Elrabolva, vagy mégsem?

9.rész Az új hely

Gyors átöltöztem egy pizsibe és bebújtam az ágyba. Nehezen sikerült elaludnom, és még rémálmok is gyötörtek. Ezért csak pár órát sikerült aludnom. Reggel fáradtan keltem fel és csak ültem az ágyon és néztem magam elé. Azt hiszem ez lesz az új hobbim. Ajtó nyitódást hallottam. Jungho jött be hozzám. Hozott nekem egy szendvicset. Lerakta a szobában lévő asztalra.

-Köszönöm szépen, de nem vagyok éhes.
-Azzal hogy éhezteted magad, csak neked rossz. Akkor se mehetsz majd el.
-Tudom, de tényleg nem.
-Azért itt hagyom.-Ezzel távozott a szobából. 
Felálltam  és belebújtam valami ruhába. Leültem  az ágyra és neki álltam rajzolni. Fogalmam sincs mióta rajzolhatok mikor valaki belép. Az a fickó volt akit tegnap le akartam ütni, ha jól emlékszem a nevére akkor Ikumi.
-Bocsánat a tegnapiért.-Néztem rá, és le raktam a ceruzát.
-Eltekinthető és megértem, szóval semmi baj.- Foglalt helyet mellettem az ágyon.
-Nagyon szépen rajzolsz. Kik vannak a képen?-Kezdte elemezni az alkotásom.
-Én és a legjobb barátnőm.
-Ahha akkor te és Choa.-Erre elég meglepett fejet vágtam.
-Te honnan tudod a nevét?-Néztem rá kíváncsian.
-Több dolgot tudunk rólad mint azt te gondolnád. Még mindig nem etted meg a szendvicsed?-Ment oda az asztalhoz. Tereli a témát, kis ravasz.
-Mondtam hogy  nem vagyok éhes.- Ráztam meg a fejem. 
-De már délután 1 óra is elmúlt, és reggel 4 kor kaptad. Már vagy három napja nem ettél.-Gyorsan repül az idő.
-3 napja?-Bárhogy számoltam csak 2, a tegnapi meg a mai, de tegnap is ettem egy keveset mielőtt elraboltak.
-Igen 3. Ki voltál  ütve egy napot.
-Ooh.
-Nem akarsz kijönni a szobából? Csak ketten vagyunk ebben a házban. Szóval nyugodtan jöhetsz.-Mosolygott rám kedvesen.
-Persze miért ne?- Bologattam. Közben észre vettem hogy nagyon a szendvicset nézi.-Megeheted, én már úgyse fogom.
-Köszi.-És már neki is látott a szendvicsnek.
Bele dobáltam a rajz cuccockat a táskába és addigra Ikumi megette a szendvicset. Elindult az ajtó felé és hátra nézett.
-Akkor jössz?
-Igen, persze.- Álltam  fel. Egy picit megszédültem, de nem nagyon érdekel, mivel rendszeresen előfordul nálam.
Átmentünk a másik szobába és onnan a folyosóra. Most picit jobban szemügyre vettem azt. Elképesztően szép volt és drága is lehetett emellet nem volt egy rövid. Lementünk a lépcsőn és a konyhával szembeni szobába mentünk. Egy nappali volt ott ami szint úgy óriási volt.

-Van kedved filmet nézni?
-Persze
-Milyen filmeket szeretsz?
-Minden fajtát.-Nevettem el magam. Kiválasztott valami filmet amiről fogalmam sincs mi volt mivel nagyon sajgott a fejem.
-Elmehetek vízért?
-Persze miért nem mehetnél?-Nevete el magát. Felálltam és forogni kezdett velem a világ. Tompán hallottam a hangokat és a szemem kezdett egyre nehezebbé válni. próbáltam valamibe megkapaszkodni viszont nem jártam sok sikerrel. Alig hallottam, de mintha szólítgattak volna. Egyszer csak egy tompa fájdalmat éreztem a fejembe és végleg elsötétült minden.

Itt is vagyok a kövi résszel. Most vagyok túl a szóbelimen és ennek örömére gondoltam jöhet egy új rész. Remélem mindenkinek jó napja volt. Na puszi L(*^3^)/~☆