Elrabolva, vagy mégsem?

3.rész Testvéri Szeretet

Reggel fáradtan keltem ki az ágyból,és megigazítottam azt. El mentem le zuhanyozni. Miután azzal végeztem bele bújtam egy fekete rövidnadrágba és egy ugyan olyan színű topba. A felsőre még rávettem egy lila átlatszó pulcsit. A hajamat hagytam lógni, csak kifésültem. Miután ezekkel megvoltam lebatyoktam a konyhába hogy igyak egy pohár vizet. A lakás üres volt, úgyhogy a  bátyám még alszik. Gondoltam felkeltem. Bementem a szobájába és ráugrottam.-Ébresztő Lucas a hasadra süt a naaaaap.-Kiáltottam a fülébe.
-Szállj le rólam te hülye!- Lökött le magáról, így a földön landoltam.
-Jóóóó reggeeelt!-nevettem a földön.
-Lehetne jobb is.-Mérgelődött a bátyám.
-Az élet igazságtalan. Na lemegyek azt öltözzél fel és gyere te is.
Kimentem a szobából és lementem a nappaliba. Neki álltam sorozatot nézni a gépemen amíg vártam a bátyám. Már vagy fél óra eltelhetett amikor lépteket hallottam lefelé.
-Mégis mi a franc tartott ennyi ideig?
-Hívást kaptam a munkahelyemről hogy be kell mennem.-Indult el a konyha felé.
-Ez az, akkor mégis csak egyedül leszek.-Mentem utána
-Nem, mert jössz velem.-Nézet rám diadalistán.
-MI?-Szökött vagy  négy oktávnyit feljebb a hangom.
-Ahha jól hallottad jössz velem aztán majd Juwon vigyáz rád.
-Kegyetlen vagy -Vágtam be a durcát.
- Az élet igazságtalan nem igaz?-Mosolygott rám. Egy-egy
-Ettél már?
-Igen ettem.-Hazudtam neki rezzenéstelen arccal
-Biztos?
-Aha
-Jó, de azért csinálok neked kettő szendvicset amit még a munkahelyemen meg kell enned.-Már épp neki akartam állni nyavalyogni amikor..
-Nem nyavalyogsz ez van, ez parancs.-Erre csak meg forgattam a szemem és visszamentem folytatni a sorozatom. 
Eggyáltalán nem tudtam koncentrálni arra, hogy miről szól a sorozat amit néztem. A gondolataimmal azon rágódtam hogy mégis mit fogok én csinálni a WH-nál, azon a részlegen ahol a bátyám van. Pláne hogy Juwon fog rám vigyázni. Múltkor is mikor a szüleim rábíztak engem  akkor is nekem kellett megetetnem a foglyokat. Persze nem volt baj jól el beszélgettem velük amúgy.   Fura módon a WH-nál nincsen bekamerázva a börtön itt. Felesleges is, úgyse töltenek ott olyan sok időt a rabok, habár helyzet függő. Onnan megszökni, vagy megszöktetni valakit lehetetlen szóval nem kell az a kamera. A nagy gondolkozásomat a bátyám zavarta meg.-Nem tanulnod kellene inkább?-Ült le mellém.
-Nem, már így is sokkal előrébb járok -Magyaráztam neki, közben kikapcsoltam a laptopom.
-Amúgy van valakid?
-Anyáék mellett? Ne röhögtess.- Nevettem el magam.
-Csak kíváncsiskottam,na.
-Nem, te nem kíváncsiskodtál hanem van valakid, vagy épp valaki aki teszik és nem akartál belekezdeni mesélni hanem inkább feltetted  ezt a kérdést, hogy után én is feltegyem neked, te meg azzal válaszolj, hogy "lehet" én meg elkezdjelek faggatni.-Forgattam a szemem.-Szóval mesélj, ki az ?
-Mégis honnan tudtad?
-Egyszerűen ismerlek, megint a tarkódra raktad a kezed és harmadjára te sem lehetsz olyan hülye hogy azt gondolod hogy van valakim apáék mellett.
-Jó igazad van.
-Na, de mesélj róla kíváncsi vagyok.-Ültem török ülésben és rákönyököltem a térdemre, hogy onnan nézzem a bátyám.
-Hát, kint Amerikában ismerkedtünk össze...
-Hogyan? -Kérdezte kíváncsiskodva. Erre a bátyám elkezdett nevetni.
-Véletlenül rám esett az utcán,  aztán elkezdtünk beszélgetni és végül telefon számot cseréltük.-Erre én is elkezdtem nevetni.
-És mi van köztetek?- Huzogattam a szemöldököm.
-Több km-er.-Mosolygott rám a bátyám.
-Haha nagyon vicces, de tudod hogy gondoltam.-Forgattam meg a szemem.
-Annyit forgatod a szemed hogy egyszer ki fog esni a helyéről, de amúgy együtt vagyunk csak így most sajnos táv kapcsolatba.
-Huuuu gratulálok bátyó.-Öleltem  meg.-De azért én akarok lenni a kereszt anya majd, köszi.
-Persze hogy te leszel mégis ki más lenne ?-Nevettük el magunkat. Mivel még volt egy kis időnk ezért le ült velem a bátyám nézni a sorozatot amit néztem. Ritka alkalmak egyike mikor a bátyám animét néz, még belegondolni is vicces. Gyerek korunk óta utálja  őket, neki mindig is túl mű volt. Mindig ezt mondta. Pár óra elteltével abba hagytuk mivel mennünk kell.
-Biztos nem maradhatnék egyedül?-Tettem fel reménykedve a kérdést.