𝐵𝑒𝑐𝑎𝑢𝑠𝑒 𝐼 𝒉𝑎𝑑 𝑦𝑜𝑢 - 𝐿𝑜𝑔𝑎𝑛 𝑆𝑎𝑟𝑔𝑒𝑎𝑛𝑡 (1)

739 26 0
                                    

- Izgulsz?

- Dehogy izgulok, végülis csak a fél világot fogom átrepülni - forgattam meg szemeimet idegesen, remegő lábakkal. Na igen, életem első repülése előtt ki tudja miért, de a légikatasztrófák összes részét ledaráltam egy hét alatt, így a mellettem ülő testvérem laza csevegését elutasítva csak arra tudtam gondolni, hogy vajon tengerbe, vagy szárazföldre zuhanunk e.
- Olivia, ne csináld, én már vagy százszor repültem és nézd meg, itt vagyok - mutatott magára Oscar, a bátyám, aki miatt most ott ültem azon a hatalmas gépen. Kiskorától kezdve gokartozott, néha néha engem is rávéve erre a sportra, de soha nem gondoltuk volna, hogy az a gyermeki hobbi, amit űzött, végül egy ilyen komoly dologgá fog kialakulni, hogy most az első Formula 3-as futamjára kísérhetem el Ausztriába.

Persze nem az én ötletem volt, soha nem voltam egy utazós típus de annyit győzködött, annyit mondogatta, hogy mennyire szüksége van az egyetlen és drága húgára, hogy végül kelletlenül, de beadtam a derekam.
- Nem lesz semmi baj, tudunk filmet nézni, aludni, enni és mire feleszmélsz már le is szállunk - simította meg kedvesen a vállamat, mire én egy apró mosolyt küldtem felé, majd arcomat a repülőn lévő párnába temetve vártam, hogy minél hamarabb vége legyen az egésznek.

∆∆∆

- Mi a.. - kikerekedett szemekkel néztem végig, ahogy Oscar kopogás nélkül beront a hotelszobámba, és a fejhallgatót lerángatva fejemről a kezemnél fogva felhúz.
- Nem azért jöttél ide, hogy egész nap a szobádban ülj, úgyhogy Liv, készülődj mert fél óra múlva elmegyünk pár barátommal játszani.
- Mit? Kikkel? Hova? - kapkodtam a fejem értetlenkedve bár már meg sem lepődtem azon, hogy bátyám szokásához híven a megkérdezésem nélkül szervez nekem programokat.
- Videojátékokat, Freddel és Logannel, és valamelyikünk szobájában - felelte megrántva vállait. A két fiúról már sokat hallottam Oscar által, de soha nem volt alkalmam találkozni velük, így egy esélyt adva bátyám barátainak végül bólintottam egyet.
- Rendben, de akkor menj innen, mert átöltözök - lökdöstem ki ugyanazzal a lendülettel, mint ahogy ő bejött, majd a bőröndöm felé véve az irányt felkaptam egy egyszerű bordó pólót, és egy kockás nadrágot, majd barna, vállig erő hajamon átfutottam hajvasalómmal, és már kész is voltam. A telefonomat gyorsan a kezembe vettem, és megérdeklődtem Oscartól, hogy mégis melyik szobába kell mennem, s mikor válaszolt, bezárva ajtómat elindultam a 456-os szoba felé.

Soha nem voltam egy túl nyitott személy, ezért gyomorgörccsel nyomtam le a kilincset arra számítva, hogy mindhárman ott lesznek, de ehhez képest a látvány ami elém tárult, hát hogy is mondjam, egy picit sokkoló volt.

Egy szőkésbarna hajú, magas fiú az egyik pillanatban még a tévé mögött tevékenykedett, ám az ajtó nyitódásának zajára összerezzent, és magára borítva a készüléket a földre zuhant, s ha ez nem lenne elég, mindezt félmeztelenül tette.

- Te jó ég, jól vagy? - eszméltem fel a látvány okozta sokkból, majd odarohantam a fiúhoz.
- Persze - nevetett fel, mire én is elmosolyodtam, és minden erőmet bevetve megszabadítottam őt a TV nehéz súlyától - köszi, megmentetted az életem- a fiú továbbra is nevetett, színtiszta amerikai akcentusából pedig már biztos lehettem benne, hogy ő Logan, a bátyám híres neves haverja.
- Nincs mit - rántottam meg vállaim a földet pásztázva, hisz azért valljuk be, egy félmeztelen fiú, világoskék pásztázó szemekkel és szanaszét álló szőke hajjal egy picit zavarba ejtő.
- Egyébként minek köszönhetem a látogatásod? - a kérdés jogos, hiszen teljesen random állítottam be szobájába, abban a hitben, hogy a bátyám is itt lesz.
- A bátyám, Oscar elvileg beszervezett valami játékestet, és mondta, hogy ebbe a szobába jöjjek - feleltem visszafogottan.
- Te vagy Olivia? - kerekedtek ki a fiú szemei mondatom hallatán, ahogy felkelt a földről.
- Személyesen - bólogattam.
- Basszus, megtennéd hogy nem mondod el Oscarnak, ami történt? Szerintem életem végéig cikizne vele - túrt hajába, apró mozdulatát pedig szinte lassított felvételben néztem végig, ahogy a karján megfeszülnek izmai, ahogy tincsei szanaszét hullanak, ahogy hasa.. Na jó, a hasával nem történt semmi, viszont az a hat kocka szinte vonzotta szemeimet, ezért kellett egy pillantást szánnom rá.
- Nyugi, nem mondok neki semmit - válaszoltam, mire ő egy köszönöm után a tévé felé fordult.
- Szerinted lett valami baja?
- Nem hiszem, hacsak nem a bordáid vasból vannak - Logan érdekes módon felnevetett borzalmas poénomon, mely arra késztetett, hogy én is vele együtt nevessek.
- Egyébként sokat hallottam már rólad, biztos tudod milyen az, amikor Oscarnak be nem áll a szája.
- Mi van velem és a számmal? - lépett be a szobába az emlegetett szamár, majd mikor meglátta Logant, arca egyből lefagyott - Sargeant, rajtad miért nincs póló? - szemeit rám vezette, majd mint akinek valami bevillant, megemelte hangerejét - ugye nem csináltál vele semmit? Sargeant, esküszöm, ha egy ujjal is hozzá mersz érni!
- Oscar nyugi már, nem csináltam semmit - tette maga elé védekezően kezeit az amerikai fiú, majd magára kapott egy, a dühös bátyám által hozzávágott pólót.
- Ajánlom is - bólintott, majd egyik pillanatról a másikra hangulata teljesen megváltozott - szóval, ahogy látom ti már ismeritek egymást, úgyhogy csak Fredet kell bemutatnom.
- Szia, Olivia vagyok - mosolyogtam a bátyám mellett álló szőke, visszafogottnak tűnő srácra, aki intett egyet, majd megszólalt.
- Fred, örülök hogy megismerhettelek.
- Na, szuper, most hogy mindenki ismer mindenkit, talán el is kezdhetünk játszani - csapta össze tenyereit Oscar, és az ágyra lehuppanva megragadott egy kontrollert, amivel sebesen kezdett váltogatni a játékok között.

Őszintén szólva, az este közel sem sikerült olyan jól, ahogy gondoltam. A fiúk belevetették magukat a játékba, és bár néha néha hozzám szóltak, nem nagyon beszélgettünk, ezért konkrétan csendben ültem, és néztem ahogy ők játszanak. Biztos voltam benne, hogy nem direkt tették ezt de attól függetlenül rosszul esett, így körülbelül este tizenegy tájékán döntöttem úgy, hogy visszavonulok a saját szobámba.

- Srácok, én szerintem megyek, további jó szórakozást - álltam fel fáradtan.
- Máris? - kapta felém fejét Logan, egy percre elszakadva a kijelzőtől.
- Aha, kicsit unatkozok és fáradt is vagyok már - rántottam meg vállaim, mélyen a fiú gyönyörű szemeibe nézve.
- Rendben, jóéjt - mosolyodott el.
- Jóéjt Liv - fordult felém Fred is, majd végül utoljára drága bátyám is felém fordult, és egy puszit nyomva fejemre jó éjszakát kívánt, én pedig elindultam a saját szobám felé.

A következő nap reggelén a filmbe illő madárcsicsergés, és bizsergető napsugarak helyett hangos kopogásra keltem, s úgy ahogy voltam, bugyiban és pólóban, kócos hajjal lépkedtem az ajtó felé, hogy eldküldhessem egy melegebb éghajlatra azt, aki hajnalok hajnalán (na jó, fél kilenckor) felkeltett.
- Szia - mikor kitártam az ajtót, szemeim kikerekedtek, és zavartan néztem a zsebre tett kézzel álló Loganre, aki gyorsan végigmért, majd aggódóan szemeimbe nézett - basszus, ugye nem keltettelek fel?
- Nem.. Vagyis de, de mostmár mindegy - próbáltam a leglazábban viselkedni, hogy elrejtsem feszültségem, tekintve eléggé hiányos pizsomámat.
- Ne haragudj, hülye vagyok - túrt bele hajába kissé szomorkás hangon, mire én halványan elmosolyodtam.
- Semmi baj, legalább időben felkeltem. Egyébként mi járatban erre? - léptem arrébb, hogy beengedjem a fiút.
- Igazából csak bocsánatot szeretnék kérni a tegnapi miatt. Nem volt szép tőlünk, hogy hagytunk unatkozni és csak magunkkal törődtünk - nézett ki az ablakon kicsit zavarodottan.
- Nem baj, tényleg. Megértem hogy rég találkoztatok, be kellett pótolni mindent - mosolyodtam el megrántva vállaim. Egyet aludva erre az egészre már tényleg így gondoltam, és semmi harag nem volt bennem a fiúk irányába.
- Esetleg - fordult felém a szemkontaktust keresve, amit zavartan meg is adtam neki - kiengesztelésképp ma este mutathatok neked egy helyet? - szavait meghallva egy aprócska sokk árasztott el belülről, és akkor szinte minden végigfutott rajtam. Ez mégis mi akar lenni? Egy randi? Vagy csak egy baráti program? Vajon Oscar melyikünket nyirná ki előbb, ha ezt megtudná?
- Persze - hát igen, gondolatok ide vagy oda az ajánlat túl csábító volt, pont olyan csábító, mint maga Logan. A fene gondolta volna, hogy a bátyám legjobb barátja egy kívül belül tökéletes fiú - de nem hiszem, hogy Oscar örülne neki.
- Akkor nem fogja megtudni - mosolyodott el, s elindult az ajtó felé - este hétkor az aulában?
- Rendben - bólogattam, majd a bejárat csukódó hangját meghallva sikítva ugrottam párnáim közé, s elnyomva minden kételyemet máris az férkőzött a tudatomba, hogy ez a szőke fiú bizony felkeltette érdeklődésem.

F1 𝑛𝑜𝑣𝑒𝑙𝑠 𝑓𝑟𝑜𝑚 𝑀𝑒 𝑡𝑜 𝑌𝑜𝑢Where stories live. Discover now