Friendships [Lee Know ff.] [Befejezett]

8.

Épp az utolsó óráról csengettek ki. Elkezdtem összepakolni, de nem néztem fel nem akartam egy tekintettel se találkozni. Kiértem az osztályból és megálltam megvárni a két tesóm.

-Szia faláb holnap találkozunk. - köszönt el Taewoo egyik haverja.

Inkább csak elővettem a telefonom és elkezdtem zenét hallgatni. Most épp Got7-nt hallgattam. Épp végig hallgattam egy dalt és a tesóim jöttek is. Lucassal.

-Nem baj ha ma jövök veletek? Most nincs kedvem egyedül otthon lenni.

-Oké. - vágta rá MinKi. - Mármint felőllem, oké.

-Akkor menjünk, nem akarok senkivel se találkozni. - mondtam és spuriztunk el.

-Hé, bocsi. - szólított le az egyik évfolyam társunk. Hátra fordultunk és egy fekete cuccos lány volt. - Csak annyit akartam, hogy jól van e a bokád. - mondta kedves hangon.

-Igen, köszönöm a kérdést. - mosolyodtam el. Végre aki kedves és nem csak szekálni tud.

-Van még egy kérdésem. Ki a kedvenced a Haikyuból? - fordult MinKi felé.

-Hinata. - vigyorodott el MinKi. - Neked?

-Kageyama. - mondta. Mi nem tudtunk becsatlakozni ebbe mert mi nem néztük csak MinKitől ismerjük.

-Hogy hívnak? - kérdezte MinBin.

-Én Youngra vagyok. - mondta.

-Szia, örülök, hogy találkoztunk, de mi most megyünk. - mondtam.

Haza sétáltunk, az út csendesen telt mindenki a gondolataiba volt mélyülve.

-Megjöttünk anya és megint hoztunk haza egy barátot. - szóltam anyának.

-Jó, de beszélnünk kell. - mondta anya. Felvettük a mamuszt, oda adtuk Lucasnak a rózsaszínt és leültünk az asztalhoz.

-Oh, szia én Dasom vagyok. És te? - kérdezte anya kedvesen.

-Én Lucas vagyok. - hajolt meg. Anya rámosolygott és utána komoly fejjel fordult oda hozzánk.

-Ma felhivtak, hogy le öntöttél egy fiút, ne kezdj megint incselkedni, miért nem tanultál a Taewoos esetből. Most kérlek hívd fel azt a fiút és kérj tőle bocsánatot, MinKi. - mondta anya.

-Oké. - MinKi alig birta vissza fogni a mosolygását így, de végül elővette a telefonját. Lucasnál csörgött és fel is vette. Na jó utána persze letették és úgy beszéltek.

-Sajnálom, hogy leöntöttelek. - nyujtotta a kezét MinKi amit Lucas el is fogadott.

-Bocsi. - szólalt meg hirtelen Lucas.

-Mi? - a fiú egy könnyed mozdulattal magához húzta és megcsókolta.

Anya leejtett mindent, ami a kezébe volt, én a szám elé kaptam a kezem, MinBin, pedig ugrándozni kezdett. Nem volt, hosszú csók, lehet mondhatni egy rövidebb szájra puszinak.

-Az istenit ezt, hogy magyarázom ki szerinted? - kezdte el üldözni a benti papucsal Minki Lucast.

-Hé, Jagiya figyelj. - probálta védeni magát.

-Ne hívj így. - mondta.

-Oké sajnálom. - probálta menteni ami menthető. - Valaki segítsen a barátnőm megőrült.

-Fogd be. - kiálltott rá. Anya csak röhögött az egészen. Örülök, hogy ilyen poénosan fogja fel a dolgokat.

-Kislányom, ne verd szét a barátod. Ezzel semmi baj nincs. - mondta anya.