Friendships [Lee Know ff.] [Befejezett]

3.

-Csak neked elmondom, de senki másnak. - közelhajolt a fülembe és bele súgta:

MinKi.

A választól egy pillanatra lefagytam, aztán tapsikolni kezdtem vigyorogva.

-Tényleg? Most csak hülyéskedsz ugye?

-Teljesen komolyan mondom. - mondta.

Sóhajtottam egyet és elkezdtünk tovább beszélgetni.

-És neked vannak barátaid, mert az, hogy nekem van három azt tudod.

-Vannak, de nem a suliba. Egy másikba járnak. Az előző sulimba járnak, ott volt a mi kis baráti körünk. - mesélte nagy beleéléssel.

-Nem hiányoznak? - kérdeztem.

-Nem, mivel minden hétvégén találkozunk. - mesélte miközbe én egy teljesen másik világba kalandoztam el.

-Hahó, figyelsz? - lengette meg előttem a kezét. - Min gondolkodtál el?

-Csak elképzeltem, ahogy sétáltok a folyosón kilencen, te középen mögötted, pedig a többiek és sétáltok, mint a modellek. Mögöttetek, pedig minden lány csak úgy ájuldozik. - mondtam össze vissza mutogatva és fejeket vágva. Minho elnevette magát.

-Honnét tudtad, hogy kilencen vagyunk? - kérdezte.

-Csak egy megérzés. - mondtam vállat vonva.

-Ügyes. - mondta egy édes mosollyal és megsimogatta a hajam, de vigyázva, hogy ne kocolja össze.

Telefon csörgés zavarta meg ezt a pillanatot.

-Hol vagy? - hallottam KiKi hangját. - Nem találtunk a megszokott helyeden.

-Itt vagyok az udvar végében lévő sarokba. - válaszoltam. Minho csak nagy szemekkel figyelt.

-Öt perc múlva kezdődik az óra, szóval gyere. - szólt a telefonba BinBin.

-Hé iskolába tilos telefonozni. - hallottam meg az egyik tanár hangját a vonal másik végéből. Amin jót nevettem.

-Mit mondtak? - kérdezte Minho.

-Csak, hogy be kell mennünk lassan. - a mondat végére elhalkultam, mert két árnyékot láttam közeledni.

-Mi az? - nézett rám Minho.

-Szia-sztok. - köszöntek a tesóim.

Minho felpattant és köszönt nekik.

-Sziasztok, Minho vagyok. - hajolt meg és fogott kezet velük. - MinRin barátja vagyok. - tesóim rám néztek én pedig Minhora. - Mármint nem úgy barát, hanem barát barát. - tesóim kifujták bent rekedt levegőjüket.

-Szóval, ezért voltál eltűnve szünetekbe. - mondta félig felhúzott szemöldökkel, de azért mosolyogva MinBin.

-Igen. - mondtam lehajtott fejjel.

-De miért nem mondtad el nekünk? Nem lettünk volna  idegesek, sőt bevettük volna a baráti körünkbe. - mondta kedvesen MinKi.

-Ne vegyük még be a baráti körbe. - néztem könyörgös szemekkel.

MinBin közel hajolt hozzám, közbe intett MinKinek, hogy beszéljen, hogy ne lehessen hallani amit mond. Bele súgta a fülembe, hogy:

-Tetszik neked ez a fiú? - nagyra nyíltak a szemeim mikor meghallottam ezt a kérdést.

-Nem, dehogy. - néztem el más merre.

-Ja, biztosan. - nézett rám pajkosan.

-Miről van szó? - fordult felém Minho.