Top of The World

𝐶ℎ𝑎𝑝𝑡𝑒𝑟 𝑇𝑤𝑜

{SPOTIFY LINK A PROFILOMBAN}

Zene: Just Hold On - Louis Tomlinson
________________________________

- Ezt egyedül szoktad csinálni? Miért nincsenek alkalmazottjaid? - érdeklődik mikor hátramegyek, hogy megnézzem végzett e már. Még mindig a banánkarikákkal bajlódik, pedig már több mint tíz perc is eltelt, ennyi idő alatt én egy teherautónyit felvágok.

- Kettő volt, ők folyton váltották egymást, most viszont nincs erre is pénzem - magyarázkodom, ahogy megállok mellette és elveszek egy tányérra pár karikát, hogy kivigyem. - Egy pillanat és visszajövök. - Megsimítom a vállát, ahogy elhaladok mellette.

Az elkészült meleg gofrikra teszem a gyümölcsöt, majd egy villát és egy kést is a tányér mellé teszek, mielőtt még elindulnék az asztalhoz.

- Itt is vagyok - teszem le a srác elé, aki egy hálás pillantással fogadja, majd azonnal neki is lát.

- Harry - szólít meg Ruby. - Tudnál nekem is hozni gofrit? - kérdezi, én pedig egy mosolyt erőltetve magamra bólintok. - Legyen kettő, ugyan olyan csokis-banános.

- Pár perc - felelem és visszaindulok a pultba, hogy ismét bedugjam a már eltakarított sütőt és nekikezdjek elölről a sütésnek. A tésztát a forró formába csorgatom, majd becsukom és ismét hátramegyek. - Köszönöm - pillantok hálásan az elkészült karikákra, majd Louis szemeibe. Nem nagy dolog a segítsége, ha nem lenne itt akkor is elboldogulnék, mégis jól jön.

- A rablás miatt nincs pénzed alkalmazottakra? - kérdezi, miközben a csaphoz lép és megmossa banános kezeit, majd a mellette lévő kéztörlőbe törli azokat.

- Mondhatni - bólintok. - Ezért is jött jól ez az aláírósdi. Nagy értékű dolgokat vittek el, amiket szerencsére azonnal meg tudtam újra venni, de így oda a megspórolt pénzemnek és lassan mínuszba megyek.

- Mióta kamuzod is ezt?

- Hogy te írkáltad alá? Pár napja, a koncerted inspirálta - vallom be. - Azóta eladtam már hatvan-hetven darabot, így egy kicsit megnövelte a napi bevételt, de persze ez édeskevés ahhoz képest, amit elvittek.

- Hogy fogod bírni egyedül? Nem könnyű munka így sem, hogy alig vannak, akkor gondolom milyen lehet, ha teltház van.

- Hát, ha maradsz kettőig, akkor megtapasztalhatod. Akkor van ebédszünet a közeli irodákban és általában mindenki ide szokott jönni a desszertért vagy csak egy szimpla kávéra - mondom, aztán a banánkarikás tányérral elindulok vissza a vendégtérbe.

- És most én itt mit is csináljak? - kérdezi széttárt karral.

- Gyere ki beszélgetni, amíg takarásban maradsz nem lesz semmi bajod - válaszolom háttal neki, hisz mást úgy sem tud kezdeni magával. - Legalább én sem unatkozom.

Hallom, hogy elindul utánam. A sütőhöz lépek, majd kiveszem belőle az elkészült gofrikat. Megkenem csoki pudinggal, majd a banánkarikákból helyezek a tetejére négyet-négyet, mielőtt még kivinném Rubynak.

- Nem is kérdeztem, éhes vagy? - fordulok a takarásban állóhoz és a kínálatra mutatok. - Ehetsz szendvicset vagy fánkot. Gofrit ne kérj, mert most takarítottam el a sütőt - teszem hozzá.

- Mit ne mondjak, ide érzem ezt a tömény cukormáz illatot, szóval szívesen megkóstolnám az egyiket - feleli a nyakát nyújtogatva.

- Milyet kérsz? - mutatok a kínálatra, amit bár onnan oldalról nem láthat, azért remélem, hogy ismeri a fánkfajtákat.