Friendships [Lee Know ff.] [Befejezett]

30.

-Én vagyok MinBin élő meglepetése, ne buktass le. - mondta. Bólintottam, mire elengedett.

-Mennyi az idő? - kérdeztem.

-Négy óra. - mondta Jisung.

-Jó reggelt! - köszöntem Mei-nek és Minzhu-nak.

-Neked is. Hogy hogy ilyen korán fent vagy? - kérdezte Mei.

-Csak úgy felébredtem. - leghülyébb kifogás, de nem mondhatom azt, hogy bocsi felébresztettek.

-Remélem nem ébresztettünk fel. - mondta Minzhu. Mióta MinKi jobban tud mandarinul és angolul, megkedvelte Minzhu őt és már jóba vannak. Szerencsére értékeli a kemény munkát és észre is veszi azt nagyon hamar.

-Dehogy is. - mondtam.

-Hol van MinBin? Szeretném látni a kis cuki arcát. - kezdett el olvadozni.

-Jól van csak el ne olvadj itt nekem. - szépen benéztünk az ajtón.

-De cuki. - csuktam be halkan az ajtót. - Különben miért MinBin alszik Minho mellett?

-Tegnap csunyán össze vesztünk Minhoval. - vakartam tarkóm.

-Mi történt? - ültünk le az étkező asztalhoz.

-Kicsit hosszú, de megprobálom gyorsra fogni. Joshuához átmentem, mert seíitett nekem egy versbe és szünetet tartottunk, aztán Minho felhívott idegesen és, hogy hol vagyok ilyen sokáig, majd veszekedni kezdtünk és ott lyuladtunk ki, hogy biztos Joshua ágyasa vagyok. - mondta el. - Így elmesélve elég vicces. - nevettem el magam.

-Minho ilyet tett? Nem vall rá. Nagyon féltékeny lehetett. És most akkor rosszba vagytok? - kérdezte Jisung.

-Nem. Ma be akartam takarni és felébresztettem. - ezután jutott eszembe, hogy megigértem neki, hogy vissza megyek. - Elfelejtettm, hogy engem vár Minho, ogyha el nem aludt addig. - álltam fel.

-Várj. Mi lenne a megfelelő program MinBinnek és nekem? - szólt utánam Jisung. - Valami kreatívat.

-Mit tudom én? - ahogy megálltam Zhijian szobáját láttam meg. - Megvan. Menjetek el valahova Zhijianal. MinBin imádja őt és mindig vele van. - mondtam.

-Biztos ott legyen Zhijian? - bólintottam. - Oké, köszönöm. - bementem Minhohoz, aki úgy tűnt, hogy alszik. Leguggoltam elé és megfogtam a kezét.

-Mi tartott ennyi ideig? - kérdezte félálomba Minho.

-Sajnálom. Megjöttek Lucas szülei. - miután befejztem a mondandom Minho beljebb csúszott ezzel jelezve, hogy bujjak be hozzá. Úgy is tettem és jó meleg volt. Elég hideg van szinte nyárhoz képest.

-Szeretlek. - hallottam meg Minho hangját.

-Mi? - biztos csak rosszul hallottam. Választ nem kaptam. Pár perc múlva el is aludtam.

Cirogatásra ébredtem. Nyitogatni kezdtem szemeim, majd egy puszit kaptam az arcomra. Kelnék így reggel minden nap.

-Valami különleges nap van ma? - kérdeztem.

-Nem csak ilyen kedvem van. - vont vállat. Mondtam már, hogy néha megcsokolnám? Hogy miért? Épp olyan kedvem van. Tök normális, ma már csak így megy.

-Mennyi az idő? - kérdeztem.

-Mindjárt dél. - válaszolta. Kipattantak a szemeim.

-Az hogy lehet? - általába hamarabb kelek mint a tesóim erre MinBinnek hült helye.