•Sorsfordító utazás•✈

50. rész

- Ez egy nagyon jó kis történet, de előbb had ölelgesselek meg. - hadarta, majd szorosan a nyakamba ugrott, hogy megölelhessen. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire tud hiányozni pár hét után.

- Naa, Katie. Még én is meg szeretném ölelgetni. - szólalt meg apu, miután anyu konkrétan a lelkemet is kiszorította belőlem. Apu már kevésbé fájdalmas ölelést adott. Lottyval is pusziszkodtam, de annyira nem vittük túlzásba a szeretet rohamot. Ameliát viszont én szorongattam meg.

- Hiányoztál hugi. - mondtam neki.

- Ha te azt tudnád, hogy te nekem mennyire. - felelte, majd egy hatalmas puszit nyomtam a feje búbjára. A sor végefelé közeledve bemutatkoztam Georgnak személyesen is, majd megpusziltam és megköszöntem, hogy eljött. Végül Harryhez értem. A háttérben egy random spotify által összeállított lejátszási lista szólt és amikor hozzá értem teljesen véletlenül az Adore you című száma kezdődött el, amit mindenki egy hatalmas nevetéssel fogadott. Hálásan megöleltem, majd egy a szülők is itt vannak, azért ne vigyük túlzásba kaliberű csókot adtam neki és a végére is értem a vendégeimnek.

- Na térjünk vissza a lényegre. Pontosan mit is csináltok ti ketten Londonban? - kérdeztem, miközben mindenki leült vagy a kanapéra, vagy a lenti szőnyegre, ahol eddig a Karácsonyfa díszelgett.

- Az egészet Harry találta ki. - kezdte George, mire a mellettem ülő fiúra néztem, aki szintén engem vizslatott.

- Igen igen. Három napja megkérdezte, hogy szabaddá tudjuk e tenni ezt a két napunkat, mert akkor egyben tudnánk lenni mindannyian ezen a napon, meg ugye a koncerten is. - sorolta.

- Aha, tehát ezt szervezgetted a hátam mögött. - néztem rá még mindig elképedve, hogy mind a két szülőm egy és ugyanazon a kontinensen vannak, ráadásul ugyanabban a városban.

- Tudod milyen nehezemre esett tartani a számat? Annyira megsajnáltalak, amikor kérdezted, hogy vajon miért nem hívott senki. Azt hittem el fogom rontani a meglepid. - mondta nagyon gesztikulálva, tetetve a haláli fájdalmat, mire anyu és Lotty felnevettek.
Rengeteget társasoztunk meg beszélgettünk. Csak úgy csapongtunk a témák között. Szerencsére amit Ameliának bepakoltam ugye a vásárolt termékeket oda is adtam. Sokszor sikítógörcsöt kapott, de főleg amikor meglátta, hogy megszereztem neki egy igen ritka Gucci sálat. Protekcióm van és ha már van, akkor élek is vele. Nagyon örült mindennek. Én pedig annak örültem, hogy mindenki akit szeretek itt van egy helyen. A végén kiderült, hogy anyu az ajándékomat majd Amerikában adja oda Georggal együtt. Amelia pedig megvette nekem régóta áhitott pulcsikat, amiket kinéztem még a shein-ból. Apuéktól pedig internacionális könyvutalványokat kaptam, aminek nagyon örültem, mert ha véletlen sos szükségem lenne valamire, akkor azt nagyon könnyen meg tudom szerezni.

- Figyu, lassan indulnunk kéne. - hajolt közelebb hozzám Harry egy hangosabb beszélgetéskor. Ránéztem a telefonom kijelzőjére. Közel két óra múlva koncert van és a frontember még a barátnője családjánál ül. Bólintottam egyet, majd felállva jeleztem, hogy lassan indulunk.

- Mi elmegyünk. Nemsokára úgy is találkozunk, viszont Harrynek kötelező megjelennie. - szóltam körbe, mire Amelia feltette a kezét, mint az iskolába, hogy kérdezni szeretne.

- Milyen ruhába menjünk? Van dresscode? - kérdezte, mire helyettem Harry felelt.

- Abba jöttök, amibe szeretnétek. Nincs dresscode. - mondta, majd elmentünk felöltözni és gyorsan elbúcsúztunk, mivel majd úgy is lesz alkalmunk még rendesen elköszönni egymástól. A nagy sietség miatt Harry gyorsabban vezetett, így jóval hamarabb odaértünk a beállásra. Mivel nemsoká elkezdődik a koncert ezért számítottunk arra, hogy ha meglátnak, majd sikítórohamok százait kell majd elviselnünk amíg beérünk. Persze ez így is volt. Ahogy a stadion privát parkoló részére bejutottunk és kiszálltunk az autóból megláttak minket. Odaintettünk mindenkinek, majd a hátsóajtón beszöktünk a színfalak mögé. Őrület, hogy mennyire meg tudnak őrülni egyesek, ha látják egy egy kedvencüket élőben. Harryvel különváltunk. Ő ment a színpadfele én pedig mentem a lányokhoz. Kivételesen, most én választhattam ki Harry fellépő ruháját, ami meglepett.