Bökött Csokoládé

XIX. fejezet

– Én Isaac Newtonról kaptam a nevem – töprengett fennhangon Newt. Újabb rönköt állított maga elé és keményen lesújtott a baltájával. Fölegyenesedett, megtörölte a homlokát és a mellette lihegő Bonnie-ra pillantott. – De vajon te ki a frászról kaptad a neved?

A lány vállat vont, miután kettévágott egy fát.

– Anne Bonnyra tippelek.

– Hogy kire? – kérdezett vissza Newt. – Nem ismerek ilyen nevű feltalálónőt.

Bonnie bólintott.

– Mert nem is volt az. – Elvigyorodott és a vállára hajtotta a baltát. – Kalóz volt.

– Kalóz? – Newt szeme előtt megjelent a lány szemkötővel és kampós kézzel. – Miért neveztek volna el egy kalóz után?

– Mert Anne Bonny király volt! Illetve, királynő. Igazi legenda – magyarázta Bonnie. Az arckifejezéséből Newt tudta, hogy hosszas szónoklat veszi kezdetét. – A tengereket járta, kalózhajókon utazott, a szél belekapott a hajába, sós permet csípte pirosra bőrét...elképesztő élet lehetett! Ő volt az első, vagy ha nem is az első, de legalább a leghíresebb női kalóz. Egyszer ugyan elkapták...és „dús keblének látványából" – idézőjelet rajzolt az égbe az ujjaival – rá is jöttek, hogy nő. De végül nem végezték ki és nem akasztották föl, mert terhes volt. Lelépett, és máshol új életet kezdett.

Newt csak ámult.

– Honnan a francból tudsz ennyi mindent erről a nőről?

– Hát, róla kaptam a nevem.

– Nem semmi – ismerte el Newt. – Én Newtonról csak annyit tudok, hogy fizikus volt és hogy szerette az almát.

– Te is szereted az almát?

Newt nevetve bólintott.

– Ja, Serpenyő mindig félreteszi nekem a legszebbeket.

Rövid hallgatás és néhány csapás után Bonnie folytatta.

– Tudod, amikor futok az Útvesztőben, néha lehunyom a szemem, és...

Newt nem bírta megállni kuncogás nélkül.

– És neki futsz a falnak?

Bonnie mérgesen pillantott rá.

– Fogd be, tarajos gőte! – Megköszörülte a torkát és visszatért a hosszasan-beszélő-állapotába. – Szóval, néha lehunyom a szemem és azt képzelem, hogy hajózom. Hogy a tengerről fújó szelekkel futok szembe, hogy bármikor nekifuthatok egy zátonynak...

– Bon, nem elég meghódítanod a földet, neked a víz is kell? – Newt a fejét ingatta. Bonnie is.

– Ezt nem érted, Newt! Elképesztő szabadság lehet ott kinn a nyíltvízen! Gondolj csak bele...

– A saját szíved sajdítod – korholta Newt. – Előbb jussunk ki az Útvesztőből, aztán majd megkeressük az óceánt, okés?

Bonnie lehangoltan bólintott.

– Ja.

Erőteljes lendítéssel kettéhasított egy farönköt. Newt elégedetten nyugtázta, hogy jól fogja a szerszámot.

– Azt hiszem, többet nem kerülsz fogságba a gyengélkedőn – vélekedett.

– Úgy gondolod? – Bonnie fáradt vigyort villantott rá. Newt visszavigyorgott.

– Feltéve, ha befejezed a csukott szemmel rohangálást. Az sokat ront az esélyeiden.

Bonnie nevetve-fújtatva csapta meg a fiú vállát.