•Sorsfordító utazás•✈

5. rész

...-Megjöttünk! - kiáltották egyszerre.

-Sziasztok! Hoztam magammal egy vendéget is, nemsokára be is mutatom, de előtte..- rohantam oda apuhoz, aki gyorsan letette a kezében lévő zacskókat és szorosan a karjaiba zárt. Szó nélkül elmondtunk mindent egymásnak, csupán egy ölelésből, és már is éreztem, hogy nem hiába repültem 12 órát.

-Nagyon hiányoztál kicsim!- tolt el magátol kicsit, hogy a szemembe nézhessen.- Hogy te milyen szép nagy lány lettél. Jó rád nézni aranyom!-mondta és le sem vette a szemét rólam. Nagyon szerettem, mikor hasonló bókokat hintett felém, hiszen az apai imádat a legnagyobb imádat a lánya felé.

-Nekem is nagyon hiányoztál, hiányoztatok- pillantottam Lottyra.- Ha megengeded- néztem apura, aki vette az adást. Elengedett, majd odaszaladtam Lottyhoz, és őt is megöleltem. Nem olyan intenzíven, mint aput, de nem volt érte sosem harag.

-Zora, drágám. Régen láttunk.- mosolygott rám Lotty. Korához képest egész jól tartja magát. Igaz, hogy 36, de kb velem egykorúnak néz ki, kicsit több ránccal a szemei alatt.- Kit hoztál drágám köreinkbe, csak nem a barátodat?- nézett hátra Harry irányába. Ekkor kaptam észbe, hogy Harry is itt van.

-Oo igen. Apu, Lotty, bemutatom nektek Harry Stylest. Nem a fiúm, hanem egy..- és itt megakadtam. Mert mondhatom azt egy szűk 14 órás ismerettség után, hogy a barátom.? Harry észrevette a hezitálásomat, és kisegített.

- Egy barátja vagyok. A repülőn találkoztunk és kedvesen felajánlotta, az ön beleegyezésével persze- nézett apumra- hogy hazavisz, mert elég messze lakok innen és nem szerette volna, ha egy taxiban bájcsevegnem kelljen egy sofőrrel, hogy mennyire utál a lánya szeretete miatt.- mondta, mire apura néztem, aki láthatóan mérlegelte a szitut. Tudtam, hogy ismeri. Hallgatnia kellett, Lia miatt a zenéit, látnia kellett néha fényképeit a szobájában. De nem tudtam megmondani, hogy mit fog reagálni. Ekkor megszólalt, kb két másodperces mérlegelés után.

-Rendben fiam. Nyugodtan vigyétek a kocsimat. Örülök neki, hogy Zorának ilyen barátai vannak.- nyújtott kezet, majd Harry elfogadta azt, és kezet fogtak. Semmilyen erőfitogtatás nem történt, így ezt is pozitívumnak könyveltem el.

-Biztos éhesek vagytok. Harry, a szüleid biztos megengednék, hogy 10 perccel később érkezz oda.- mosolygott Harryre Lotty. Majd rám nézett.

-Na, maradtok vacsira?- én ránéztem a göndörre, aki szintén rámnézett, majd vissza apumra és Lottyra felváltva.

-Persze, anyum nem bánná. Maradhatok ha Zora se bánja.- nézett rám, én meg rá emeltem a tekintetem.

-Dehogy bánom, gyere, foglaljuk el a jó helyeket, fogtam meg a csuklóját, majd magam után vonva befutottunk az ebédlőbe. Egymás mellé ültünk, és vártuk a vacsinkat. Mire rájöttem, hogy nem mostunk még kezet. Megmutattam Harrynek, hogy a földszinti fürdő merre van, majd egyszerre besétáltunk. Az alsó fürdő kicsit szűkös, így egymás mellett szorosan állva megmostuk a kezeinket. A tükörbe nézve láttam, ahogy Harry mondani akar valamit, de nem mondta.

-Na mondjad mire gondolsz, ne kímélj.- zártam el a csapot, majd a kéztörülközőhöz menve ránéztem Harryre.

-Csak annyi, hogy 14 órával ezelőtt nem gondoltam volna, hogy az egyik legcsinosabb és legokosabb lánnyal, akivel valaha találkoztam és annak családjával fogok vacsorázni Londonban.- mosolygott rám, majd mielőtt megszólalhattam volna egy puszit nyomott a homlokomra, majd mielőtt kiment rámkapcsolta a villanyt.

-Hé, még bent lennék.- kialtottam utána. Hallottam, ahogy Harry beér az ebédlőbe, majd azt is, hogy lepacsizik Ameliával.

-Ezt jól elintézted, gratulálok Zora Lewis. Hivatalosan is beleszerettél Harry Stylesba.- motyogtam magamba, majd visszasétáltam az ebédlőbe.