Vágyott érintés

1.

  Rebeka egyszerre volt izgatott és álmos - vasárnap reggel hatkor még nem igazán tudta eldönteni, hogy melyik is érvényesül benne jobban. Bár a taxi már majdnem odaért az Operettszínházhoz, ahol kollégáival együtt várják majd a buszt, még mindig nem tudta elhinni, hogy tényleg kiválasztották a műsorra, amit a következő egy hétben fognak forgatni, ráadásul a közönség döntött, ami még jobban meghatotta, mintha Kero utasította volna a feladatra. Ez azt jelentette, hogy kedvelik őt.
Mikor a sofőr leparkolt, hevesen verdeső szívvel szállt ki a sárga autóból, hogy aztán kiszedje a csomagtartóból a bőröndjét. Még csak hat óra volt, de a színház előtt már ott állt Janza Kata, Peller Károly és Vágó Zsuzsi is, mikor a lány megérkezett, s hozzájuk lépett.
- Jó reggelt - köszönt Rebeka illedelmesen, s elnyomott egy ásítást. Bár már jobban ismerte kollégáit, még mindig nem volt olyan jóban velük, hogy ne tartson a hatalmas tehetségektől.
- Jobbakat - bólintott Kata és belekortyolt a kávéjába. A nőt láthatóan borzasztóan megviselte a korai kelés. Nyúzott volt, kedvtelen, és nem tűnt túl kommunikatívnak, amit Rebeka tökéletesen megértett, hiszen ő is így viselkedne, ha nem izgulna olyan nagyon.

- Kire várunk még? - fűzte tovább a szót a lány, hogy ne álljon be a kínos csönd, illetve megjegyezni sem tudta már, kik kerültek kiválasztásra, ám, ha jól tudta, nem is lesz jelen egy barátja sem Homonnay Zsolton kívül.
- Jön még Marika, Zsoci, Detti, Máté, Atti és Szilveszter - sorolta fel a neveket Zsuzsi. Talán ő volt az egyetlen, aki tényleg ébernek tűnt. Ha Rebeka nem dolgozott volna már hetek óta a társulattal, egy pillanatra el kellett volna gondolkoznia azon, hogy a felsorolt becenevek kiket is takarnak.
Rebeka ereiben megfagyott a vér. Szilveszter is jön? Volt már jó pár órája a férfival, mikor énekelni tanította, de ettől függetlenül borzasztóan félt tőle. A megjelenésével képes volt némaságot bocsátani egy egész társaságra, sütött róla, hogy nem kíváncsi másokra, és nem lehetett eldönteni, hogy aki nem barátjaként megy oda hozzá, az most bátor vagy botor. Bár a lány inkább az utóbbira tippelt. Mikor a színházhoz került, Homonnay Zsolt tanácsára mentort kerítettek neki énektudása fejlesztése érdekében, s ez a mentor, tanár volt Szabó P. Szilveszter. Jó néhány órán túl voltak már, de a lány még mindig képtelen volt megszokni az idősebb férfi mogorva, nyers stílusát. Nem értette, miért nem képes kedves lenni vele akár csak egy kicsit is. De már letett róla, hogy megfejtse őt. Már csak el kellett viselnie. De az, hogy ezek szerint egy hétig össze lesz zárva – több másik kollégával együtt – a férfival, rosszul érintette kissé.
A lány megkérte a szólistákat, hogy vigyázzanak a cuccaira, majd elsétált a sarkon túl lévő kávézóba, hogy megvegye a nap első kávéját. Már az is csoda volt, hogy kora reggel képes volt eltalálni a színházig kávé nélkül, s remélte, hogy a forró ital lenyugtatja kicsit a férfi jelenlétének bejelentése miatt zakatoló szívét. Ennek tudatában sokkal jobban félt a héttől, mint mikor Keró elmondta, hogy ő is a nagy művészekkel tart. Egy hetet fognak ők tízen eltölteni vidéken egy villában, ahol csapatmunkában kell megoldaniuk majd feladatokat a kamerák előtt. Jó, szórakoztató reklámnak bizonyult a vicces vetélkedő, melyben a nézők jobban megismerhetik a művészeket, és idegen, humoros helyzetben láthatják kedvenceiket. Rebeka tudta, hogy csak azért került bele a csapatba, mert sokat szerepelt Zsolt közösségi oldalán és így az emberek felfigyeltek rá, hiszen még egyetlen nagyobb szerepe sem volt, csak a háttérben táncolt, illetve versenyeken vett részt, de elég kicsi esélyt adott annak, hogy egy színházkedvelő ismerje őt a versenyei alapján.
Az eladó kezébe nyomta a kávé árát, s megfordult, hogy kimenjen, ám hirtelen beleütközött valakibe. Szerencsére elvitelre kérte az italt, így nem borult ki a pohárra tett tető miatt, de a lány elvesztette egyensúlyát, s megingott egy pillanatra. Két erős kéz ragadta meg könyökét, ezzel megmentve a földre zuhanástól.
- Jól van? - kérdezte köszönés nélkül a férfi.
- Igen, köszönöm, elnézést az ügyetlenségem miatt, majdnem leöntöttem - nézett fel a lány Szilveszter arcába, s azonnal szabadkozni kezdett, mint egy ügyetlen kisdiák.
- Ha nem ittam volna meg egy kávét már otthon, akkor én pedig nem tudtam volna elkapni magát - felelte a férfi, majd az eladónak odavetette rendelését, s a pultra könyökölve Rebeka felé fordult. - Úgy hallottam, maga is jön - utalt az egy hetes forgatásra.
- Igen - húzta el a száját a lány.
- Tart tőle? - vonta össze szemöldökét a férfi, s fürkészve vizslatta tanítványát.
- Egy kicsit igen - ismerte be. Ők most komolyan beszélgettek? Az elmúlt hetek alatt csak akkor történt köztük ilyen hosszú párbeszéd, mikor valóban mindketten tényleg beszéltek, nem csak Szilveszter utasítgatta őt, mikor kiabálva vitatkoztak egymással. - És maga? Nem tűnik olyan embernek, aki szívesen részt vesz ilyeneken – vont vállat Rebeka.
- Most miért mondja? - kérdezte szúrósan, s felegyenesedett.