Ray Jensen gyilkosság áldozatává válik és egy olyan helyre kerül, amit mi emberek Túlvilágnak, vagy Mennyországnak hívunk. Azonban kiderül, hogy valójában semmi nem olyan, ahogyan azt mi elképzeltük. Ez Heav'allen, egy másik dimenzió.
Rayt elvarratl...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
2019. augusztus 18. (vasárnap) New York
Fahéj és benzingőz illatú, meleg vasárnapi szellő libbentette meg a könnyed anyagú függönyöket.
Ray nagyot nyújtózott, ahogy a szomszédos emeletes ház ablakain megcsillanó nap fénye simogatóan csalogatta édes álmaiból a valóságba. Megszokásból az ágy másik felére nyújtotta erős karját, de meglepetten vette észre, hogy a takaró, a lepedő, a párna már rég kihűlt. Cserébe viszont finom illatok hívogatták a konyha felől. Békésen elmosolyodott, aztán erőt vett magán és búcsút intett a kényelmes ágynak.
Magára kapott egy könnyed otthoni öltözéket és hangtalanul kotorászni kezdett éjjeliszekrényében, azon belül is a legalsó fiók egy nagyon eldugott sarkában. Vállalkozása nem bizonyult embert próbáló feladatnak: hamar megtalálta a borítékot, melyben két keménypapíros brosúra és egy-egy színházjegy lapult szép rendben. Még utoljára szemügyre vette őket, hogy minden stimmel-e, aztán háta mögé rejtette és elindult az illatok forráshelyére: a konyhába. Ahogy közeledett, gyomra egyre hevesebb korgással igyekezett tudtára adni, hogy valójában mennyire éhes.
– Tán csak nem kidobott az ágy? – mosolygott Emily, miközben a serpenyőben sercegő omlettre koncentrált. – Boldog évfordulót! – mondta vidáman, s örömteli hangulata ragyogó fények képében öltött testet szemeiben.
– Neked is, szerelmem! – A férfit meglepte, hogy kedvese teljes harci díszben állt már így kora reggel – vagyis... fél tizenegykor –, ugyanakkor széles mosoly húzódott ajkaira és szívét bensőséges öröm járta át a jeles nap alkalmából.
Váltottak egy gyors, ám gyengéd és szeretetteljes reggeli első csókot. A nő illata olyan volt, akár egy csokor friss tavaszi virágé: üdesége betöltötte a kicsiny, de otthonos konyhát és frissességet hozott a nyomottan túlzsúfolt városi mindennapokba.
A férfi töltött magának egy bögre kávét. Jó ideje készen lehetett már, újra kellett melegítenie a mikróban, de nem bánta, mert így a zajban észrevétlenül el tudta rejteni a borítékot az asztalterítő alá. A rádióban Whitney Houston Higher Love című száma szólt, Kygo feldolgozásában, amire Emily ritmusra lépett jobbra-balra, belevíve némi vállmozgást is. Lófarokba fogott aranyló, göndör haja ütemre libbent utána, akárcsak vállvillantós fodros blúzának lenge anyaga. Tüneményes látvány volt, csak úgy sugárzott belőle a boldogság!
Miután Ray lehörpintette az utolsó korty kávéját is, szinte egyből érezte, hogy gondolatai pezsgő élénkülésbe kezdenek. Megterített, mialatt kedvese végzett a reggeli elkészítésével és a férfi tányérjára csúsztatta a sajtos-sonkás omlettet, aztán magának is tálalt egy másikat. Abban a pillanatban a kenyérpirító csilingelő hangon jelezte a kenyerek kipattanását.
A legtöbb reggelük hasonlóan indult, a mai azonban különleges volt. Meghitt és megismételhetetlen, s átjárta valamilyen megmagyarázhatatlan varázs, mely két ember kölcsönös kötődéséből, szeretetéből fakad.
