Look out! - Vigyázz! [ Kim Namjoon fanfiction ] ÁTÍRÁS ALATT!!!

1

Ez a kis idő gyorsan eltelt. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy a reptéren várom hogy felmehessek a helyemre. De ez a pillanat is eljött, így 10 perc múlva már az ablak mellett csücsültem. Egyszer csak valaki leült mellém, de nem tudtam megfigyelni az arcát mert sapka, maszk kombó volt rajta. Elővette a laptopját és három kép között időzött.
- Szerintem legyen a lila hajszín...- csak mert megelégeltem hogy nem tud választani.
- Szerinted is? - nézett felém.
- Igen. Bár jobb lenne ha látnám az arcodat mert akkor jobban lehet dönteni. - néztem rá.
- Hát jó. De ha lehet ne sikíts!
- Oké... - néztem rá furcsán, mert nem értettem, miért is sikítanék.
Ő pedig megszabadította magát a sapitól, meg a maszktól. Mikor rám nézet, a világ leghelyesebb palija nézett rám. A szám is tátva maradt, sőt.. Az is elképzelhető hogy a nyálam is kifolyt.
- Azért ennyire nem nézek ki jól. - villantott egy huncut mosolyt.
- De... Kurva jól nézel ki! És most már biztos vagyok a lila színbe.
- Hú... Nem hittem volna, hogy így kimondod.
- Bocsi, inkább vagyok mocskos szájjal őszinte, mint hazug szavakkal kétszínű. - nevettem el magam.
- Jogos. És egyébként... Fodrász vagy?
- Nem. Csak volt mikor egy fodrász mellett dolgoztam, és ott ellestem egy pár dolgot.- nem kell neki tudnia hogy ott is testőr voltam. És hogy mi ez az is szócska? Kérem szépen, mert én testőr vagyok. Nem csak egy helyen. Ahova helyeznek, ott kell lennem. Perpillanat, szerintem azért hívott bácsikám is, mert szükség van rám.
- Áá... Értem. - bólintott egyet.
- Egyébként mi a neved? - kérdezte egy kis szünet után.
- Kőszegi Elizabeth a becsületes nevem. És a tied?
- Kim Namjoon. A becsületes nevem. - és itt kirobbant belőlünk a nevetés. Ezután, még egy kicsit beszélgettünk, de hamar kidőltünk a sok röhögéstől, így elaludtunk.
Később arra kelek, hogy valaki cirógatja az arcom, majd egy nyöszörgéssel jelzem neki hogy jól esik amit csinál. Az illető, pedig csak kuncog a reakciómon, de aztán leesik hogy nem otthon vagyok, hanem a repülőn. A szemem kipattan, majd felkelek, de megszédülök, és vissza esnék a székbe, de ismétlem csak esnék. Mert ugyanis Namjoon magához rántott, és éreztem hogy elpirultam, mert a szánk között alig volt 5 cm. Lassan elenged, majd elindulunk le a repülőről.
- Ez a számom, ha esetleg segítség kell, nyugottan hívj, bármi kell.
- Mit takar ez a bármi?
- Hát a Bármit. - kacsintott, majd elment.
Szememmel bácsikámat kerestem, majd meg is találtam. Elindultam felé, majd nyakába vetettem magam.
- Beszélnünk kell. - nézett rám komolyan.
- Megint munka?
- Nem is akár milyen... - itt csak kérdőn néztem rá.
- Több odafigyelés kell majd, pontosság, kitartás, és nulla érzelem. - közölte velem az amúgy alap tényeket.
- Milyen munka?
- Ezt majd a kocsiban. - bólintottam, majd beültünk a kocsiba. Ami egy Lotus Evora S volt.
- Nos... Egy pszichopata gyilkos ólálkodik itt Szöulban. Idolokra vadászik, és már párat kiszemelt magának. De te csak egyre fogsz figyelni. A BTSre.
- Mit lehet tudni erről a vadbaromról?
- Tulajdonképpen semmit... - nézett rám óvatosan, mert tudja hogy ilyen választ nem fogadok el.
- Hogy értve semmit?
- Mert mikor a rendőrség elakarta kapni, kámforrá vált.
- Ugye ezt nem mondod komolyan?! - nevettem fel hitetlenül.
- De komolyan mondom. - én itt befejeztem a nevetést és kussba maradtam.
- Ugye tudod, hogy kurvára nincs kedvem egy srácra figyelni.
- Hát... Ami azt illeti nem egy srácról van szó, hanem... hétről. - nevetett fel kínosan.
- HOGY MI?!! - néztem rá tátott szájjal.
- Na ne durcizz... Nem is örülsz? - vágott egy cuki fejet.
- De... Fasza!!