Se Veled, Se Nélküled /Szünetel/

Eseménydús Nap

Reggel amikor felébredtem éreztem Teó kezét magamon, ahogy átölel engem. Olyan édesen aludt. Elkezdtem ébresztgetni, így álmosan nézett rám.

- Már is reggel van?- kérdezte hunyorogva.
- Fel kellene már kelni te álomszuszék - adtam egy puszit a homlokára.
- Én még aludni akarok!- nyöszörgött és húzta magára a takarót, amit persze nem hagytam.
- Így elfogunk késni! Na gyere már! - unszoltam.

Elkezdtem kikeresni a ruhát, amibe menni fogok, így egy farmert, egy fekete pólót és egy kardigánt vettem fel. Még nincs annyira hideg, szóval ez még jó. Teó felült az ágyba és engem bámult, ahogy öltüködtem. Rögtön hátra fordultam és csipőre tett kézzel szigorú pillantasokat küldtem felé.
- Azonnal öltözz! És ne bámulj mert még ki esik a szemed! - vigyorogtam rá
- Öltözök-öltözök, nem kell kétszer mondani. De jobb ha csipkeded magad te is, mert te sem állsz jobban mint én! - nézett végig rajtam. Gyorsan felvettem a ruhákat és még Teó is hamar elkészült, még megdobtam egy párnával, amiből egy kisebb párna csatába torkollott.
- Elég lesz! - kezdtem mentegetőzni, mivel vesztésre állottam, hiszen Teó jóval megerősödött.
- Haha, én nyertem! - nézett rám diadalittasan.
- Majd máskor leverlek, de igyekezzünk! - sürgettem.
- Oké-oké! - még gyorsan megcsináltam a hajam és tettem egy kis szempillaspirált és szájfényt és már kész is voltam. Lemenve az emeletről anya várt minket a konyhában.
- Jó reggelt drágáim! Hogy aludtatok? - kérdezte egy meleg mosoly kíséretében.
- Jól! - mondtuk rá egyszerre. Anya adott még pénzt, hogy vegyek magamnak kaját.
- Délután későn jövök! És apád is! - szólt még utoljára oda nekem.   
         
- Rendben, szia! - köszöntem még el tőle, aztán már indulhattunk is el a suliba. Egész végig röhögtünk, meg hülyűltünk szokásunkhoz híven és végre meg is érkeztünk a többiekhez. Mire odaértünk pont nagyba röhögtünk Teóval az egyik viccén, de annyira, hogy nem is tudtunk köszönni a többieknek, akik furcsálva néztek minket.

-Huhh! - fújtam ki a levegőt, mire Teó megint elkezdett röhögni, míg végül befejeztük.
-Oké befejeztük! - mondtam biztosítva arról, hogy nem röhögjük el megint magunkat.
-Amúgy sziasztok! - köszöntem és Teó is kezét fogott a többiekkel.
-Látom ti nagyon jól érzitek magatokat ilyenkor! Jó, hogy Renáta neked ilyen boldogan szoktak indulni a napjaid! - jött közénk Kinga kioktatva engem.
-Hát valakinek, azt is kell! - mondtam oda Kíngának, aki szemrebbenés nélkül figyelt engem. Gondolom mit gondolhatott, hogy mi üthetett belém. Bár ezen meg sem lepődök, hiszen ha Teóval vagyok, akkor a világ mindig, olyan vidám és izgalmas.
- Hé Ren! Ma elmegyünk moziba nem jössz? - kérdezte Ricsi a deszkáját piszkálva, mire automatikusan Teóra néztem.
- Megyünk? - kérdeztem tőle tök természetesen.
- Mehetünk! De akkor valami jó akciót kellene nézni! - ajánlotta, amit helyeseltem is.
- Hánykor megyünk? - kérdeztem Ricsitől, aki furcsán figyelt engem és Teót.
- Suli után! - mondta kedvetlenül.
- Akkor, ezt megbeszéltük! - mondta Teó és elkezdett hozzám beszélni valami régi sztoriján, amin hát nem meglepő módon megint kacagni kezdtünk. Így mentünk be a suliba.

Amikor leültem a helyemre Cortez rám sem nézve ült be mögém. Ki tudja megint mi baja van... Virággal még beszéltünk pár szót hogy milyen óránk is kell legyen,  aki mint mindig feketébe öltözve jött suliba, gondolom megint rosszúl indúlt a napja, mivel a fél szemét a hajával takarta el.  Aztán megkezdődtek az órák. Arnold szokásához méltóan óra közepén jött be. A tanárnő már figyelembe se vette, ahogy csak úgy beviharzott az osztályba. Nem lepődök meg rajta, állandóan késve érkezik. Arnold már csak ilyen. A katonamintás táskáját az asztalra dobva kiszedett egy nagyon vastag könyvet, majd olvasni kezdte. Figyelmet sem adva a magyar tanárra. A szünetekben Teó mindig átjött hozzám és hülyűltünk. Amikor nem figyelt ráugrottam a hátára és úgy elkezdett pörögni, amire sikítozni kezdtem amire mindenki ránk nézett. Még az A-s lányok is akik Cortez körül ácsingóztak. Levakartam magam róla és elmentünk a büféig, hogy megtöltsük a pocakunkat finom kajákkal. Mikor mentünk vissza nagyba ettem a kakaós csigámat az asztalomnál, amikor láttam Teó tekintetét, ahogy megkívánja az én fincsi csigámat. A fiúk valamin nagyon szórakoztak, mert Dave nagyon győzködött valamit a telóján. Leültem a helyemre és megkérdeztem Teótól, hogy kér-e, amikor Arnold ment el mellettünk. Úgy látszik ő is berágott valami miatt. Teó hálásan elfogadta és pont oda harapott bele, ahol én is ettem már belőle. Adogatva azt egymásnak közben beszélgettünk. Láttam, ahogy a fiúk nagyon néztek minket, amire nem tudtam, hogy reagáljak. Cortez felvont szemöldökkel nézett, Zsolti a kakaós csigát nézte nyálcsorgatva, Dave kamerázott szokásához híven,  Ricsi pedig csak nézett értetlenül. Nem értem miért néznek, így amikor csak eszünk. Nincs ebben semmi rossz. Nem? Még oda-oda mentem Arnoldhoz háthogyha szóba állna velem, de egyszerűen került. Én nem értem. Most mindenki megkergült vagy én velem van a baj? Vége lett az óráknak és odaálltunk Teóval a többiekhez, akik azonnal elcsendesedtek, amikor odaértunk hozzájuk az árkádok alá.

- Megyünk akkor? - kérdezte Teó Ricsitől.
- Ööm változott a terv, bocs haver, hogy csak most szólok, de közbejött valami! -kereste a kifogásokat.
 - Semmi baj majd megejtük máskor! - mondta Teó tök lazán.
- Zsolti? - kérdezte Teó.
- Á nekem most edzésre kell menjek! - mondta Zsolti és Dave mondta, hogy ő kell felügyelje, szóval ő sem jön. Cortezre néztem, aki csak annyit mondott hogy most nem jó.
- Virág? - kérdeztem reménykedve.
- Hát, izé most kell menjek a Nőhöz meg apához, mert jönnek értem, mert valami meglepetés lesz nekem. Bocsii Reni, de olyan szomorú vagyok, hogy nem mehetek veletek! - mondta Virág csalódottan, amire megsimogattam a vállát és egy jó nagy ölelést adtam neki búcsúzás képpen, mert akkor kanyarodott be egy kocsi az apjával és a vélhetőleg a mostoha anyjával együtt. Elköszöntünk és már el is ment Virág. Hát akkor ketten megyünk.

- Akkor mi megyünk! - mondtam a többieknek.
- Császtok! - mondta Teó és még kezet rázott Ricsivel meg a többiekkel. A moziban nagyon jó akció filmet néztünk meg, amiről egész hazáig beszéltünk. Hazaérve Teó még maradt, amíg apa haza nem ért, így addig is kettesben lehettünk ennyi hosszú idő után végre. Most nem maradt itt, de megígérte, hogy reggel elém jön szóval annak nagyon, de nagyon örültem. Estefele ment haza, így elköszöntünk egymástól és valami hihetetlenül boldogan feküdtem le. A párnámon még éreztem az illatát, amit belélegezve aludtam el. Ettől eltekintve a mai napom egyrészt szuper volt a másik pedig szörnyű, hiszen Arnolddal egyáltalán rossz lett a viszonyom, amit holnap azonnal kezelnem kell a másik pedig Cortez. Hideg velem mint mindig. Soha nem tudom mit gondolhat, nem tudok vele mit kezdeni, ezért csak őrlődöm rajta. Első dolgom lesz holnap, hogy Arnolddal helyre hozzam a barátságunkat és több időt kell szánjak Virágra is hiszen láttam, hogy nagyon el volt keseredve, mikor állandóan Teóval lógtam. És érdekes módon Kinga most nem mondott semmit Cortezzel kapcsolatosan. Az egy dolog, hogy feszt a versengléssel van el a jegyekkel kapcsolatosan, meg a tanulmányi átlagommal, hiszen miért ne az enyémmel foglalkozhatna,de már nem nagyon foglalkozva vele elengettem a fülem mellett. Most már aludnom kell szóval abba kell hagynom a gondolataim cikázását.

Sziasztok! 🥰 Itt az új rész! Remélem tetszett és dobtok rá egy votét! 😁 Bocsii a csúszásért, de a lustaság határtalan... 😅😅 Meg a suli stb. Na mind1 is örülök hogy sokan velem tartotok és a másik könyvemhez is próbálok minél előbb részt gyártani addig is türelmet kérek és megértéseteket is előre köszönöm! Puszii!! 😘♥️