Ray Jensen gyilkosság áldozatává válik és egy olyan helyre kerül, amit mi emberek Túlvilágnak, vagy Mennyországnak hívunk. Azonban kiderül, hogy valójában semmi nem olyan, ahogyan azt mi elképzeltük. Ez Heav'allen, egy másik dimenzió.
Rayt elvarratl...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
– Üdvözlöm, Mr. Jensen! – Az idegen férfi szívélyesen, kézfogással várta őt. – Foglaljon helyet! – Egy kényelmes bőr fotelre mutatott.
A helyiség, ami a titokzatos ajtón túl fogadta Rayt, felülmúlta képzeleteit. Az egyik falat szinte csak egy hatalmas üvegablak alkotta, melyen természetes fény áradt be, a túloldalán pedig lassan kúszó bárányfelhő-nyájak vonulását lehetett látni. A parkettázott padló közepén ízléses szőnyeg terült el, Ray még mamuszban is szinte félve lépett rá, nehogy baja essen a látszólag értékes kárpitnak. Álltak itt nagy, zsúfolásig megpakolt könyvespolcok is. Minden bútort, ami csak fából készült – vagy volt benne valamilyen fa betét -, mahagóniból faragtak. A sarkokban és az íróasztal mellett közepes nagyságú, üde-zöld levéldísznövények nyújtóztatták kéttenyérnyi leveleiket. Ray úgy látta, ez valami iroda-féleség lehet, de annyira ízléses és nyugodt volt, hogy lazán elfogadta volna akár nappalinak is, és valószínűleg Emynek szintén tetszett volna.
Óvatosan leült az egyik fehér színű bőr fotelbe, ami teljesen jól harmonizált az idegen pasas öltözékével: világos, krémszínű öltöny, fehér ing, és színben az öltönyhöz passzoló nyakkendő. Ugyanilyen színű, élére vasalt nadrágot viselt és elegáns, fehér bőrcipőt, ami dukált az övéhez.
A szett egészen összepasszolt, de éles kontrasztot alkotott vele a férfi ébenfekete, divatosan belőtt sérója és rövid, sűrű szakálla. Szemei a végtelen ég kék színeiben játszottak, kedves, ugyanakkor karakán tekintete volt. Ránézésre a harmincas évei derekán járhatott.
Az idegen leült a másik fotelbe. Vigyázva, hogy öltözéke ne gyűrődjön meg.
– A nevem Atlas. – Ray először megint azt hitte, hogy rosszul hall, meglepődött, hogy ilyen név tényleg létezik. Mindenesetre figyelmesen hallgatta az idegen szavait. – Én vagyok Heav'allen vezetője. Tudja, miért van itt?
– Azt mondták, meghaltam – válaszolta, s Atlas egyetértően bólintott.
– Hogy érzi magát?
– Halálian... – feleletére a sötéthajú szelíden elmosolyodott.
– Viccel. Ez jó. Nézze, Mr. Jensen. – Közelebb hajolt és hangja bizalmasabbra váltott. – Ez a világ máshogy működik, mint amit eddig megszokott. Heav'allen a Földön van, csupán egy párhuzamos dimenziósíkon létezik. Mikor valaki meghal és eltemetik, a földi testének kivetülése megjelenik a dimenziónkban, és a lélek is vele költözik át. A halál egy élet lezárása, de az élők közül senki nem tudja biztosan, hogy mi van azon túl. – Összekulcsolta ujjait és lazán hátradőlt, könyökét megtámasztva a fotel kartámláján. – Azaz, vannak páran, de őket szigorú eskü köti. Én azért vagyok itt, hogy direktívát mutassak, és segítsem megtenni önnek az első lépést abba az irányba, amit végül választani fog. De előtte szeretném önt megismerni, meséljen magáról! Mondja el, mire volt büszke élete folyamán, és mire kevésbé. – Atlas érdeklődő arckifejezést vett fel és széttárta kezeit.
