- Ha a mama mégegyszer rajtakap azon, hogy a szobámban csókolózunk, ki fog téged hajítani az ablakon! Harry, hallasz engem? - forgattam meg szemem látva, hogy a fiú áthajolt az ablakpárkányon. - Elmondanád, most meg mi a fenét csinálsz?
-Felmérem...
- Mi az? - nevetett fel kínjában Harry. - Miért nézel rám úgy?
Fejemmel a kislányra böktem, majd oldalra, jelezeve, hogy kettesben szeretnék vele lenni.
- Oli, menj, nézd meg ott vagyok-e a konyhában- szólt hozzá gyengéden Harry.
- Úristen- kaptam hüledezve a homlokomhoz.
- Most mi van? - nevetett Harry.
- Kétlem, hogy bevenné. Hány éves, öt? Annyi esze már van neki.
- Oli, menj, nézd meg, ott vagyok-e a konyhában- suttogta biztatóan. Hatalmas kezét a lány derekára tette, aki gondolkodva bámulta bátyja arcát.
- Csak nem mozdul - tudósítok a kettejük közt jártatva a szemem.
Harry hirtelen odahajolt hugához, valamit suttogott a fülébe. Mosolyogva elhajolt, a kislány pedig csak nézett rá. Majd a semmiből felém fordult, kinyitotta mancsát, és pápát intett nekem.
- Ez gyorsan ment- pislogtam meglepetten Olívia után bámulva.
Harry él a lehetőséggel, megvárta amíg a látóköréből eltűnt a kislány, és rögtön mellettem termett. Karjai hirtelen ölelésben fogtak össze, szája ezernyi puszit lövellt fejem tetejére - mivel az ő magasságából az az elérhető távolság. Meglepetten pislogtam, miközben Harry össze-vissza puszilgatott.
- Hiányoztál- szagolt bele a hajamba, ami valószínűleg a patak friss illatától áradt. Orcáját fejem búbjára fektette, s erősen megszorított végszóként.
- Elárulnád, hogy mégis mi a fészkes fenét csináltál te tegnap este az ablakom alatt? - kérdeztem tettetett haraggal. Egy ilyen aranyos gesztus után az ember képtelen valaki iránt ellenszenvet érezni.
- Miért, baj volt?
Hökkenten pislogtam rá.
- A fél ház a szobámban festett! Meg is láthattak volna!
- Akkor legközelebb figyelek, hogy később menjek- nyomott egy puszit az arcomra. Dermedten ránéztem, ő meg csak kedvesen mosolygott tekintetét körbejártatva arcom minden szegletén, majd megállapodott a számnál. Meg akart csókolni.
Hirtelen, magam sem tudom mitől vezérelve, arcom előrenyújtottam, s egy halk puszit nyomtam Harry arcára. Mindketten meg voltunk lepődve,de talán én még nagyobb pávaszemeket meresztettem Harryre, amikor leesett, mit csináltam. Ő azonban nem kerített akkora feneket az egésznek. Arcára egy önelégült, kiteljesedett vigyor ült ki, mint aki büszke magára, és ábrándozva a puszimtól megtámaszkodott tenyerén. Én megkönnyebbültem, hogy nem csattant el az első csókom, ő meg kénytelen volt beletörődni.
- Többször is át akarsz mászni?- kérdeztem.
- Ha úgy láthatlak- vonta meg a vállát, majd rámnézett. Miért van az az érzésem ahányszor csak találkozik a tekintetünk, hogy a világ értelmét keresi az arcomban?
- Hazz?
- Eli?
Arcomra halvány mosoly rajzolódott a becenevek hallatán.
- Tudod hol van ez a tó? - mutattam meg neki a festményt.
- Ezt te festetted?
- Tudod?
- Persze. Itt van nem messze. Ezt te festetted, Eli?
- Nem.
- Hát akkor? - emelte fel szemöldökét.
- Egy lány.
Harry feladva a beszélgetést feltápászkodott. Leporolta fenekét, majd a kezét nyújtotta, hogy felsegítsen.
- Látom nem vagy nagyon bőbeszédű.
Szótlanul vizslattam a füvet. Inkább nem szólok a kis incidensemről Emery szobájában, kitudja, mit gondolna ezek után rólam. Viszont ami elkapta a figyelmem, az a fogva tartott kezem, ami Harryével van összefűzve.
- Elviszlek ahhoz a tóhoz.
- De?
Harry féloldalasan elvigyoridott. Fejében kaján ötletek pattogtak, törte valamin azt a gyönyörű buksiját.
- De lóval megyünk.
- Jaj, ne- forgattam a szemem nyöszörögve. Harrynek mindent túl kell romantizálnia?
⊰᯽⊱┈──╌❊. ❊╌──┈⊰᯽⊱
Hagyd már abba, hogy folyamatosan a testedet akarod megjavítani!
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Eleve sem volt javításra szorulva.
⊰᯽⊱┈──╌❊ ❊╌──┈⊰᯽⊱
Aló olyan sebesen száguldott, hogy a szemem sem mertem kinyitni. Hallottam, ahogy alattunk dobog a gigantikus patáival, hajam a széllel lobogott a rohamos iramban. Izzadt tenyereim Harry hasa előtt fogtam össze, kezemmel szorítottam a fiú testét. A szó szoros értelmében akkora félelem lett úrrá rajtam, hogy a meg sem mertem nyikkanni. Csak vártam és vártam, mikor lesz a rémálomnak vége.
- Eleinte tetszett, hogy mennyire rám vagy utava, lovaglás terén, de most már kezdek aggódni miattad - jegyezte meg Harry fejét hátra fordítva.
- Ha talán nem mennénk olyan gyorsan... - szűrtem fogaim közt.
- Igazad van, bocsánat. Megszoktam, hogy egyedül lovaglok - lassította le Aszterixet. - Azért megvagy ott hátul?
- M-hm- bólintottam szorosan Harry hátához bújva.
-Jól van na... - dünnyögött megsajnálva. - Megérkeztünk, kinyithatod a szemed.
- Hála égnek- suttogtam elernyesztve a megfeszített izmaimat. Hogy Mabel hogy szeretheti ezeket a böhöm versenyautókat?
Harry egy könnyed mozdulattal leugrott Aszterixről, kezét nyújtotta, hogy megfogja a derekam, és leemeljen. Kezemmel vállát markoltam, ahogy lassan az égbe emeltek. Pár pillanat múlva már a biztos talajon voltam. A paci úgy dobbantott egyet, mintha ő maga is megkönnyebbült volna a súlyunktól.
- Voltál már itt? - érdeklődött kezemért nyúlva.
- Most vagyok itt először - kémleltem az elcsendesült tájat bámulva.
Mostmár nem húztam el a kezem Harry érintésétől, beletörődtem, hogy addig fogja megkörnyékezni az alkarom, amíg össze nem fonhatja az ujjainkat.
