Láttalak már valahol [L.P.] (BEFEJEZETT)

19

Emily

Az egész élet furcsa. Ha valaki közli velem, hogy ez az este is katasztrófába torkollik meg sem lepődtem volna, de legalább előre felkészültem volna. De nem. Még véletlenül se legyen jó.

Pár napja megvolt Liam és Jennifer hivatalos bemutatkozása. Mit ne mondjak, kaptak hideget-meleget, de inkább az előbbit. Nem hisznek nekik, és sokan biztosra állítják, hogy kamu. Ez engem nem igazán hat meg, még örülök is neki, de ha kiderül az igazság, az nagyon gáz lesz.

Szóval, miért is kell mindig megszívom?

- Jó reggelt – búgta reggel a fülembe Liam.

- Jó reggelt – dörzsöltem meg a szemeimet, míg felé fordultam.

- Gyönyörű vagy – közölte, mire úgy elpirultam, mint annak a rendje.

- Te meg cuki – bújtam bele a macis ölelésébe.

- Ma van az az este – súgta a hajamba.

- Máris itt van? Elfelejtettem – nyöszörögtem, miközben a hátamra fordultam.

- Nagyon aranyos vagy, mikor így csinálsz, de ezt most meg kell oldanod – mutatott fel nekem egy inget.

- Mégis mióta vagy fent, és miért van egy ing a kezedben? – néztem rá furcsán.

- Körülbelül egy órája, már kilenc óra van, amúgy pedig Harry nyomta a kezembe, hogy leszakadt pár gombja, meg oldalt is egy kicsit megtépődött. Ja, meg láttam Louist kijönni tőle, úgyhogy nem akarom tudni – húzta el a száját.

- Lehet kibékültek – néztem rá.

- Áh, kétlem. Hiányoznak egymásnak, de te is tudod, hogy Louis okkal tette azt, amit.

Hát igen. Az a szakítás jelenleg nagyon véglegesnek tűnik. Ha két percnél tovább vannak egy légtérben, összevesznek, vagy felnőtteknek való dolgokat csinálnak. Bár minden egyes olyan éjszaka után reménykedtem benne, hogy végre kibékülnek, de nem. És már Harry sem akar. Legalábbis ezt állítja.

- Mind a ketten hülyék. Meg Simon is. Meg mindenki – álltam fel az ágyból.

- Minden egyes alkalommal meglepődöm, hogy miért állnak neked jobban a ruháim, mint nekem – nézett rám a csillogó kiskutya szemeivel. Tény és való, hogy elég sokan nyúlom le a ruháit. Most is az egyik alsónadrágját és trikóját használom pizsama gyanánt.

- Mit ne mondjak, nekem minden jól áll – ráztam meg kicsit a fenekem sétálás közben, mikor a fürdőbe mentem.

- Ha ilyeneket csinálsz, utánad megyek! – kiáltott utánam.

- Gyere! – mondtam, és ki is nyílt a fürdőajtó.

Jó kis két órával, és egy közös fürdéssel később, már az öltözőben álltam, és próbáltam lebeszélni Niall-t egy pink pólóról.

- Édes Istenem, Niall, már hatodjára mondom el, nem veheted fel, nem ez van felírva! – veszekedtem vele.

- Legyél már rugalmasabb! – vágott vissza.

- Te ki akarsz engem rúgatni? – néztem rá fáradtan.

- Nem...

- Akkor fogd be, és menj a színpadra. Kösz – ültem le egy székre.

- Idegesnek tűnsz – lépett mellém Harry.

- Ne is mondd! Sík ideg vagyok! A mai koncertre jön Nina, Tom meg Adam, és amúgy meg Niall baszogat a hülyébbnél hülyébb ruháival! – dőltem a vállára.