•Sorsfordító utazás•✈

49. rész

- Boldog Születésnapot aranyom! - suttogta a fülembe Harry, amitől jobban kirázott a hideg, mint magától a hideg levegőtől. Először összeráncoltam a szemöldökömet hitetlenül, majd megfordultam, hogy szembe legyek vele.

- Az lehetetlen, hogy ma van. - néztem rá, mire ha lehet a legkedvesebb kiröhögést kaptam tőle.

Előszedte a telefonját, majd megmutatta nekem a mai dátumot. Akárhogy néztem, nem halucináltam. Tényleg január 28.-a volt.

- Basszus. Én azt hittem, hogy.. - kezdtem, mire Harry visszatette a zsebébe a telefonját, majd a szabad kesztyűs kezével betapasztotta a számat.

- Ma van. Ne ellenkezz, korosodsz. - mondta, mire már én is elnevettem magamat.

- Jól van. Hát ha ma van, akkor ma van. Köszönöm! - feleltem, mire amennyire a ruhák engedték megfogta a derekamat, mire én a sáljának a hátulját és immáron 21 éves léttemre megcsókoltam a barátom.

- Nem akarok ünneprontó lenni, de szétfagytam. - szólaltam meg egy kis idő után, mikor már nem éreztem a lábfejemet. Meg igazából a kézfejemet sem. Harry bólintott egyet, majd tempósan visszasétáltunk a kocsihoz. Beültünk, majd gyorsan a hotelhez hajtottunk. Harry közvetlen a hotel parkolójában parkolt a többi vendég autói mellé, majd a kocsikulcsot leadta a portán, váltott pár szót az ügyeletes recepcióssal, ami furcsának tűnt volna, viszont annyira fáradt voltam, hogy inkább azért imádkoztam, hogy szedje fel a szobakulcsot és had aludhassak végre. Pár perc múlva fel is értünk, majd leszedtem magamról a millió ruhát, eszeveszett gyorsasággal átöltöztem pizsibe és a takaróm alá bebújva egyből el is aludtam.

●●●

- Jó reggelt csipkerózsika! - köszöntött reggel Harry mellettem fekve, mikor kinyitottam a szememet. Ahhoz képest, hogy a napnak nem volt ereje, úgy sütött be a fénye, mintha tavasz lett volna. Persze eltekintve a havas tájtól.

- Jó reggelt! - feleltem, majd egy hatalmasat nyújtóztam és a bőröndömhöz siettem.

- Még mielőtt kérdeznéd. - néztem vissza pakolás közben Harryre, aki összevont szemöldökkel felkönyökölve az ágyból vizslatta, hogy mit is csinálok.

- Tegnap nem tusoltam, ma megyünk Londonba, ráadásul mint kiderült, a szülinapom is ma van, így kötelezően fél órát a fürdőben fogok eltölteni. - mondtam, mire leesett neki a siettségem oka, majd szólt, hogy azért siessek, de végül is ráérek. Ezt nem nagyon tudtam hova tenni, ezért csak bólintottam, majd a kiválasztott ruhámmal és a neszeszeremmel együtt beléptem a fürdőbe és magamra zártam az ajtót.

Felüdülés volt a reggeli tusolás. Felébredtem az biztos. Miután kész voltam, a pizsimet összehajtottam, majd a tükör előtt még lerendeztem az arcom, illetve a hajam és teljesen késznek tituláltam magam. Semmi extrát nem csináltam magammal. A szememet csak spiráloztam és tussal kiemeltem, a hajamban lévő hajgumi okozta töréseket a hotel hajvasalójával eltüntettem, majd megfésülködtem. Ruhának pedig egy egyszerű, de nálam már szokásos fekete farmert vettem fel azzal a világos zöld pulcsival, amit Harrytől nyúltam le, még Görögországban. A pulcsin semmi extra nem szerepelt, csak egy pillangó, ami közvetlen a szív felett volt az anyagra varrva. Ahhoz képest, hogy férfi ruhadarab, nem volt rám annyira óriási. Összeszedtem a dolgaimat, majd körbenéztem, hogy semmit nem hagyok itt és kisétáltam a fürdőből. Harryt nem találtam benn, ezért úgy döntöttem, hogy elpakolok magunk után. Mire befejeztem, és becipzároztam mind a kettőnk bőröndjét addigra Harry is beért a szobába.

- Köszi, hogy rendet raktál. - mondta, majd miután megpuszilt a bőröndöket kihúzta az előtérbe. Én még belebújtam a nemrégen vásárolt, milyen meglepő, a zöld bakimba, majd itt is körülnéztem és kisiettem. Menet közben bekaptam két mini szendvicset, amit a büféből hozott Harry, és egyből a minibuszhoz sétáltunk. Legnagyobb meglepetésemre Harry a bőröndökkel nem a buszhoz, hanem a parkolóhoz sétált.