9

47 3 4
                                    

Úgy tűnik, az élet szeret velem játszani. És hogy ezt miért mondom? Mert a reptéren várom a Magyarországra tartó járatot. Egy hónappal ezelőtt, úgy volt még szükség lesz rám a BigHitnél mint testőr, de végül elbocsátottak. Szegény Kookie nagyon sírt, de egy fotó albumot adtam neki, a telefonszámommal együtt, és így tudtuk tartani a kapcsolatot. Az elején... Gondolom biztos sokat dolgozik, és nem ér rá. 

- Na, minden oké? - kérdezte a legjobb barátnőm. Ohh... Ha már itt tartunk, akkor együtt vannak Bálinttal és elég jól megvannak. Ők is vissza jönnek velem, de bácsikám a lelkemre kötötte, hogy látogassuk meg bármikor. A szavamat adtam, hogy vissza jövök valamikor, és meglátogatom.

Miután leszállt a repülő Budapesten, elköszöntem a barátnőmtől és a barátomtól, és a bőröndömet megfogva a lakásom felé vettem az irányt. Mikor haza értem, a bőröndöm csak levágtam a szekrényem elé, és hozzá fogtam a vacsora készítéshez.

Megvacsiztam, majd elvégeztem az esti rutinomat, és befeküdtem az ágyba.

Hajnalban arra keltem, hogy csörög a telefonom, és a zöld ikont elhúzva fogadtam a hívást.

- Igen? Ki az? - kérdeztem tök kómásan.

- Szia Lizi. Jin vagyok. Jungkook adta meg a telefonszámod, mert kérdezni akarok valamit. Nem volt lehetőségem, mert vagy az üggyel foglalkoztál, vagy nem voltál egyedül. Az nap... Mikor elment mindenki otthonról, mi történt köztetek Namjoonnal? Miután haza jöttünk mind a ketten furcsán viselkedtetek, ráadásul... Mióta vissza mentél Magyarországra, azóta Nam nagyon maga alatt van. Nem jön ki a szobájából, de nem is válaszol a hívásunkra... - ahogyan mesélt, úgy lettem egyre éberebb. A végére már a gépem előtt ültem repjegyet venni.

- Figyelj Jin.... Bárki is kérdezte nem beszéltünk, de még csak nem is kerestetek. Holnap reggelre ott vagyok nálatok. Mielőtt oda érnék, írok hogy pontban mikor érek oda, és nyisd ki nekem a hátsó ajtót. - Ő csak egy jólvant mondott, én pedig kinyomtam a hívást.

Még szerencse hogy nem pakoltam ki a bőröndből, mert így legalább csak felkaptam, és indultam is.

A repülőn kialudtam magam, másnap reggel pedig már ott álltam a szöuli reptér bejáratánál. Fogtam egy taxit, és írtam Jinnek hogy 10 perc és ott vagyok. Azonnal írta is, hogy nyitja az ajtót.

Amint oda értem, mentem is a hátsó ajtóhoz, és bementem. Jin csak bólintott, és bár a többiek is később észrevettek a nappaliban, mentem Nam szobája felé. Kopogtam, de nem hallottam semmit. Fogtam magam, a többieknek mondtam, hogy menjenek arrébb, majd berúgtam az ajtót.

Nam ott feküdt az ágyán, és a csuklójából vér folyt a padlóra. A srácoknak mondtam, hozzanak kötszert, és tárcsázzák a mentőket.

Pár perc múlva már a mentő kocsiba ültem Nam pedig mozdulatlanul az ágyon, infúzióval a kezében. Amint beértünk vitték a műtőbe, és valami vér veszteségről beszélt a doki.

Kínkeserves másfél óra várt rám kint a folyosón, a srácok is elég rossz állapotban voltak. Nem értettem miért tette ezt Nam. A barátnője szakított volna vele? Vagy miattam tette? Neeem... Liz ezt azonnal verd ki a fejedből! Csak megdugott, utána ment a dolgára. Kihasznált... Rohadék!

- Minden oké? - kérdezte Taehyung.

- Aha... Azt hiszem... - néztem rá szomorúan. Ő csak átkarolta a vállam, és magához húzott egy ölelésre. Az orvos ezt a pillanatot választotta hogy kijöjjön a műtőből és oda lépjen hozzánk.

- Maguk a hozzá tartozók? - kérdezte.

- Ne haragudjon... De maga szerint itt állnánk a műtő előtt, ha nem lenne fontos számunkra az a személy aki bent fekszik?!! - kérdeztem feldúlva.

- Elnézést... Igaza van. Nos... Sikerült stabilizálni az állapotát, és bár rengeteg vért vesztett, sikerült pótolni. A sebet összevartuk, mostmár csak meg kell várni hogy felébredjen. Ha nem lesz semmi komplikáció, holnap után haza is mehet az úr. - mondta. Ezzel ott hagyott minket, és két perc múlva hozták is ki a műtőből Namjoont. Bevitték egy kórterembe, mi pedig vártuk hogy felkeljen.

Eltelt már 3 óra hossza, de Nam még mindig nem ébredt fel. Én ott ültem az ágya mellett, és fogtam a kezét, de semmi...

Egyszercsak nyílik az ajtó, és az a lány lép be rajta, akivel láttam csókolózni Namjoont. 

- Hát te meg mit keresel itt?! - kérdezte.

- Talán azért mert én mentettem meg a srácokkal?! -  kérdésre kérdéssel válaszoltam.

- Ja... Persze! Fogadok rá hogy most jöttél be nem régen. Ne hazudozz itt összevissza. - kiabált velem.

- Na elég legyen! Állítsd le magad te ribanc! Takarodj innen, és vissza se gyere! - ordította le Yoongi.

- Hogy merészelsz így beszélni velem?! Ezt ha felébred Namjoon, el fogom mondani neki! - nyávogott.

- Ki a vérvörös faszom nem szarja le?! Inkább takarodj innen, mert ha nem, hívom a biztonságiakat! - közölte vele nyugodt hangnembe.

Ezzel sarkon fordult, és kiviharzott a kórteremből. Nam pedig ezt a pillanatot választotta arra hogy felébredjen.

- Hol vagyok? - kérdezte elhaló hangon.

- A kórházban te abnormális. Hogy volt eszed arra hogy vagdosd magad?! Ha?!!! - kérdezte Jin.

- Nagyon megijedtünk... - mondta halkan Kook.

- Hol van Hyuna? - kérdezte Namjoon.

- Elküldtem. - válaszolta Yoongi.

- Hogy volt merszed elküldeni a barátnőmet?! - kérdezte.

- Talán mert egy ribanc, és szarrá csal míg te itt fekszel, helyette azt a lányt nem becsülöd akit kihasználtal a faszba, ráadásul még az életedet is megmentette. Meg sem érdemled ezt a lányt aki még mindig ott áll az ágyad mellett és fogja a kezed! Képes volt vissza jönni magyarból egy ilyen seggfej miatt mint TE!!! - mondta Yoongi kiakadva.

Nam rám emelte a tekintetét, de olyan mérhetetlen gyűlölet volt benne, hogy megijedtem... Ekkor elengedtem a kezét, megfogtam a cuccaim, és kiléptem az ajtón.

Könnyes szemekkel mentem az úton, észre sem vettem hogy eleredt az eső. Egy útkereszteződésen mentem keresztül, mikor dudaszót hallottam, majd erős fájdalmat éreztem minden pórcikámban. Még a szirénák hangjait hallottam, utána minden elsötétült...

Sziasztok! Igen, tudom... Rengeteget késtem ennek a sztorynak a folytatasával... Bocsánat🥺
Igazából nem is tudom mit mondjak... Rengeteg dolog össze jött most az életembe. Dolgozok gőzerővel, mert valamit kezdeni kell az életemmel, hamár otthagytam az iskolát. Tervbe van véve hogy a Személy- és Vagyonőri tanfolyamot elvégzem, de ugye az nem kevés pénz. Így muszály dolgoznom. Ebből kifolyólag nincs időm írni. De amint lesz egy szusszanásnyi időm, folytatom az írást.❤️
Ebből a történetből még egy rész van, és vége. ☹️
De készül néhány finomság.😏❤️
Ennyit akartam, addig is Sziasztok! ✨❤️

You've reached the end of published parts.

⏰ Last updated: Aug 25, 2022 ⏰

Add this story to your Library to get notified about new parts!

Look out! - Vigyázz! [ Kim Namjoon fanfiction ] ÁTÍRÁS ALATT!!!Where stories live. Discover now