Sweet Punishment [Jimin ff.] - Befejezett

59. fejezet

- Jimin ez.. - kezdtem bele, de nem jöttek a szavak. Kivette a kezemből a gyűrűt, és felhúzta a jobb gyűrűujjamra.

- Ez egy ígéret gyűrű. Szeretném, ha elgondolkodnál a válaszodon. Ez emlékeztet majd - emelte fel a kezem. Tökéletesen passzolt rám. Honnan tudta? - Ha megvan a válaszod, és megengeded, hogy áthúzzam a másik ujjadra - nézett fel rám. - Akkor hivatalosan is megkérem a kezed.

Kisebb sokként ért az, amit tett. Amíg ő takarított, LuaNa elköszönt tőlünk, és visszament Jimin lakosztályába. Amíg a férfi zuhanyozott, folyamatosan a kis ékszert néztem. Az arany szélen néhány fehér kő van ívesen belerakva, amitől se nem egyszerűnek, se nem csicsásnak nem lehet nevezni.

- Nem tetszik? - hallottam meg lágy hangját. Egy szál törölközőbe állt az ajtóban, majd elém érve letérdelt, és közrefogta az ujjaimat. - Igyekeztem olyat választani, ami jól állna, és én is szívesen nézném rajtad.

- Tökéletes - hajtottam le a fejem. Nem értette, miért nem nézek rá, ezért állam alá nyúlt, és kicsit hátradöntve az ajkamra mart. Vizes tincsei végéről folyamatosan hullottak le a vízcseppek, de még ez sem érdekelt. Megragadtam a vállát, és hátrahúztam magammal együtt, amitől a törölközője leesett. - Igen - suttogtam magam elé.

- Mi igen, KiRa? - bizonytalanodott el.

- A kérdésedre a válasz. Igen - ismételtem meg magam, felemelve a gyűrűt.

- Nem kell ilyen gyorsan válaszolnod - emelkedett fel. Könyökömre nyomtam magam, hogy lássam az arcát. - Nem azért adtam, hogy sürgesselek. Hanem, hogy legyen tiéd a döntés.

- Amúgy is az enyém lenne - incselkedtem. - De én nem akarok gondolkodni rajta. Akkor egy csomó hülyeség jutna az eszembe.

- Miért vagy ilyen vad? - vonta fel a szemöldökét, és fonta keresztbe a karját. A bicepszét figyeltem, amivel néha csak úgy felkap, és ledönt az ágyra, mintha egy tollpihe lennék. - Néhány napja ki voltál akadva azon, hogy együtt maradjunk-e. Féltél, hogy olyat teszünk, amivel megbántjuk a másikat.

- Igen, de már nem félek. Egy házasság összeköti az embereket. És én veled akarok élni - felültem, és tenyerem az arcához érintettem. - Gondolj bele. Ha az egyikünk paraszt lesz, mire oda érnénk, hogy bontsuk a házasság érvényességét, rég kibékülünk.

- Ürügyként akarod használni a papírt, amit kapunk - nevetett fel.

- Nem. Csak eszközként. A gyűrű összeköt. A papír megvéd minket. Hidd el, kelleni fog - bólintottam, sejtelmes fejjel. Belegondoltam abba amit mondtam, és nem volt túl nagy hülyeség. Egy házasság érvényesítése manapság több napig is elhúzódhat a sok papírmunka miatt. Mire a végére jutnánk, mind a ketten visszavonnánk a kérvényt, ami szintén egy csomó meló lenne, tehát el se fogunk jutni odáig.

- Akkor, áthúzhatom a másik ujjadra? - döntötte homlokát az enyémnek. Bólintottam. Lassan megfogta a kezem, és felhelyezte a gyűrűt oda, ahol annak lennie kell. Nagyot sóhajtottam, mikor a kézfejemre csókolt. - Nem térdeltem le, de.. Hozzám jönnél?

- Negyedjére is, igen - hadartam, mielőtt megcsókolhattam volna. Szorosan a nyakába kapaszkodtam, hogy tudjon elhúzódni. De neki esze ágában se volt. Derekamra emelte a kezét, úgy húzott még közelebb magához. Szeretem ezt a férfit, és nincs olyan földi erő, ami elvehetné őt tőlem. Most már nincs.

***

- Komolyan egy jégkockába rejtette? - kérdezte YongRa. A ruhám túl szűk volt, ezért ki se mentem megmutatni a fiúknak, akik már látszólag nagyon unták ezt az egészet.