Bökött Csokoládé

XII. fejezet

– Gally nem hajlandó velem beszélni.

Három nappal később Bonnie ezzel a mondattal huppant le Newt mellé egy padra, ahol a fiú épp pengéket és szerszámokat javítgatott és élesítgetett.

– Ha azt mondom, baromira megértem, megharagudnál? – gúnyolódott Newt, majd felnézve rávigyorgott a lányra, jelezve, hogy nem komoly sértésnek szánta. Bonnie egy kés után nyúlt. Newt letette a kis baltát, amit a kezében fogott, és a lány szerzeményét azzal a lendülettel kivette a hosszú, vékony ujjak közül.

– Na! – morgolódott Bonnie.

– Még a végén megvágod magad – intette Newt. Nem örült volna neki, ha Bonnie megsebesítené magát. Nem akarta, hogy rossz legyen neki. Nem szerette nézni, hogyha a lány lógatta az orrát – ilyenkor valami esetlen viccel mindig megpróbálta jobb kedvre deríteni. Azt pedig egyenesen utálta nézni, ha a lánynak fizikai fájdalmai voltak – biztosra vette, hogy az egyhetes hátfájás neki is annyira rossz volt, mint magának Bonnie-nak.

– Bocs, mama – forgatta a szemét Bonnie. Newt éles pillantást vetett rá és visszatette a kést a helyére.

– Na, mesélj, kicsikém – mondta, és visszafordult az élezéshez. Bonnie keze megint a pengék felé kalandozott, és Newt ezúttal hagyta, hogy elvegyen egy bicskát és nézegesse. Persze jó párszor a frász jött rá, amikor kattogtatta a kis szerszámot, és százszor látta lelkiszemei előtt, ahogy a lány ujja éles sikolyok kíséretében lepottyan. Megborzongott és inkább figyelt Bonnie beszédére.

– Gally mindig lelép – mesélte a lány lebiggyesztett ajkakkal.

– Hát, Gally gyökér – vont vállat Newt. Bonnie horkantással próbálta leplezni nevetését.

– A tesóm! – hangsúlyozta.

– Hogyne – forgatta a szemét Newt. Tudta, hogy a lány szentül meg van győződve az igazáról, és kedveskedő szurkálódásnál nem akarta jobban elmélyíteni a vitát.

– Nem bírod őt – állapította meg Bonnie.

– Ez így van – értett egyet Newt. Bonnie sóhajtott.

– Nem baj, ő a bátyám, te a barátom. Nem kell egymást bírnotok – mondta töprengve. Newt keze megállt élezés közben, aztán gyorsan összeszedte magát és folytatta a munkát. Nagy levegőt vett, hogy rákérdezzen a mondat „barát" részére, de kiabálás szakította meg az el nem kezdett cselekedetet:

– GALLY!