Rózsák Tánca

5.

1485. Október 30.

Elizabeth Woodville a vörös ruha redőit igazgatta, míg a lánya a tükörképét vizslatta. Hangyányit elhúzta a száját – egyáltalán nem tetszik neki ez a szín. Cecily épp most végzett a hosszú hajkorona befonásával, majd fehér színű, gyöngyökkel díszített szalaggal tekerte körbe.

– Lizzie! – szaladt be a lakrészbe Bridget. – Ezt neked küldik – nyújtott nővére felé egy fehér rózsát.

– Ki? – kérdezte értetlenül Lizzie, miközben elvette tőle.

– Az a bácsi, aki mindig a királlyal van – feleli a kislány mosollyal az arcán.

– Jasper? – suttogta Elizabeth édesanyjának.

– Valószínűleg igen – biccentett az özvegy királyné, majd elvette a virágot, és leánya hajába tűzte.

Lizzie-t összezavarta ez a cselekedet: édesanyja nem engedte, hogy fehér ruhát öltsön, csupán annyit, hogy hajába viselhet fehér színt. Most mégis Jasper, a király nagybátyja küldi el a York ház jelképét.

– Miért hozott nekem virágot? – kérdezi végül a hercegnő, hosszas hezitálás után.

– Talán azért, mert valamilyen szinten ő is hamarosan a családunk tagja lesz. Szegény Catherine húgom! Egy Tudorral kell neki is együtt élnie – feleli Elizabeth Woodville.

– Jasper Tudor sokkal kedvesebbnek tűnik, mint az én jegyesem. Catherine néném első férjét pedig Richard királyunk árulás vádjával kivégeztette, mert történetesen Henryt szerette volna a trónon látni.

– Szerinted Catherine-nek sok beleszólása volt férje szörnyű tettjeibe? Nem, ahogy a mostani házasságában sem lesz – jelenti ki az édesanya. – Ne feledd Elizabeth, ma légy olyan, mint akár a hó: gyönyörű, de rideg. Ha nem muszáj, akkor ne is beszélj senkivel. Csak a királlyal. Rendben?

Válaszul a leány csak bólintott.

Mikor megérkezik a Westminsteri apátságba, már nagyon sokan voltak. Nem a legelső sorban, de másodikban helyet foglalhatott nagynénje, Catherine Woodville mellett.

Legalább nem vagyok egyedül – gondolta Elizabeth. Születése óta ismeri Catherine-t, mondhatni együtt nőttek fel, hisz nagyjából csak nyolc esztendő van közöttük. Mikor Elizabeth Woodville-ből királyné lett – melyet sokan nem tartottak lehetségesnek –, legkisebb húgai is az udvarba jöttek.

– Hogy vagy? – kérdezte kedvesen Catherine. Vörös haja miatt le sem tagadhatná, hogy a Woodville családból származik.

– Köszönöm, Catherine, nagyjából jól.

– Csak nagyjából? – vonta össze szemöldökeit.

– Az igazat megvallva, kissé izgulok. Magam sem tudom miért – vonta meg a vállát a hercegnő.

Hátán érzi a sok tekintetet, amik nem csak átfutottak rajta, hanem valóságosan rá szegeződtek. A fehér rózsára.

– Kitűztétek már az esküvő időpontját? – érdeklődött Elizabeth, mire nagynénje lelkesen bólogatott.

– November hetedik napján fogunk hűséget fogadni.

– Ahogy látom, már nagyon várod – jelenti ki Lizzie, halvány mosollyal az arcán. Bárcsak ő fele ennyire is várná a sajátját!

– Jasper igazi úriember, s lehet, hogy erős politika kötteti a frigyet, úgy hiszem, hogy mellette egy napon megtalálhatom a boldogságot. Kívánom, hogy te is így érezz majd a királyunk iránt – tette hozzá suttogva.