Itt kezdődött, itt is ér véget

20. Zavaró tényezők

Amikor Dean a nevemet sóhajtja, az agyam felmondja a szolgálatot. A csípőmnél fogva közelebb húz magához. A liftben állunk, amikor rá jövök, hogy elindultunk befelé. Dean felkap az ölébe a két lábamat a dereka köré csavarom. Az ajka lecsúszik a nyakamra. Érzem, hogy a szívem ki akar törni a helyéről. Dean keze először a combomra siklik majd az arcomra. Bent gyorsan lekapom a cipőmet, ahogy Dean is.

- Dean, unokám. - kiált fel egy asszony. Hogy a fenébe jutott be? Deannel gyorsan elengedjük egymást. Miért ilyenkor?

- Nagyi? - kérdez vissza Dean.

- Igen én vagyok ki más? - gyorsan odamegy Deanhez és megöli. Elég kínosan érzem magamat.

- Ő a barátnőd? - Dean a barátom? Fogalmam sincs. Most az egész egy nagy katyvasz.

- Miért vagy itt Nagyi? - kérdezi kikerülve a kérdést. Olyan idióta vagyok. Végül is én csókoltam meg.

- Gondoltam meglátogatlak. Már nem is tudom mikor láttalak utoljára.

- Régen. - mondja Dean.

- Hát az biztos. Megmutatod hol a mosdó? - kérdezi a hölgy. Kapva az alkalmon halkan visszaveszem a cipőmet és kimegyek a bejárati ajtón. Elmegyek sétálni. Ki kell szellőztetni a fejem. Az eső fura módon, de már nem esik. A partra megyek. A homok most nem száraz, mert eláztatta az eső. Minden saras. Csak bámulom a tengert, amit a hold világít meg. Én Leah Jones komolyan rávetettem magam Deanre? Igen, ostoba vagyok. Dean egyáltalán azt érzi irántam, mint én iránta? Ezt már nem tudjuk meg, mert lekaptad. - szólal meg az idegesítő hang a fejembe. Teljesen elmerültem a gondolataimba, mert észre se vettem, hogy Dean mellettem áll.

- Szia. - csak ennyit mond.

- Szia. - csak ennyit mondok. Áh, miért ilyen kínos ez az egész?

- Leah beszélhetünk az előbbiről? - kérdezi Dean.

- Dean, én sajnálom. - mondom neki.

- De még is mit? - néz rám furcsán, majd megfogja az arcom.

- Az előbbit. Sajnálom Dea... - nem tudom végig mondani, mert megcsókol. Nem, ez nem olyan, mint az előbb. Lágyan simogatja a nyelve az én nyelvem.

- Én is sajnálom. Most már kvittek vagyunk? - kérdezi és csak rámosolygok. - Lehet egy kérdésem? - folytatja.

- Mindig van egy kérdésed, és mindig valami hülyeség. - mondom neki. Már nem kínos a dolog. Annyira.

- De ez most komoly. - mondja mosolyogva.

- Lehet. - válaszolok.

- Leah, te érzel valamit irántam? - kérdezi. Na erre mi a francot válaszoljak?

- Nem tudom. - válaszolom, de meg is bánom. Dean mosolya eltűnik és lehajtja a fejét. - Mármint. - helyesbítek. - Igen. - vallom be neki, mire visszajön a mosoly az arcára. Sőt, a mosoly helyét átveszi a vigyor. - Most mi az? - toporgok.

- Az van Leah, hogy én is.

- Mi te is?

- Leah Jones, szerelmes vagyok beléd. - eláll a szavam. Ezt most képzelem.

- Ugye nem hülyítesz? - kérdezek vissza.

- Most nem. - mondja és az ölébe ugrok. - Szóval ez azt jelenti, hogy megtisztelsz azzal, hogy a barátnőm leszel? - kérdezi. Csak bólintok és megcsókolom. - Amúgy. - megszakítja a csókot. - Nagyi maradni szeretne.

- Ez most komoly? Ezért szakítottad meg?

- Igen.

- Gondolhattam volna. - mondom és meghúzom a haját. Visszaérve a lakásba, Dean nagymamája a tűzhely előtt áll.