Mikor akarod feladni? [USSR x Third Reich] [Countryhumans] (BEFEJEZETT)

•11•

/sok évvel később/
- Reich szemszöge -

Nekem ennyi elég volt... Nem bírom tovább ezt a sok stresszt.

Én mindent feladtam, vesztettem. Elfogadom.. Nem! Nem fogadok el semmit. Nem nyugszom bele... Ezért.. Áh...

Soviet jött be az irodába. Ahogy kértem. Az asztalom mögé jött és átkarolt a derekamnál ahogy mindig is teszi... Undorító.

- Miért hívtál?
- Csak, tudod.. Sokat segítettél fentebb kerülni. Nyerni. És még így se kaptam meg mindent amit szerettem volna. - simogadtam az asztalomon heverő szerződést. Értetlenül nézett rám, de tudom csak megjátsza. - Ne nézz madárnak - morogtam.
- Mit akar ez jelenteni?

Megfogtam az asztalon lévő szerződést és széttéptem.

- Jó érzés volt téged kihasználni. - vettem le csípőmről kezét. Szeretek másoknak fájdalmat okozni.
- Na mi az, elvitte a cica a nyelved óriás? - nyomtam torkához a kést.

- H-Hogy tehetted ...

- Nem volt nehéz. Amilyen idióta vagy, észre se vetted. - vágtam meg mélyen a kulcscsontjánál. - Hogy érzed magad? Fájt? Kellemetlen? Össze vagy törve?

Nem válaszolt. Semmilyen kifejezés nem volt az arcán. Semmi. Beleszúrtam az oldalába a kést és hátralöktem. - Talán egy másik életben okosabb leszel... - hagytam el az irodát. Nem úgy nézett ki mint aki egyhamar felkel tehát nem aggódtam. Tudom mi lesz ennek a következménye.

Fel vagyok készülve mindenre.

És megvan a mód arra, hogy mimdenkinek jobb legyen. A fiam már nagyobb lett. Tanult, ismer. És romlott a kapcsolatunk. Nagyon romlott. Viszont neki is jobb lesz ha megteszem amit meg kell.

-------------
Üdv. Visszatértem.

Sokat vártatok, tudom. Meg lehet kövezni.

Viszont most több részt rakok ki nektek.

(Remélem senki nem fog megölni ez|rt ^^')