Se Veled, Se Nélküled /Szünetel/

Váratlan Meglepetés

Reggel kómáson keltem fel, így az ábrázatom nagyon rossz hatást keltett. Gyorsan rendbe raktam magam, lementem a konyhába reggelizni, majd elköszöntem anyától és elindultam. A kapuban nem várt senki, így szomorúan indultam el. Hallottam, hogy valaki szólongat, így hátrafordultam és Virág futott utánam. Amikor beért lihegve köszönt nekem.

- Már azt hittem, hogy soha nem érlek utol! - mondta kapkodva a levegőt.
- Hát utolértél! - mondtam neki kedvesen.
- Igen! - értett velem egyet, majd elindultunk és egy kis idő után ő törte meg a csendet közöttünk.
- Elég rég mentünk már, így ketten a suliba. - mondta a szomorkásan.
- Ja. Elég szomorú. - kedvtelenedtem el én is. - Tudod én ezt nem, így akartam, de így alakult és ez ellen már nem tudok tenni semmit. Nem akartam hogy, így eltávolodjunk egymástól és ezt sajnálom. Tényleg. - mondtam félre pillantva rá.
- Nyugi nem haragszok! Csak kicsit rossz volt, hogy mindig vele lógtál. És én nem nagyon tudtam beleszólni a beszélgetéseitekbe. - mondta teljesen őszintén.
- Értem! - gondolkodtam el a  hallottakon.
- De van egy nagyszerű hírem! - kezdett el ugrándozni mellettem.
- Na kivele! - sürgettem, mert nagyon kíváncsivá tett.
- Hát... Hol is kezdjem! - kezdte el dörzsölni a tenyerét - Tegnap amikor hazaértem egy csomó értesítés várt tőle és annyira ideges voltam, hogy végül is mit csináljak, így mindenhol elfogadtam ismerősnek. Most már Facebookon is ismerősök vagyunk ezt el tudod hinni! Én és Dorián! Ó úgy imádom! - adta ki magából azt a mérhetetlen nagy boldogságot.
- Ennek örülök! Akkor végül is csak jól sült el a dolog! - ezektől a hírektől végre kezdett visszajönni az életkedvem. Legalább a legjobb barátnőmnek jól alakulnak a dolgai.
- Aha-aha! - mosolygott, mint egy vadalma. Meg is érkeztünk a többiekhez és persze Teó és Cortez is ott volt közötük.

- Sziasztok! - köszöntünk egyszerre.
- Sziasztok! - köszöntek vissza nekünk mindannyian.
- Ha jön Dave ti nem tudtok semmit! - szólt Zsolti oda nekünk. Nem mintha mi bármiről is tudnánk, mivel elég fura fejjel fordultunk egymásra Virággal. Ezt rá hagytuk. Alig telt el két perc jött is Dave nagy léptekkel, megint kiöltözve és azonnal valamit kezdett el matatni a telóján és hadovászott ott össze-vissza nekünk. 

- Ki volt az a féreg, aki ezt a képet feltöltötte rólam! Azonnal megkeresem és aki a tettes volt az nagyon megbánja! - kezdett el fenyegetőzni. Láttam, ahogy Zsolti és Ricsi alig tudták visszafogni magukat, hogy ne röhögjék el magukat. Aztán Zsolti nagy hahotázásba kezdett. Na bukta. Dave azonnal kapcsolt hogy ő áll az egész szivatás mögött. Még nekünk is megmutatta, hogy milyen képet töltött fel a netre róla. Hát nagyon vicces volt. Ahogy Dave egy hatalmas sajtburgert próbál betolni a szájába miközben a szeme végig a telefonja képernyőjére van tapadva. Elröhögtük magunkat rajta már mi sem tudtuk visszatartani. Próbáltam szemkontaktus tartani Teóval, aki hát minő egyszerűségből kerülte az én tekintetemet. Aztán ránéztem Cortezre, aki végig a zenelejátszóját nyomogatta és úgy kacagott, de nem úgy ahogy szokott. Nem életvidáman. Így váltogattam kettejük között a fejem, de nem tudtam mit vagy mire véljem ezt a helyzetet. Egyszerűen volt egy olyan érzésem, hogy lehet ez a tegnapi dolog miatt történhetett.

Aztán Virág kezdett el rángatni, hogy ott van Dorián s menjek vele, hogy ne legyen magában, ha esetleg megszólítaná. Hát így mentünk be az osztályba egy Virág és Dorián rövidke flörtje után a folyosón. Ami persze szemkontaktusból állt. Nagyszerű. Az én életem meg kezd összeomlani... Nem az, hogy nem örülök a legjobb barátnőm kialakuló szerelmi kapcsolatára, ha lehet ezt annak nevezni, hanem végre én is szeretnék elérni én is a saját életemben valamit. És persze nem Teó segítségével. Önálló akarok lenni. Eddig mindig rátámaszkodtam.

A gondolataimból Arnold ébresztett fel, ahogy a padom mellett gyorsan elment. Mit ne mondjak bánt, hogy így alakultak a dolgok közötünk. De ha nem akarja elfogadni a helyzetet, hogy rajta kívül még lehet közeli fiú barátom, akkor nincs miért mindig magyarázkodjak neki.  Az órák hamar elteltek, de se Cortezzel se Teóval nem tudtam beszélni. Egyszerűen nem jött át hozzánk és ő is és Cortez is simán átnéztek rajtam. Meg persze Arnold is. De ő rá most haragszok. Nem tudom mi lehet a gond. Eléggé egyedül éreztem magam ma, mivel kiderült Dorián nagyon is érdeklődik Virág után, mert visszahallotuk, hogy régebben más lányoktól kérdezte. hogy hogy hívják, melyik osztályban meg ilyesmik. Így vagy Virággal voltam és állandóan Dorián kerestük a szemünkkel vagy a padban ülve olvastam egy könyvet, amit még régebben vettem ki az iskola könyvtárából.

Órák után amikor lementem a lépcsőn láttam, ahogy a fiúk össze voltak gyülve és nagyba beszéltek valamit. Csak oda köszöntem nekik és már indultam is el. Nem volt okom rá, hogy megálljak közöttük. Arnold suhant el mellettem és gyors léptekkel indult el haza. Aztán jött Teó és ő is ugyan úgy elment mellettem, de ezt már nem hagyhattam. Azonnal a keze után nyúltam. Megragadtam és ő értetlenül meredt rám.

- Mit akarsz? - kérdezte elég kelletlenül.
- Hogy hogy mit akarsz?? Egész nap annyit se tudtál mondani nekem, hogy ,,szia?! Meg oda se tolod a képed elém? Hah? Még is mit tettem, hogy így viselkedsz velem? Eddig mindig elmondtad, ha valami bajod van akkor most miért nem tudod kinyögni? Fáj a szád? Vagy mi?
- Hagyj engem békén! Ne merészelj többet hozzám szólni! - mondta erélyesen a szemembe, de nem kiabálva.
Hát, akkor így állunk. Vagány!

Sok kérdés volt bennem és elég sokat töprengtem, míg hazaértem. Csak úgy cikáztak a gondolataim. A házba beérve anyát láttam meg ahogy az ebédet készíti el. A táskámat a konyhaszék mellé tettem és lehuppantam az egyik székre.

- Szia! - köszöntem neki lehangoltan, amit persze anya hamar észrevett és sejtelmesen nézett rám.
- Szia drágám! Milyen napod volt? - kezdte egy kicsit formálisan.
- Hát...-kezdtem húzni a számat- Teó a mostanában olyan furán viselkedik, meg nem is beszél velem. Rendesen kerül engem s amikor ma rákérdeztem, hogy mi a baja akkor meg rámförmedt és hamar leakart rázni. Fogalmam sincs, hogy mit tettem ami miatt, így megharagudott rám. 
- Nem is emlékszem olyanra, hogy ti egyáltalán eddig össze is vesztetek volna valamin! - gondolkozott el anya. - De, ha ennyire komoly a helyzet akkor szerintem valami nagyon nagy dologról kell legyen itt szó. - utalt a helyzetre nézve.
- Ahj, annyira frusztráló tud lenni ez az egész! - álltam fel az asztaltól, felkaptam a sulis táskám, majd felballagtam a szobámba.

A táskám újból a földön landolt, ami egy kisebb puffanást hallatszódott. A laptopomat a kezembe véve gyorsan az értesítéseket néztem meg. Nem volt valami sok. Csomó játékfelkérések voltak, amiket most figyelmen kívűl hagytam, nem nagyon érdekeltek most jelen pillanatban. Mind vártam, hogy hátha kapok egyáltalán üzenetet Teótól. De ennek olyan kicsi volt a lehetősége, hogy idegességemben lecsaptam a laptopom fedelét, majd csak törtem és törtem az agyam a mostani helyzetemen. Még is mit rontottam el? Arnolddal is eléggé megromlott a kapcsolatom, Virág pedig el van a saját kis világában, amibe most nincs miért beleszólnom, hiszen én is inkább Teó társaságát kerestem, mint az övét. Cortezt meg már nem is említem. Egyelőre jobbnak látom, ha Teót most békén hagyom és segítek Virágnak a kis románcában.