Láttalak már valahol [L.P.] (BEFEJEZETT)

13

Emily

- A fotósok nagyrésze eltűnt, de egy ideig próbáljatok kevésbé feltűnőek lenni, mert nem tudjuk kit láttak velünk – nézett fel a telefonjából Liam, mikor leolvasta az üzenetet a telefonjából.

- Akkor szerintem én megyek, jó volt megismerni Liam. És köszönöm a lehetőséget! – mosolygott Lena.

- Én is megyek, jó volt újra látni haver – fogott kezet Tom Liammel, míg a szőke lány egy puszival köszönt el.

- Az a helyzet, hogy nekem dolgom van, de jó volt találkozni – készülődött Nina is.

- Remélem tudod, hogy egy magyarázattal jössz nekem ezek után – néztem rá jelentőségteljesen, mire bólintott, és ő is kilépett a lakásból.

- Ketten maradtunk – tárta szét a karját Liam, mire odabújtam hozzá. – Van egy ötletem.

- Igen? – néztem fel rá.

- Eljössz velem a fiúkhoz? Az előbb írtak, hogy Niall lakásán koccanunk. Ott lesz Perrie is, Zayn barátnője, és nem lennél egyedül lány. De persze nem muszáj, csak ha akarsz...

- Szívesen megyek – szakítottam félbe.

- Akkor öltözz, indulunk – simította meg az oldalam, mire rámosolyogtam, felvettem a bakancsom és a farmerdzsekim, ugyanis hiába van tavasz vége, Londonban ilyenkor se kímél az időjárás. Liam is felvette a ruháit, és elindultunk. Mikor beszálltunk az autóba, többen is odajöttek, de Li az összes újságírót elzavarta.

- Tudod, azon agyalom, hogy mennyi ideig lehet vajon kitolni ezt az egészet – néztem rá, mikor elhalkult az éppen aktuális sláger a rádióban.

- Ameddig csak akarjuk, vagy nem kapnak le félreérthetetlen helyzetben.

- Mit jelent a félreérthetetlen helyzet? – kérdeztem rá.

- Mondjuk, ha csókolózni látnak – vonta meg a vállát.

- Tegnap megpusziltalak az autóba. Szerinted azt elkapták? – kezdtem aggódni.

- Hé! – simította meg a combomat a kezével, miközben fél pillanatra rám pillantott, majd vissza az útra. – Semmi közük hozzá, de amúgy nem hiszem. Az már mindenhol ott lenne.

- Oké – fújtam ki a levegőt.

- Inkább azon agyalnék, hogy fogok éjszaka átlógni a hotelszobátokba – eresztett meg egy féloldalas mosolyt.

- Leginkább sehogy – néztem rá. – Valószínű, hogy nem kapok egyedül szobát, hanem Lenával.

- El tudom intézni, de amúgy én egyedül leszek, úgyhogy akkor te jössz hozzám – lett szélesebb a mosolya.

- Verd ki abból a szép fejedből Payne – simítottam meg az arcát.

- Ne már! Pedig elterveztem, hogy milyen jót fogunk Monopolyzni – tolta le az alsó ajkát, szomorúságot titulálva.

- Nyilván a Monopoly az egyetlen öltetet – nevettem el magam.

- Talán valami másra gondoltál Millie? – nézett rám perverzen.

- Igen. Arra gondoltam, hogy aludni szeretnél – mosolyogtam rá.

- Azt is igen, mindenképpen, de csak melletted – tette rá a kezét az enyémre, ami eddig a combomon pihent.

- Mikor érünk oda?

- Nehogy átmenj idegesítő kisgyerekbe! – nevetett fel. – Amúgy körülbelül fél perc múlva.