Se Veled, Se Nélküled /Szünetel/

Szerencsétlenség

- Puff

Reni szemszöge:
Egy akkor nagy ütést kaptam a fejemre, amit eddig soha senkitől. Lerogytam a földre és úgy fogtam a fejem közben jajgattam a fájdalomtól.

-TE MÉG IS MI A FENÉT CSINÁLSZ??? - kérdezte egy ismerős hang tőlem torkaszakadtából. Amikor felnéztem az illetőre Kingát láttam meg és egy hatalmas könyvet tartott a kezében.
- Ezt meg most miért kellett? - kérdeztem felháborodva utalva a leütéssel kapcsolatosan.
- Mert megérdemelted! Se szó, se beszéd le lépsz azzal a fickóval és ott enyelegtek a parkban! - szórt villamokat a szemei. - Szép, mondhatom! - kezdett el tapsolni.
- Várj! Te követtél minket? - esett le végül, hogy jó volt a megérzésem.
- Nagyba beszélek Zsoltival és mikor félre pillantok, hogy te hol vagy látom, hogy elmész vele!
- Először is láttam hogy te elvagy, rám se hederítesz, így elmentem. Aztán találkoztunk. Beszélni akart velem és én pedig beleegyeztem. Nem enyelegtünk. Ennyi történt. És ezért kellett neked így leütnöd? - kérdeztem kiakadva.
- Jól esett végre valakit leütni! Na, ennyit én is megérdemlek! - mondta a jogait védve. Értetlenül meredtem rá és csak annyiban hagytam. Ez Kinga. Nincs mit mondani.
- És még is honnan szedted ez a hatalmas enciklopédiát? - utaltam a kezében tatrott hatalmas nagy könyvre.
- Nekem nem szabad könyvtárba járnom? Csak neked szabad? - akadt ki.
- Jólvan. És mire kell neked? - kérdeztem.
- Hát tanulni! Mi másra? Franciából még van mit javítanom és amúgy is akkor is le nyomom Neményit! Én leszek az első tanuló! Bár fegyverként sem rossz! - gondolkodott el - Holnap ezzel adok is Zsoltinak! - lelkesedett fel- Hadd terüljön szét a padlón, aztán megkínzom! - dörzsölte össze a kezeit, amitől még a hideg is kirázott.
- Ahha...!- néztem rá furcsán.
- Na a lényeg a lényeg!- kezdett bele.
- Mit beszélgettetek a parkban? Halljam! Kibékűltetek? - kíváncsiskodott.
- Igen, ki! - mondtam határozottan.
- MIII? - kérdezte, úgy hogy pár háznál még a lámpát is felkapcsolták.
- Hallkabban! - csitítottam.
- Még is miért? Mivel vett le a lábadról?
- Semmivel! - mondtam unottan.
- Akkor? Mondd már! - sürgetett.
- Ez nem tartozik rád! - tudtam volna ennyivel, mivel már fáztam is és még otthon nem is voltam.
- Neem, ezt most azonnal el kell mondanod! - akadékoskodott.

Akartam volna mondani valamit, de kinyitódott az ajtó és anya hívott be, hogy ideje lenne már hazajönni.

- Hát bocsi Kinga, de nekem most mennem kell! - köszöntem el tőle közben gyorsan becsuktam és bezártam magam után a kapuajtót, hogy nehogy véletlenül utánam jöjjön. Vigyorogva mentem a bejárati ajtóhoz és még egyet intettem Kíngának, aki láthatóan nagyon pipa volt rám.

- Hé! Előlem nem menekülhetsz! Hallod! Addig foglak zargatni, amíg eleged nem lesz belőlem és még álmodban is csak engem fogsz látni! - kiáltotta utánam. Én csak bólintottam egyetértően. Beléptem a házba és ki fújtam a levegőt. Ez a beszélgetés csak Teó és köztem fog maradni. Erről nem kell tudjon senki. Még Kinga sem, hiába ennyire kíváncsi.

Átöltöztem és azonnal ennivalóért mentem a konyhába. Valami zöld volt főzve. Vélhetőleg spenót akart lenni. Undorodva, de ettem belőle, hogy lássa anya, hogy igen is jó kislány voltam és ettem belőle. Legalább hamarabb elfogyik. Amikor apa jött be a konyhába fintorogva nézte mit eszek.

- Te ezt megtudod enni? - kérdezte csodálkozva.
- Éhes vagyok és így muszáj ennem valamit. - mondtam tele szájjal.
- Ahha..! Legalább te egyél belőle! - mondta kissé halkabban.
- Hogy mii? - akadtam ki teljesen.
- Te nem ettél belőle! - akadtam ki teljesen.
- Dehogy ettem! Olyan jó hamburgert vettem magamnak! - kalandozott el.
- És nekem nem is vettél? - kérdeztem.
- Vettem, de anyad észre vette és elkobozta! Sajnálom kicsim! - mondta sajnálóan.
- De holnap megyek veszek valami jó kis gyrost! - próbált kiengesztelni.
- Te vagy a világ legjobb apukája! - pusziltam meg és a piszkos tanyért a mosogatóba tettem.
- Hova sietsz ilyen nagyon? - kérdezte apa.
- Még házit is kell írjak meg van pár elintézni valóm! - mondtam és felsiettem az emeletre a szobámba. Gyorsan neki is láttam és 2 órán belül be is fejeztem.

Azonnal a laptophoz léptem és egy csomó értesítés várt rám, így mindet végig néztem és őrült sok üzenet várt Kingától, amire persze nem válaszoltam. Most nincs idegem hozzá. Még egy ablak jelent meg. Teó írt. Beszélgettünk egy ideig. Olyan jó volt, hogy beszélgetünk. Nagyon régen volt már, hogy utoljára is írtunk volna egymásnak valamit. De már túl késő volt meg álmos is voltam, így elköszöntem tőle és lefeküdtem aludni. Vagyis csak akartam. Mert persze pont akkor kezdett el járni az agyam mindenen. Az egész napot végig gondoltam. Amit Teó is mondott. Nem tudom mit gondoljak. Egyrészt sajnálom másrészt pedig nem esett jól, hogy így bánt velem. Megbocsájtottam neki, de valami akkor sem hagy nyugodni. Talán csak túl gondolom. Valamit ki kell találják, hogy mit mondok, majd Kíngának, hogy lekopjon erről a témáról, mert már kezd idegesíteni. Állandóan kapok egy SMS-t szóval kikapcsoltam a telefonomat. Mára ennyi elég is volt. Lassan éreztem, hogy a szemhéjam kezd lecsukodni, így be is aludtam.

Az éjszaka közepén felébredtem, mert valami borzalmas rémálmom volt. Kinga kergetett engem egy baltával. Huhh... Még a hideg is kirázott tőle. A haja vérpiros volt és égnek állott. Én maradtam az egyetlen túlélő aki életben maradt a világon. Mindenkit lekaszabolt. Aztán ördögi vigyorral közeledett felém. Hát ez is egy remek álom volt. Komolyan egyszer ez a lány a sírba visz.