszembe jutott a tegnap hogy újra odaadtam magamat neki, hogy újra azt érzem mint régen és hogy felék attól hogy mit hozz nekünk a jövő. Vagy hogy esetleg nekünk van-e közös jövőnk? Ezek a gondolatok cikáztak a fejembe mikor ugyan is egy hang megzavarta.

-Emily nagyon sajnálom nem kellet volna ilyen hamar újra meg történnie.-mondta és ki simította az össze túrt haját a szeméből.

-Mi az hogy nem most,egyáltalán nem kellet volna meg történnie.-mondtam hisztérikusan.

-Emily ne mond hogy te nem érzed amit én érzek irántad?-kérdezte Noah csalódott arccal.

-Semmit nem érzek, ez egy óriási hiba volt, Noah te a főnököm vagy.-mondtam de tudtam a szívem melyén hogy ez egy hatalmas hazugság.

-Szarok rá hogy a főnököd vagyok,szeretlek és kész!-mondta Noah ingerülten és egyre közelebb jött hozzám.

-Ne Noah kérlek ne gyere közelebb akkor csak mégnehezebb lesz.-mondtam és kiléptem a hatalmas faajtón köszönés nélkül.

Ahogy leszaladtam a hatalmas lépcsőn még utoljára meg csodáltam a gyönyörű kilátást, és beszálltam az autóba ami tegnap ide hozott. Lassan de haza értem és ahogy be értem az ajtón egyből lecsúsztam a márvány padlóra és csak sírtam,teljesen elfelejtve a külvilágot. De hamar észhez térített egy csipogás amit a telefonom adott ki hogy üzenetet kaptam. Kivettem a szememből a telefont,és el kezdtem az üzenetet olvasni.

Noah:

"Sajnálom hogy csak magamra gondoltam és hogy a te érzéseidet nem vettem figyelembe, de nagyon szeretlek soha nem foglak tudni el felejteni téged Emily. Nem bántam meg a múlt éjszakát hogy veled töltöttem életem egyik legcsodásabb estéje volt amit átélhettem veled újra. Remélem megtudsz nekem bocsátani"

Sajnálattal Noah!