Top of The World

𝐶ℎ𝑎𝑝𝑡𝑒𝑟 𝐹𝑜𝑢𝑟

Zene: Jailhouse rock
___________________________

A késő délelőtti vihar mindent tönkretett a környéken. A kisebb fák teljesen kicsavarodtak, az autókat ellepte a rengeteg ág és levél, de a legnagyobb probléma inkább a később ideért jégeső volt, ami mindent megrongált. Nem sokszor van itt vihar, mégis mikor bekövetkezik, az rongál rendesen.

A napernyőim még mindig elázva és jégverten hevertek félredobva a járdán, az üvegasztalok egyike teljesen összetört, a többi viszont hála istennek túlélte az ítéletidőt. A fém székek jártak a legjobban, hisz maximum csak némelyiket felborította a szél, de semmi kár nem keletkezett bennük.

Ellépek az ablaktól és visszasétálok a pult mögé, hogy bepakoljak. Majdnem minden elfogyott, ami leginkább a viharnak volt köszönhető és hogy minden járókelő bemenekült a boltomba. Louis távozásával rengetegen kimerészkedtek a viharba, hogy utána menjenek, de akiknek volt eszük, megvárták a végét, hisz alig fél órán belül kitisztult az idő és még nap is kisütött.

Sokkal többen megfordultak ma itt nálam, mint máskor, ez viszont csak is a nem várt hírességnek köszönhető. A rajongók folyton érkeztek és bár sokan csak érdeklődtek, hogy igaz e a hír és tényleg a várost járja a sztár, rengetegen vásároltak. Így már az általam készített aláírások is sokkal eredetibbnek tűntek, hisz tényleg itt járt, miért is ne írhatta volna alá?

- Kértek még majd valamit? - kérdezem az utolsó pártól, akik az ablak mellett ülnek. Az első randijuk zajlik épp, ezt a beszélgetésükből könnyen leszűrtem. A srác megrázza a fejét, így megragadok két nagyobb tálcát és hátraegyensúlyozok velük. A maradék, talán hat darab édességet és két darab szendvicset összecsomagolom és beleteszem szokásomhoz híven egy szatyorba, hogy később ki tudjam hajítani.

- Bocs, kaphatnék egy számlát? - lép a pulthoz a srác, mikor visszaérek.

- Természetesen - bólintok. - Hogy ment a lánnyal? - érdeklődöm kedvesen, ahogy átnyújtom a cetlit.

- Nem tudom, szerintem nem lesz következő. Nem megy ez a randi dolog nekem.

- Rossz meglátás, én adnék neki még egy esélyt. Ő kedvel, ezt remélem te is látod - suttogom, mert nem akarom, hogy hallja a randipartnere.

- Majd meglátjuk - bólint, miközben a terminálhoz érinti a bankkártyáját. - Finom volt a kaja, köszi szépen - mosolyog rám, aztán elteszi a kártyáját.

- Én köszönöm - mosolygok vissza azonnal. - További szép estét - búcsúzom, majd ismét hátra indulok, hogy egy újabb adag cukormázas tálcát hajítsak a mosogatógépbe. Mire visszaérek már nincsen senki a vendégtérben, így az ajtóhoz lépek és megfordítom a nyitva táblát, majd leoltom az asztalok feletti lámpákat, így egy kicsit sötétebb lesz a helyiségben, pont ahogy szeretem.

A telefonomon babrálva a takarítós lejátszási listámra koppintok, majd az asztalokat kezdem letörölgetni.

A megyei börtönben buli volt,
a rabzenekar bömbölve szólt

- Belevágtak, és öröm volt hallani a sok börtöntölteléket játszani - vágom rá gondolkodás nélkül és ismét ritmusra kezdem dobálni a fejemet, miközben minden asztalt alaposan áttörlök és még a székek tisztaságát is ellenőrzöm.

- Spider Murphy szakszofonozott, Little Joe meg harsonázott - szólok egyre jobban beleélve magam, így már nem csak a fejem mozog, hanem az egész vállam és kezeim is a levegőben hadonásznak. A koszos rongyot áthajítom a pulton egyenesen a mosogatóba. - Az egész börtön táncolt, szólt a Börtön rock! - ritmusra visszafordulok az asztalok felé és felkapom a seprűt is a raktár ajtaja mellől. - A negyvenhetes így szólt a hármashoz... Mit szólnál a társaságomhoz? - kornyikálok tovább, egyik lábamat a másik elé helyezve, a seprű nyelét a szám elé tartva mikrofon gyanánt, másik kezemmel pedig csettintgetni kezdek. - Szólt a rock! - kiáltok fel, mielőtt még elkezdeném leengedni az üzlet ablakaihoz feltett rolót, hogy ne lásson be senki az utcáról.