𝙺𝚙𝚘𝚙 𝙾𝚗𝚎𝚜𝚑𝚘𝚝 & 𝙸𝚖𝚊𝚐𝚒𝚗𝚎

Han Jisung OS II.

****

Együtt érkeztünk a buliba, az első akit megláttam a hely előtt dohányzó Changbin-t

-Hali. Lix és Chan bent vannak.... szerintem ne hagyjuk hogy Chan nagyon bebasszon, mert akkor holnap te kislány nem állsz lábra-csapott egy aprót a fenekemre Changbin

-Az asszonyod seggét csapkodjad! Ha már itt tartunk, hol van Felix?-kérdezte Han

-Csak nem féltékeny vagy?-kérdezte Changbin terelve a szót

-Rád? Nincs sok mindenre!-mondta, és még folytatta volna ha nem húzom be magammal a szórakozó helyre, ahol megláttam a pultnál Felix-et és Chan-t beszélgetni, így odamentünk hozzájuk

-Sziasztok!-köszöntünk egyszerre

Chan egy pillanatra lefagyott mikor meglátott, majd végig mért azzal az istenverte szexi mosolyával együtt.

-Mióta van ilyen jó nőm?-kérdezte meglepődve

-Hah, közel 7 hónapja!-mondtam büszkén

-Hát ez....nyálas. Na de igyunk, nem pizsipartizni jöttünk-mondta Felix mikor bejött Changbin is

*****

Mikor a buli történetében bekövetkezett a "Huh pihenjünk gyerekek, mer' ebbő' még baj lesz" fázis a fiúk bent beszélgettek egy asztalnál, én pedig kimentem rágyújtani. Fél perc sem telt el, hogy meggyújtottam a bűzrudat Jisung lépett mellém a tágas erkélyre, majd megtámaszkodott a korláton ahogy én is

-Tudom hogy gyűlölöm ha dohányzol-mondta

-Pedig el sem tudod képzelni milyen jól esik ilyenkor-fújtam ki a füstöt az esti levegőbe

-Elhiszem, csak nem akarok egy ilyen szar miatt meghalni mondjuk 40 évesen!-mondta kicsit mérgesen

-Jól van na....apuci-mondtad, majd elnyomtam a csikket

-Hogy hívtál?-fogott rá a derekamra

-Nem úgy értettem, te perverz!-mondtam, közben azonnal lecsaptam kezeit a derekamról

-Kár...de tényleg nem kéne ennyit cigizned-nézett rám aggódó tekintettel

-Mióta aggódsz ennyit értem, Mókufkám?-kérdeztem mert már komolyan megilyesztett

-Amióta elvetted az eszem, szóval csak pár éve-mondta a korlátnak döntve engem

-Jisung? Mit-kérdeztem volna, de ajkaimra nyomta övéit. Az ajkai puhák voltak, és alkohol ízűek, de az enyémek sem lehettek jobbak a mentolos dohánytól. Mozgatni kezdtem én is ajkaim, de megint beköszöntött a képzeletembe Chan. Mit gondolna? Mennyire lenne mérges vagy féltékeny? Szakítana? Megutálná Jisung-ot? Egyáltalán mit a francot csinálok?-tettem fel ezeket a kérdéseket magamnak, majd hirtelen eltaszítom magamtól

-Jisung...-mondtam, majd szó nélkül kikerülve vissza akartam menni

-T/N!-megpróbált a karomnál visszahúzni, de nem sikerült neki. Gyorsan visszaszaladtam az asztalunkhoz, majd leültem szorosan Chan mellé, és hozzábújtam, már-már a sírás kerülgetett.

-Baby? Minden okés?-kérdezte Chan aggódva

-P-persze-motyogtam

Aznap este nem szóltam hozzá, pár nappal később találkoztunk újra

-Te emlékszel a péntek éjjelre?-kérdeztem finoman tapogatózva

-Igen, emlékszem a csókra is, ne hazudj nekem hogy az alkoholtól volt, mikor egyikünk sem ivott annyit

-Sajnálom....-mondtam, majd átölelt, de ez az ölelés nem esett jól...arra gondoltam vajon Chan mit tenne, ha látná ezt? Haragudna? Ahogy elképzelem sírós arcát a szívem összeszorul, én tényleg nagyon szeretem őt.

*****

Kellett egy kis idő, míg továbbléptem. Nem találkoztam vagy beszéltem Jisung-al, csak az járt az agyamban, hogy Chan megérdemli hogy tudjon róla...de nem akarom elrontani sem a kapcsolatunk, sem az ő különleges barátságuk. Annyira erős, annyira gyönyörű hogy szörnyen fájna tönkretenni.

Mikor összeszedtem magam egy éjjel együtt bolyongtunk az utcákon és nevetgéltünk. Az iskolánk fala mellett támaszkodva nevetgéltünk, mikor Jisung megint közelebb jött a kelleténél. Az ajkai az enyémet súrolták, de nem hagytam magam, ellöktem magamtól.

-Jisung miért csinálod ezt? Végre boldog vagyok, majd jössz és elrontasz mindent!

-És szerinted nekem ez milyen? Mit akarsz tőlem egyáltalán, T/N?!-kérdezte dühösen

-Hogy érte-

-Ne játsszd itt nekem a hülyét! Elég! Szerinted nekem milyen, hogy nem utasítasz el, de nem engedett magadhoz? Hagyod hogy megcsókoljalak, majd utána úgy csinálsz, mintha nem történne semmi. Tudod milyen szarul esik ez nekem? Tudod te milyen úgy felkelni, hogy remélem, hogy ma kapok valami egyértelmű jelet?! Nem utálsz meg, nem taszítasz el, nem szólsz még Chan-nek sem, ez olyan mintha esélyt adnál aztán mégsem. De ha nem vagy boldog, miért vagy vele? Szerinted ilyen egyszerű, csak akkor smárollak le, amikor csak akarlak? Borzasztó barátnő vagy!-kiabált, úgy hogy viszhangzott az egész utca

-És te? Rámászol a legjobb barátod barátnőjére? Milyen dolog ez?-kérdeztem

-Nekem NAGYON régóta tetszel, Chan pedig ezt régóta tudja...mégis csak úgy a semmiből összejött veled, még az orrom alá is dörgöli? És én vagyok a szar barát? Válassz, T/N! Ő, vagy én?

-Én...én..nem tudom!-hebegtem

-Szólj, ha döntöttél. Vagy nem is kell, tudom mit fogsz mondani...-törtek elő könnyei, majd elindult a másik irányba, de próbáltam megállítani

-Hagyj, T/N!-próbált leszedni magáról-Legyél boldog, én nem akarok az utadba állni! Kérlek ne keress, hagyd hogy elfelejtselek...-rázta le karjáról a kezem, majd tovább haladt, én pedig ledermedve néztem a távolodó alakját

Mikor teljesen eltűnt a sarkon nekirogytam az iskola falának és keserves sírásba kezdtem. Mikor kicsit lenyugodtam elindultam én is-a csípős ősz éjjel szél csípte a meleg könnyektől áztatott arcom, hajnalig haza sem mentem-és tudom hogy Jisung sem. A városban bolyongtam még két órával az eset után, és láttam elfordulni-bármikor megismerem sötétbarna haját, hosszú világosbarna kabátját. Ő is szellőzik, az ő járása sem magabiztos, szomorú és szégyenkező. Ekkor láttam utoljára-két hete. A barátaimmal megszakította a kapcsolatot, a szüleimmel, én pedig magamba roskadtam...