Láttalak már valahol [L.P.] (BEFEJEZETT)

24

Mindenkinek nagyon boldog újévet kívánok!
Legyek jók idén is, és mindenkinek sok puszi!♥️
Lassan befejeződik ez a könyv, de senki ne aggódjon, a szereplőink még visszatérnek!

Puszi!

Lily✨

Emily

- Megjöttünk – állította le a motort Liam.

- Tudom, hogy nyomja valami a lelked. Nem akarod elmondani,mielőtt bemegyünk? – néztem rá kedvesen.

- Nincs semmi, csak kicsit fura itthon lenni. Komolyan. Hétvégén akkor jössz velem haza? – nézett rám.

- Persze, megígértem.

- Rendben, akkor menjünk be – mondta, és kiszállt az autóból, majd az én oldalamra sétálva segített kiszállni. – Mondtam ma már, hogy mennyire gyönyörű és dögös vagy? – búgta a fülembe, mire elpirultam.

- Anyuék előtt ne – szóltam rá, mire megcsóválta a fejét.

- Szeretlek nagyon – adott egy puszit az arcomra, én pedig beléptem az ajtón.

- Megjöttünk! – ordítottam el magam, mire Liam összerándult. Hoppá, a megszokás.

- Végre! – jött ki anya a konyhából.

- Sziasztok – köszönt Liam mögöttem, mikor apa kijött a nappaliból.

- Szervusz Liam – fogott vele kezet.

- Örülök a találkozásnak – mondta Liam, mire apa elég csúnyán nézett rá, de Liam állta a pillantását.

- Oké, akkor szerintem menjünk be – törtem meg a csendet.

- Felmész szólni a húgodnak? Megint az a hülye fejhallgató van a fején – kérdezte anya.

- Persze. Jössz velem? – néztem Liamre, aki bólintott. Felmentünk az emeletre, ahol benyitottam Meli szobájába, és levettem a fejéről a fejest.

- Szi... Jézusom, vidd ki Liamet! – mondta, de már késő volt. A barátom önmagával szemezett. Öt hatalmas kartonfigura állt a húgom szekrénye mellett, a sok képről és plakátról nem is beszélve.

- Mondanám, hogy ez normális, de egy kicsit creepy, hogy a barátnőm húgának ott vagyok a szobájában. gyakorlatilag mindenhonnan bámulok vissza magamra – nézett szét mégjobban Liam.

- Oké, mostmár mehettek – kezdett el kitolni minket.

- Mondjuk, eskü teszik a pici Larry kartonbábu a szekrényeden – mondta tovább Liam.

- Ne máááár – nyavajgott Meli.

- De mondjuk, a félmeztelen kép is rólam – folytatta.

- Félmeztelen képed van a pasimról? – néztem rá, mire mégjobban elpirult.

- Mindegyikőjükről van, egy újságba volt, de hagyjatok, sziasztok – csukta ránk az ajtót.

- Anya üzeni, hogy kaja van! – szóltam be neki.

- Majd megyek! – üvöltötte vissza.

- Inkább hálásnak kéne lennie nekem, mint kiraknia a szobájából – mondtam szórakozottan.

- Hálásnak azért, mert jó az ízlésed? – kérdezett vissza.

- Hálásnak azért, mert elviselem azt a nagy arcodat – simítottam meg a karját.