𝐴 𝑉𝑎𝑙𝑒𝑛𝑡𝑖𝑛𝑒'𝑠 𝑠𝑢𝑟𝑝𝑟𝑖𝑠𝑒 - 𝑀𝑎𝑟𝑐𝑢𝑠 𝐴𝑟𝑚𝑠𝑡𝑟𝑜𝑛𝑔

700 34 4
                                    

A hatalmas, vörös épület falának döntve hátam leguggoltam a földre, és hagytam, hogy Maranelló varázsa magával ragadjon. Öt perc szünetet kaptam csak, ezért mire észbe kaptam, már lépkedtem is újra a jelenleg fotóstúdiónak átalakított tárgyalóterembe, hogy egy újabb fiatal tehetség visszafogottan mosolygó arcát fényképezhessem le.

Összezavarodottan néztem, ahogy a fiú, akit legelőször fotóztam, talán Arthur, nevetve löki meg barátját, s a következő pillanatban már csak arra észleltem fel, hogy két nevető pilóta, és egy szétszakadt fehér háttér fekszik előttem.
- Basszus, Arthurito, te nem vagy normális! - kiáltott fel a fiú, akit készültem fotózni, haragosan, de nevetőráncokkal szemei körül. Darabos, de egyben fülnek kecsegtető akcentusa egyből elárulta nemzetiségét.
- Arthur, kérlek segíts hozni egy új vásznat, ha már te tetted tönkre - szóltam oda a monacóinak, hogy minél hamarabb le tudjam fotózni a másik fiút is, és rohanjak haza eme szánalmas napon csokit zabálni, miközben egy újabb ausztrál, szörfös, szerelmes filmet nézek könnyes szemekkel - te pedig, Mr Új Zéland, szedd rendbe magad, mert mindjárt fotózlak.
- Megbocsájtasz? - fordult felém jobb szemöldökét felemelve - mi az hogy Mr Új Zéland? - halvány mosoly keresztezte arcát, s lassan beletúrt teljesen szétkuszálódott hajába.
- Nyilvánvaló volt - rántottam meg vállaim mosolyogva - Na de, még ma le akarlak fotózni úgyhogy gyerünk!
- Jó jó, jövök már - ballagott az Arthur által újonnan szerzett pótvászon elé, és egy szokásos, nem túl baráti, nem túl komoly mosolyt varázsolva magára belenézett a kamerába.

- Tökéletes, kész vagyunk - raktam bele méregdrága gépem a tokjába, s egy pillantást sem vetve senkire magamra kapva a táskát elindultam a kijárat felé, és már éreztem ereimben, hogy végre hazamehetek, és túlélem ezt a napot, amikor az a drága Új Zélandi hang utánam kiáltott.
- Várj! - sietve fordultam meg, számítva arra hogy valamit az asztalon felejtettem, de abban a pillanatban egy másodpercre lesokkolódtam. A fiú, mint utólag kiderült, Marcus, egy csokor rózsát tartott kezében. Zavartságomat hamar palástoltam azzal, hogy valószínűleg ezt a barátnőjének vette, és nekem csak pár szót szeretne mondani, úgyhogy teljes testemben ellazultam.
- Mondd!
- Most lehet hülyének fogok tűnni - hunyta le szemeit egy pillanatra - sőt, az is vagyok, vállalom, de ha már Arthur a kezembe nyomta ezt a csokrot akkor azt mondom, csapassuk ezen a különleges napon, mert Valentin nap van, nyilván - nevetett fel kissé elpirulva, és ott jöttem rá, hogy nekem hozta a csokrot, de képtelen voltam felfogni, hogy szimpla negyed óra ismeretség után mégis mit akar kezdeni velem - tudom, valószínűleg most semmit nem értesz - na, még gondolatolvasó is - ezért tartozom egy magyarázattal. Mióta elkezdtél itt dolgozni, többször is volt alkalmam hátulról megfigyelni, ahogy fotózod az embereket, és láttam benned a művészetet, érzéseket. Egyszer sem volt alkalmam beszélni veled, úgy tűnik túl beszari voltam, és te még csak a létezésemről sem tudtál máig. De végül is ma van az a nap, amikor mindent lehet, úgyhogy Della, nincs kedved eljönni velem egy vacsorára?
- Én.. öhhh - mégis hogyan tudna egy zavarba esett lány egy ennyire spontán randimeghívásra reagálni, ha nem dadogni? Gondolatok százai futottak végig agyamon, de végül döntöttem. Két éve, az általam annyira utált valentin napon törték darabokra a szívem, de miért sírjak még mindig a múlton, ha hirtelen egy sokkal jobb és izgalmasabb programmeghívást is kaptam, amiből akár még valami ki is sülne? - Akkor a te szavaiddal élve, csapassuk!

S bár Della akkor még nem tudta, hogy ez az egy apró döntés onnantól fogva teljesen felforgatja életét, hálás lehetett a kis hangnak a fejében, akinek köszönhetően megismerhette ezt a szeretni való Új Zélandi fiút.

Marcus pedig, örökre hálás lehetett Arthurnak, aki életet lehelve belé rávette, hogy térjen végre észhez, és hívja el azt a lányt valahova, aki után már hónapok óta vágyakozik.

Íɢʏ ғᴏrrᴛ össᴢᴇ ᴋᴇᴛᴛᴇᴊüᴋ éʟᴇᴛᴇ ᴠᴀʟᴇɴᴛɪɴ ɴᴀᴘᴏɴ, ᴍéʟʏ sᴢᴇʀᴇʟᴇᴍʙᴇ ʀáɴᴛᴠᴀ őᴋᴇᴛ.

💌: vasarnap

Sziasztok! :)
Két órával ezelőtt azon gondolkodtam, hogy végülis, ez a nap nem csak a szerelemről, hanem az emberi kapcsolatokról, barátságról, érzelmekről is szól.
Ezért szerettem volna meglepni azt az embert aki az utóbbi időben a legtöbbet tette értem, mert végülis a legtöbben ezt tesszük ma, nem? Lucus, I love u!

A novella nem lett valami tökéletes, amiért elnézést is kérek, de azért remélem tetszett neked/nektek!❤

Stay safe

xx T ❤

F1 𝑛𝑜𝑣𝑒𝑙𝑠 𝑓𝑟𝑜𝑚 𝑀𝑒 𝑡𝑜 𝑌𝑜𝑢Where stories live. Discover now