8

91 2 2
                                    

Már lassan két hete nem kerestek a srácok, de engem nem hagy nyugodni az ügy... Nagyon rossz elő érzetem van. Na de mindegy... egyébként, mikor eljöttem onnan, az első utam a BigHitbe vezetett, hogy felmondjak. A főnök könyörgött, hogy maradjak, de elutasítottam. 

Már a barátnőm is megérkezett pár napja, és éljük az életünket, de sokszor elgondolkodom azon, hogy ki van most a srácokkal. 

Éppen mennék fürödni, mikor a telefonom elkezdett csörögni. Megnézem, és ez volt kiírva:

Namjoon...

Felvettem, és egy idegen férfi hang szól bele.

- Jó estét kis drága Elizabeth... Ha fontosak neked ezek a fiúcskák, akkor gyere el a megadott címre, amit küldök neked. Értve vagyok kedvesem? - mondta számomra undorító hangal, ami nnagyn bántotta a fülemet viszont, valahonnan ismerős volt a hang.

- Nee! Liza ne gyere ide. meg fognak ölni!! - hallottam Jungkook hangját. 

- Kussolj kölyök!! - utána egy csattanás és ordítás, ami sírásban halkul el.

Ez elég löket volt, hogy elmenjek a megadott címre, és megvédjem őket.

- Ha még egyszer, ismétlem még egyszer kezet emelsz Kookra, hidd el nekem a kezedet töröm és élve temetlek el... Küld azt a kibaszott címet... - ezzel rábasztam a telefont.

Felöltöztem, és amint a címet megkaptam, rohantam a kocsimhoz és indultam is .

Mikor oda értem, egy raktár épület fogadott... és mikor közelebb mentem, akkor láttam meg, hogy pár éve itt ment tönkre az életem. És akkor... Beugrott miért is volt ismerős a hang...

A pisztolyomat kibiztosítottam, és magam elé szegezve indultam be. Megvallom az őszintét, belül reszkedtem a félelemtől... Attól félek, hogy ma, minden megismétlődik ami a múltban történt. Hogy ma, újra elveszítek valakit, akit szeretek, és fontos nekem.

De míg ezt gondoltam, jobbról zajt hallottam. Ott volt egy ajtó, és közelebb mentem. A fülemet rá tapasztottam az ajtó lapjára, és ekkor egy fájdalmas nyögést hallottam.

Erőt vettem magamon, és berúgtam az ajtót, ami megadta magát, és fájdalmas reccsenéssel bedőlt, és kiszakadt a tokjából.

Ekkor megláttam, hogy Jungkook fejéhez szegezett egy pisztolyt az a szarházi.

- Azonnal vedd le a mocskos kezed a fiúról... - mondtam ellenkezést nem tűrve. De az a paraszt csak az arcomba röhögött.

- Nos drágám... Még éppen időben ide értél, ahhoz, hogy lásd hogyan nyírom ki a kis srácot. - láttam Jungkookon, hogy nagyon fél, de ebben az esetben, hogy a pisztoly a fején van, annak az idiótának az ujja pedig a ravaszon, nem tehetek semmit...

- Ha elengeded a srácokat, akkor megölhetsz. Vagy csinálhatsz azt velem amit akarsz. A múltban sem a társamat akartad, hanem engem. - mondtam neki az ajánlatom.

- Mmm... Kecsegtető ez az ajánlat, de el kell utasítanom. Sajnos, vagy nem sajnos, nem kellesz nekem. Már egy jó ideje figyelnek az embereim, és már több alkalom is adott volt, amikor kinyírhattalak volna. De nem tettem... Nekem más kell... Nekem az kell, hogy belül szenvedj! Hogy lásd azt, milyen mikor elveszített valakit, akit szeretsz! Mert tőlem anno a bácsikád vett el tőlem egy olyan személyt aki fontos volt. De ennek már több éve. Nem szeretném az orrodra kötni a múltam. - gügyögte a végét.

Ekkor egy pisztoly hangját hallottam, majd a mellette álló homlokán egy lyukból vér szivárgott. Ezt a pillanatot választotta Jungkook oldalra dőlni a székkel. Valakivel egyszerre húztuk meg a ravaszt, és az a gyilkos szemét, aki egyszer a számomra legjobb barátom életét ontotta, holtan esett össze.

Végre vége... El sem hiszem, hogy megszabadultam ettől a szeméttől.

Ekkor megláttam hogy egy oszlop mögül elő lépett egy férfi. Mikor megláttam hogy ki az, azonnal a karjaiba vetettem magam.

Ő csak átkarolt, és megpörgetett. Könnyes szemekkel néztem rá, el sem hiszem hogy, itt van, és ÉL!

- Te tahó! Azt hittem meghalltál! Hogy maradtál életben? - néztem rá gyengéden.

- Mikor eltalált a golyó a fejemen, csak súrolt. Nekem mindig is híg volt a vérem, így azért tűnt úgy, mintha gáz lenne. Mikor bevittek a kórházba, tényleg leállt a szívem. De utána miután vittek volna le a boncterembe, újra dobogni kezdett a ketyegőm. Tudtam hogy már elmentél, de én szerettem volna, ha nem szólnak neked, és senkinek. Más személy azonosságom lett, és be épültem. Tudtam, hogy szükség lesz még rám. Szóval... Röviden? Ennyi. - vigyorgott rám.

Én csak újra megöleltem, de egy torok köszörülés szakított minket félbe.

Ekkor oldalra néztem, és az összes srác ott volt, és ki meghatódva, kis mosolyogva, és ki idegesen, igen, ez utóbbi Rap Monster volt, nézett minket. Amint megláttam hogy Jungkook már szabad, oda rohantam hozzá, és magamhoz húztam. Ő csak átkarolt, és úgy bújt hozzám, mintha az élete múlt volna rajta.

- Annyira köszönöm Noona... - pityeredett el.

- Jaj Kooksi! Annyira szeretlek kis dila! Soha nem bocsájtottam volna meg magamnak ha történik veled valami... - könnyeztem be.

Mikor nagy nehezen végre haza mehettünk, a srácok a dormba, én pedig haza Bálinttal.

Elvégeztük az esti rutinunkat, és még nagyon sokat beszélgettünk. Mivel még a barátnőm is ott volt, megismerkedtek, és láttam rajtuk, hogy lesz köztük valami, hisz nagyon aranyosak voltak, mikor az egyikük megszólalt a másikuk mindig lopva rápillantott.

Bár én is azzal lehetnék akit szeretek. De ez esélytelen....

Sziasztok! Tudom, őrült sokat késtem, és most biztos haragszotok rám. De el kell szomorítsalak titeket, hogy lassan vége a könyvnek. Hosszabbra terveztem, de ennyi tellett tőlem. Hamarosan érkezik a következő rész, ami elképzelhető hogy zárás lesz, de jönni fog egy új könyv, ami még írás alatt van.

Ennyit szerettem volna, mindenkinek szép napot/estét.🥰💕

Look out! - Vigyázz! [ Kim Namjoon fanfiction ] ÁTÍRÁS ALATT!!!Tempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang