Fogadás ʰʸᵘⁿⁱⁿ [✓]

| 15. rész - Szerelemben és háborúban |

-Hyunjin. - ejtette ki a nevem egy kicsivel később. - Engedj el. - kért meg rá, de nem mozdultam.

Nem akartam elengedni, ráadásul azt sem akartam, hogy lássa a könnyeim. Abban a tudatban volt, hogy csak ő tört meg. Szerettem volna, ha ez így is marad. Nem akartam gyengének tűnni most.

Nem sokkal rá elengedtem, viszont egyből hátat is fordítottam neki. Egyenesen visszasiettem az ágyához, majd a táskámért nyúltam. Lehúztam a cipzárját és kutatni kezdtem benne, pedig semmit sem kerestem. Csupán csak egy terelőt akartam. Tettetni akartam, hogy minden rendben, pedig semmi sem volt úgy.

-Bocsánat, hogy megtörtem. - szólalt meg halkan Jeongin, majd kikaptam egy zsebkendőt a táskámból.

-Nincs miért bocsánatot kérned. - mondtam, majd megindultam felé és átnyújtottam neki a zsebkendőt.

-Köszönöm. - vette át. - Miért vörösek a szemeid? - kérdezte.

-Belement valami. - mondtam, majd dörzsölni kezdtem. - Hol a fürdőszoba?

-Van itt egy fent is. Jobbra, a folyosó végén.

Amint Jeongin elmondta, hogy hol találom, egyből megindultam. Sietősen hagytam el a szobáját, majd remegő kézzel nyitottam be a fürdőszobába. Keresni kezdtem a villany kapcsolót, majd amint meglett felkapcsoltam. A világossá vált fürdőben a csaphoz léptem, végül támaszkodva néztem a tükörképemre.

Szemeim tényleg vörösek voltak. Ráadásul csillogtak is. Hideg vízzel próbáltam felfrissíteni az arcom, miközben a gondolataim Jeongin szavai körül jártak.

Nem tudtam felfogni, hogy Jeongin még ezek után is szerette Chant. Képtelen volt elszakadni tőle. Pedig ezt kellett volna tennie.

A szomorúságot és a csalódottságot hamar a düh érzete váltotta fel, majd idegesen zártam el a csapot és újra a tükörre néztem. Most viszont könnyek helyett a vízcseppek folytak végig arcomon. De a szemeim még mindig megviseltek voltak.

Haragudtam Chanra. Nem ismertem, de bántotta Jeongint, ahogyan a szívét is. Teljesen összetörte és még így is visszakaphatta volna.

Chan... Megkaptad Jeongint. A fiút, akinél jobbat senki sem találna. De te eldobtad és mégis szeret téged.

Rohadtul nem érdemled meg a szerelmét!

Amint megtöröltem az arcomat, lekapcsoltam a villanyt, majd elhagytam a fürdőszobát. Lassan elindultam Jeongin szobája felé, viszont az ajtó előtt megtorpantam. A telefonom rezegni kezdett, így kivettem a zsebemből. Rezgés oka egy instagram értesítés volt. Egy üzenet, ami a bennem keletkezett dühöt még nagyobbá tette.

A személy, aki írt az nem más volt, mint az, aki kommentelt ahhoz a képemhez, amin Jeonginnal vagyok. A személy, aki Chanbinnak válaszolt. És ez a személy mára teljesen világossá vált.

Chan...

cb_97
Ki vagy te Jeongin életében?

Semmi közöd hozzá.

cb_97
Több közöm van hozzá,
mint hinnéd.

Hogy ki vagyok?
Az a személy, aki te sosem
leszel újra az életében.

cb_97
Csak hogy tudd:
Amit egyszer megszerzek,
azaz enyém marad. Ha
tetszik, ha nem.

Szeretnéd...

cb_97
Majd meglátod.

Idegesen zártam le a telefonom, majd úgy rontottam be Jeongin szobájába, hogy eredményül ijedt pillantást kaptam.

-Minden oké? - kérdezte Jeongin.

-Hát hogyne. - vágtam hozzá idegesen.

Jeongin nem kérdezett többet. Szótlanná vált, miközben én a szemeimmel ölni tudtam volna.

Nem akartam, hogy Chan újra Jeongin mellett legyen. Nehéz szívvel, de rá hagytam volna, ha nem ilyen hátterük lenne.

Szeressen Jeongin. Válasszon bárkit, de Chant még egyszer nem. Nem engedem ahhoz, aki ezt tette vele. Aki ilyet tesz, az többször is megteszi. Újra összetörné. Én pedig ezt nem fogom hagyni, ahogyan nézni sem.

Megvédelek. Nem hagyom, hogy újra bajod essen. Nem tör össze ismét...

-Fogadtunk. - néztem a fiúra, aki ijedten nézett még mindig, majd egy aprót bólintott. - Nem kell sokat agyalnod az alváson. Melletted fogok aludni. - közöltem.

-Nem akarok melletted aludni. - mondta halkan.

-Pedig most akarni fogsz. - közöltem

-Megváltoztál...

-Nem változtam. Csak kihasználom a hetem. És ki sem raksz a házból. Hagyod, hogy melletted aludjak. - kezdtem el sorolni.

-Még valami esetleg? - kérdezte idegesen.

-Jelen pillanatban beérem ennyivel.

-Örülök. - morogta.

Lehet, hogy akaratos lettem. Lehet, hogy csúnya húzás volt, de nem érdekel. Nem hagyom, hogy visszamenjen Chanhoz. És ezért bármire képes vagyok. Senki nem fog többé fájdalmat okozni Jeonginnak.

-Fiúk. - jött be Hyunsuk a szobába, majd mindketten ránéztünk. - Vacsora?

-Ettem otthon, de köszönöm. - mosolyodtam el.

-Egy falat nem csúszna le a torkomon. - közölte halkan Jeongin, majd Hyunsuk felhúzta a szemöldökét.

-Hát jó. Ne maradjatok fent sokáig, mert korán indulunk. Tettem egy törülközőt neked a fürdőszobába. - nézett rám a férfi.

-Köszönöm. - mondtam, majd jó éjszakát kívánt nekünk és elhagyta Jeongin szobáját.

-Kezdem a fürdést. - jelentette ki Jeongin, majd a szekrényéhez lépett.

Kezd. Én pedig a harcot kezdem Channal szemben.

Szerelemben és háborúban mindent szabad, igaz? Ez az eset pedig mindkettő egyszerre

Chan... Bátran és boldogan használom a Jeonginnal való fogadásomat ellened. Meglátod, hogy semmi esélyed sem lesz ellenem.