Az élet ünnepe

I. AZ ÉLET ÜNNEPE

AZ ÉLET ÜNNEPE

A tűzijáték fényei magasba szöktek az éjszakában, az emberek arcát, a háztetőket, még a sötét sikátorokat is játékosan megszinezték, az ablakokon tükröződve pedig végtelen hatást keltettek. A nyár közepe, amikor a boldogságot, meleget és a napsugarakat kell dicsőíteni.  Az életet kell ünnepelni...

            Egy test erősen csapódott egy félreeső sikátorban a falnak éppen, amikor egy nagy tűzijáték durrant az égen. A napbarnított alak gazdája csak egy pillanatra nyögött fel, szemei azonnal éhesen villantak a hozzá préselődő párjára. Ajkain rókaszerű mosoly terült el, ahogy a férfi kezének heves mozdulataival húzta szét narancs kimonoját, hogy könnyebben hozzáférjen felsőtestéhez. Azonnal újra csókban forrtak össze, a napbarnított kezek pedig a másik derekánál fogva próbálták minél jobban magukhoz préselni társát. Ebbe persze az összes centije beletartozott.

            - Naruto... - a sötétkék kimonoba bújtatott alak nyögését elnyomta a felrobbanó rakéta fölöttük.

            A rókaszerű, éhes mosoly újra megjelent, amint a szoros érintkezés ismét megtörtént. Ezúttal már mindketten felnyögtek, majd Sasuke megint letámadta a másik ajkait. Kényszerítette Naruto száját nagyobbra és nagyobbra, ahogy ritmusos játszmájával egyre mélyebbre hatolt nyelvével. Ehhez még hozzátársultak stabilan tartó ujjai a másik állán, hogy az ne tudja megtörni a kontaktust. Nem mintha Naruto akarta volna.

            Végül nyáltól csillogó ajkakkal távolodott el, a sötét írisz feketébben csillogott, mint fölöttük az égbolt. Még a tűzijátékok aranyos fénye sem volt képes megvilágítani. Ajkain végig nyalva mérte végig párját maga előtt, Narutonak pedig sóhajtania kellett a ragadozószerű pillantástól testén.

            - Talán megbocsájt a Hokage, ha nem jelenünk meg a tűzijáték utáni beszédjén.

            Narutonak nagyon kellett figyelnie, hogy egy értelmes mondatot összehozzon vágytól elködösült szemével. Sasuke csak bólintott, és kézen ragadva a másikat a lakásuk felé kezdte húzni a sikátoron át.

Az előszoba fala is hasonló sorsra jutott, mint a sikátoré. Ha elővigyázatosságból Naruto nem pakolta volna le a képeket róla, talán már régen az üvegszilánkokon taposnának. Sasuke a térdei alá nyúlva emelte fel karjaiba, ahogy hátát ismét a falnak préselte. A napbarnított nyakat kezdte kényeztetni, mire elfulló nyögések törtek fel Naruto száján. Még utoljára gondolatban elnézést két Tsunade-baachantól, amiért az utódja nem teszi tiszteletét a beszédjén, de mielőtt átadta volna magát az élvezetnek még átsuhant az agyán, mennyire jó okuk is volt lelépni:

            Hisz az életet ünnepelték...

***

- Tudom, tudom – tette maga elé Naruto másnap egyből védekezőn kezeit.

            Alighogy belépett műszakjának kezdetén a Hokage irodába, máris egy határozott női hang fogadta. Tsunade természetesen észrevette, hogy tegnap valamilyen okból kifolyólag elfelejtett megjelenni a beszéden.

            - Nincs mentség, Naruto! – bökött rá a nő asztalára támaszkodva, míg a rókamaszkos férfi álarcát levetve állt meg előtte. – Tisztában vagy vele, mit tettél? Ez lett volna a bemutatásod alkalma!

            - Tessék? – hebegte a férfi zavartan.

            - Be akartalak mutatni, mint az utódomat a beszéd közben. Persze ezt te is tudnád, ha mellettem álltál volna.