"Akaratlanul is elmosolyodom, ahogy nézem. Louis Tomlinson, a világhírű énekes és dalszerző itt csövel a reggelizőmben. Eszem megáll."
┏━━━━━━━━━━━━┓
𝐿𝑎𝑟𝑟𝑦 𝑆𝑡𝑦𝑙𝑖𝑛𝑠𝑜𝑛 𝐹𝑎𝑛𝑓𝑖𝑐𝑡𝑖𝑜𝑛
...
A könyvhöz egy Spotify playlist is tartozik. Kapcsold be a megfelelő számot, hidd el, megadja az egyes jelenetek hangulatát.
{LINK A PROFILOMBAN}
(Noemi Victoria - Top Of The World címmel megtalálod, de egyébként a számokat mindig megadom majd a fejezet elején)
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Zene: Work This Body - WALK THE MOON ___________________________________
A pultot törölgettem és a nyitásra készütem, mint minden reggel. A kávégépek beindítva, a fánkok, szendvicsek a helyükön, a padló csillog, és ami a legfontosabb: szól a zene. Három hétig vártam az új hangszórókra, miután az előző kettőt ellopták a reggelizőm más értékeivel együtt. Két pasas törte be a hátsó bejáratot, majd a kasszát üresre söpörték, de minden mást is elvittek, ami mozdítható. Azonnal a rendőrségre siettem, de azóta sem hallottam semmit az ügy felől.
- Jó reggelt! - köszönnek kórusban az első vendégeim, ahogy belépnek.
- Nektek is - válaszolom mosolyogva, az utolsó adag piros szalvétát a helyükre hajtogatva. Kicsit meg vagyok csúszva, a reggelem nem úgy alakult, mint terveztem és sikerült elaludnom, ezzel pediga nyitás is elcsúszott fél kilencre. - Mit adhatok? Elvitel vagy itt fogyasztás?
- Elvitel - feleli az egyikük. - Én mindenképp szeretnék a csokis-kókuszosból egyet - mutat a fánkrengetegre, én pedig a kérését teljesítve, szedek egyet a papírzacskóba.
- Na és neked? - fordulok most a másikhoz, aki még mindig a kínálatot fürkészi, végül megállapodik a szeme az egyik oreós édességen.
- Ebből kérnék kettőt - mondja izgatottan, mintha még sosem evett volna hasonlót.
- Abból én is szeretnék, de nekem a második legyen az epres-vaníliás - szólal meg végül a legutolsó, legalacsonyabb lány is.
Mindhármuknak összeszedem a kért reggelit, majd leragasztom egy „Köszönöm a vásárlást" matricával a sötétbarna papírtasakokat, hogy ne nyíljon ki és ne száradjon meg az áru.
