Elrabolva, vagy mégsem?

28.rész Fura egy este

Lana szemszöge

Jiaval még tanultunk egy kicsit közösen majd egyedül folytatta a tanulást a nappaliba.-Elég késő van Lana nem szeretnél lefeküdni aludni?- jön be a helyiségbe Jia egy bögrével a kezébe, majd lábait keresztbe rakva foglal helyet a mögöttem lévő kanapén. Kérdésére csak nemlegesen megrázom a fejem majd folytatom tovább a jegyzetelést. Vagyis a jegyzetem kidíszítését pihenés képpen. -Mire vársz ennyire?-Erre már leraktam a  filcet.-Tessék?-Kérdezek vissza értetlenkedve.-Valamire vársz azért nem mész el aludni. Azt nem mond nekem, hogy tényleg a tanulás miatt vagy még fent. Még meg is érteném ha holnap dogát írnál de ez kivitelezhetetlen. Olyan vagy mit Siu karácsony előtt. Ö se volt hajlandó kisgyermek korában lefeküdni aludni, inkább elővette a tankönyveit, hogy ő most nagyon tanulni akar pedig soha nem tnault magától csak azon az estén és akkor is , csak azért hogy megleshesse azt aki az ajándékokat hozza. Most pont ugyan olyan vagy mint ő akkor.-Mosolyodik el Jia a mondandója végén visszagondolva a fiára. Igaza van tényleg várok valamire vagyis inkább valakire. Jian látszik, hogy az egyik foglalkozása pszihologus nagyon jól ért hozzá. Úgy vezeti rá az embereket a megoldásokra és a válaszokra bármivel vagy akár saját magukkal kapcsoltaban ami fel se tűnik nekik. Elképszető. Merengek el rajta. -Junghot várom. Megígért nekem valamit és szeretnék már utána kérdezni mikor teljesíti.-Mondom el neki a fent maradásom okát kezembe véve immár a tollat hogy folytathassam a tananyagom feldolgozását.- Érdekes vagy.-Közli velem, de mire vissza kérdezhettem volna mire mondta valaki kinyitotta kulcsal a bejárati ajtót mire mind a ketten az előszobába mentünk. Reménykedtem, hogy végre így lassan éjfélkor már Jungho megjött, de sajnos ez nem így volt. A megérkezettek között nem volt ott helyette három elfáradt fiú eset be rajta akiknek a meggyötört arcát látva nem hinném el róluk, hogy igen rangos mafia tagok hanem inkább vizsga időszakban lévő egyetemistáknaknézném őket. Jia egy nagy sóhaj keretein belül elindult a konyhába és szólt a fiúknak, hogy kövessék. Utánuk mentem én is hátha tudok valamibe segíteni.-Tudok segíteni valamibe?-Teszem fel halkan a kérdést Jianak aki erre csak a három folyamatosan nyüszögő fiúra néz és megrázza a fejét.-Menj csak folytasd a tanulást majd én elintézem ezt a három idiótát.-Erre csak bólintottan eggyet és elindultam vissza letelepedni a nappali asztal előtti szőnyegre.- Látom rajtatok  Ikumi és Akio, hogy egész este fent voltatok. Ez alól te se vagy kivétel fiam.-Hallom ahogy megdorgálja hármukat mintha mindegyiküknek az édesanyja lenne. Erre el kell mosolyognom és neki állok hallgatózni. - Biztos vagyok benne, hogy mind a hárman megint egész este videojátékotatok. Nem meg mondtam, hogy ne csináljátok ezt mert utána itt fogtok nekem nyüszögni mert kikészültök ha valami nagyobb dolog közbe jön és nagyobb erőbedobással kell teljesítenetek?-Folytatja tovább a fiúknak a fejmosást.-De anya..-Próbál Siu közbe szólni viszont nem igen jön össze neki.- Nincsen semmi de fiam, egy szót se eggyikőtöktől se. Be foglak titeket köpni Junghonak.-Kérlek Jia ne tegyed ezt,Jungho ki csinálna minket ha megtudja, hogy megint ezt csináltuk.-Hallom meg már Akio kérlellő hangját is és Ikumit aki csak helysel.-Nem fiúk multkor is ezt mondtátok mostmár el fogom neki mondani és akkor talán összekapjátok magatokat. Most pedig irány mind a három zuhanyozni és viszek fel nektek ételt majd shipirc aludni mind a 3. Komolyan mondom megvagyok én átkozva veltek.-Felyezi be az útbaigazítást Jia mire a 3 fiú a hangok alapján távozik a konyhából fel az emeletkre majd nem sokkal később Jia is felmegy, gondolom az ételt viszi fel nekik. Erre a beszélgetésre csak elkuncogtam magam majd folytattam tovább a tanulást. Lassan már egy óra is elmúlt de a maradék három fiú még mindig nem ért haza, én meg kezdek egyre fáradtabb lenni. Olvasom a sorokat de az értlmezésük már nem igen megy. Jia is már egy ideje haza ment így, hogy a három fiú itthon van. Mondjuk már mind a hárman kidőltek és csak egyedül vagyok fennt, de már én se bírom sokáig.  Szorosabban magamra húzom a takarót majd lehajtom a fejem a könyvemre egy kicsit és hirtelen elnyel az álom. Arra kelek fel, hogy valaki a vállamat simogatja így kelteget engem. Kómása nagynehezen felemelem a fejem, majd hátra fordulok, hogy mégis ki az. Hátranézve  megpillantom magam mögött Junghot. Végre haza ért. Próbálnék kinyögni neki valamit, de a fáradságtól ami bennem van semmire nem vagyok képes. Már annak is örülök, hogy képes voltam ülve megfordulni és még nem döltem el a szönyegen. -Lana nem szeretnél felmenni aludni inkább?- ül le a már előttem lévő kanapéra. Erre én csak egy hümmögés mellett nemlegesen megrázom a fejem. Közelebb hajol hozzám és a szemembe néz amit nem tudok hova tenni.-Tudod eggyáltalán kivagyok és, hogy hol vagy? Ellég kábás a tekinteted.- Megpróbálom magam összeszedni és egy értelmes választ adni neki.- Igen tudom ki vagy. Téged vártalak.- Értetlen tekintettel néz rám a mondandóm hallatán.-Engem?- Kérdez vissza meglepetten.  Én csak bólintok eggyet.-Beszélni szerettem volna veled.- Mondom neki még mindig igen rekettes hangom. Annyira nehezemre esik ébren tartani magam. Úgy érzem mingyárt elalszom.- Mit szerettél volna drágaságom?-A megszólítással nem is törődve válaszolok kérdésére.-Szerettem volna veled megbeszélni mikor hívhatom majd fel Choat.-Döntöm el egy kicsit oldalra a fejem. Mire ő csak sóhajt eggyet.-Erre majd holnap,ha használható leszel és nem ennyire fáradt akkor visszatérünk ígérem.-Áll fel a fotelből majd elindul a lépcső felé, de visszafordul.- Jössz?-Kérdezni meg tőlem kedvesen. Mennék én de semmi erőm sincs felálni se, nemhogy még felsétálni a nagy lépcsőn. Csak nemlegesen megrázom a fejem ismét majd a szőnyegen eldölve jobban magamra húzva a plédet immár nem ülő helyzetben dőlök vissza aludni.-Ekkor meghallom Jungho lépteit, ahogy közelednek felém. Egyszer csak a két kezével benyúl alám majd felemel mire kicsit kinyitom a szemem.-Gyere kicsilány felviszlek. Indul el velem a kezébe az emelet felé. Én csak visszacsukom a szemem majd a mellkasára hajtom a fejem.-Tudod Jungho én nagyon bírlak ám ahogy a többieket is. Remélem egyszer majd barátok leszünk. Megszerettelek titeket.-Motyorgom neki, még mindig csukott szemekkel, de választ nem kapok. Csak annyit érzek, hogy lefektet egy ágyra, majd a plédet levéve egy takaróval takar már be. Mozgolódást hangjait hallom, majd besüpped az ágy mellettem mire én oda fordulok. Egy kezet érzek meg magam körül, ahogy szorosan magához húz.- Egyszer majd biztosan, ez csak rajtad múlik.-Felel Jungho az előbbi kérdésemre és megpuszilja a fejem búbját. Erre én csak sóhajtok egyet  majd közelebb bújok hozzá és a maradék erőm is végleg elhagy és elalszok.