Itt kezdődött, itt is ér véget

26. Tönkretettem őt

Dean szemszöge:

Az elmúlt egy hónapot az egyetemen töltöttük. Apa szerint most figyeljünk a tanulásra. Karácsony előtt vizsga időszak van. Olivia rákapcsolt a tanulásra. Sam újra el akar kezdeni vezetni. Minden jót kívánok neki. És ott van Leah. A gyönyörű barátnőm, aki épp most sétál ki a hatalmas kapun.

- Szia. - köszön.

- Szia. - köszönök vissza. - Mehetünk? - kérdezem.

- Persze. - mondja és beül a kocsiba. Az út felénél járhattunk, amikor felém fordul.

- Mit csinálsz karácsonykor?

- Nem túl korai? - kérdezem összehúzott szemöldökkel.

- De csak Tylerrel erről beszéltünk és...

- Ki az a Tyler? - a féltékenység riasztóm bekapcsolt. Annyira, hogy félbeszakítottam a mondani valóját.

- Mellettem ül az egyik órámon. Nincs miért aggódnod. - mondja és megszorítja a combom. Túl közel a szerszámomhoz.

- Amúgy általában Nináékhoz megyek. Van kedved velem jönni? - kérdezem.

- Én, nem dehogy. Nem akarom elrontani a karácsonyotokat. - mondja.

- Miért rontanád el?

- Nem vagyok a családotok tagja. - mondja és kinéz az ablakon.

- De Leah. Nekem te jelentesz mindent. - mondom neki. Ez így van. Jelenleg nekem ő az állandó pont az életembe. - Szóval eljössz velem. - mondom neki és elmosolyodik.

Leaht előre engedem az ajtónál. A kabátját veszi le éppen, mikor én a cipőmet rugdosom le magamról. A sáljával bajlódik, ezért megfogom a vékony anyagot és magamhoz húzom.

- Ez de jó dolog. - mondom neki és megcsókolom. - Mikor jönnek haza Samék? - kérdezem.

- Fogalmam sincs. - mondja és felém hajol, hogy újra megcsókoljon. De a pillanatot a telefonom csörgése szakítja félbe. - Dean neee. - nyafogja arra utalva, hogy ne vegyem fel.

- Egy pillanat. - mondom neki és megpuszilom.

- Hallo? - kérdezek bele a telefonba.

- Dean Wilson?

- Igen, ki beszél?

- Hello, itt a Kín Megtestesítője beszél.

- Mégis ki? - kérdezek vissza.

- Nem mondom el még egyszer. Vagy engedelmesen végig hallgatod, amit mondok neked és megteszel mindent, amit kérek vagy egy szerettednek baja esik.

- Ehhez nekem nincs időm. - mondom neki és lerakom. Hát ez fura volt. Visszamegyek Leah-hoz, aki az ágyán fekszik.

- Ki volt az? - kérdezi.

- Téves. - válaszolom és mellém fekszem.

- Ugye nem versz át?

- Nem. - túl halkan mondtam.

- Oké, én éhes vagyok. - mondja és feláll. Mikor kimegy rendelni gyorsan felhívom Ethant.

- Szia.

- Szia tesó, mi a helyzet?

- Mennyi időbe telik idejönnöd?

- 5 perc. - válaszol. - Menjek?

- Igen. - mondom és lerakom. Nem sokkal később kopognak. Hallom, hogy Ethan és Leah cseverésznek.

- Dean hozzád jöttek. - kiált be Leah.