Inkább csókolj meg! /YoonMin+18/

6. Nyitva van az ajtó!

Suga:
Valaki fekszik az ágyamban.
Forró bőr simult a tenyerembe és zsibbadt az alkarom.
Kipattant a szemem. Mintha sokkoltak volna, felkaptam a fejemet.
Puha tincsek csiklandozták meg az arcomat. Szőke fürtök vakítottak el, és friss narancsillat tört utat a koponyámba az álmon keresztül.
Jimin feküdt a karomban.
A feneke az ágyékomnak feszült, az alkarom a feje alatt pihent, a másik kezem pedig a pólója alatt a csípőjén, közel a nadrágja korcához.
Megkönnyebbülve rogytam vissza a párnára. Akaratlanul közelebb húztam magamhoz, és figyelmen kívül hagytam a fájdalmas reggeli merevedést a nadrágomban.
Önző módon, ki akartam használni az öntudatlanságát.
Az arcomat a tarkójába fúrtam, még félig kábán az álomtól, megcsókoltam a bőrét.
Megrándult a tenyerem alatt. Álmos nyögés hallatott, és még közelebb fészkelődött hozzám, amitől a nyelvembe kellett harapnom.
A farkam lüktetni kezdett a bokszerem fogságában. A kezem lassan simított végig az izmos csípőn fel a derekára. A tenyerem ismét bizseregni kezdett, és mint a drogos aki megkapta az adagját, még jobban kapaszkodtam belé.
Amikor Jimin hangosabban nyögött fel, kijózanodtam.
Nyitva van az ajtó!
Fél szemmel, szinte részegen az ingerektől, észre se vettem a szobába érkező fényt.
A TV sötét, a rolók le voltak eresztve.
Felemelve a fejemet, elkapott a félsz.
Hobi ágya üres volt. A cuccok eltűntek. Egy ezüst bőrönd sziluettje csillant meg szoba árnyékában.
Egyből felültem és elengedtem Jimin selymes bőrét.
Lassan lekúsztam az ágy széléig. Még véletlenül se akartam felébreszteni. Olyan békésen aludt. Az arca nyugodt volt, telt ajkai csücsörítettek.
Rettentően szép volt, én pedig annyira marha.
Meg akartam csókolni azokat a rózsaszín ajkakat. Bele akartam túrni a szőke tincsekbe, ölelni akartam a derekát, míg világ a világ.
Jimin bőre még mindig égette a tenyerem, az illata pedig egész nap kísérteni fog.
Elveszetten megdörzsöltem a szemeimet, hogy lerázzam magamról ezt a szánalmas önsajnálatot.
Erőt vettem magamon, kiballagtam a szobából.
Nem tudom mennyi lehetett az idő, de Jungkook, Jin és Nam álltak a konyhában, bögrével a kezükben.
Kicsit meggörnyedtem, nem akartam a tudtukra adni a reggeli kellemetlenséget a nadrágomban. Azt sem akartam szóvá tenni, miért Jimin szobájáról vánszorgok elő.
– Jó reggelt! – köszöntek. Megdörzsölve a szememet bólintottam feléjük.
Felmásztam egy szabad bárszékre. Közben valaki Americanot tolt elém a semmiből, amiért igen hálás voltam.
Túl kábának éreztem még magam, hogy meg tudjam köszönni szavakkal, ezért csak hálásan bólintottam Jungkooknak.
– Hobi miért nem ébresztett fel? – Magam is meglepődtem, milyen rekedt és karcos a hangom. Megköszörültem a torkom és várakozásteljesen néztem a barátaimra.
Jin a bögréje felett nézet rám tanácstalanul, Nam kerülte a tekintetem, még Jungkook enyhe mosollyal az arcán nézett a szemembe.
Nem tudtam mire vélni a fene nagy jókedvét. Bár, ha jobban belegondolok, egész éjjel magukban voltak Taeval, szóval már mindent értek.
– Rátok fért egy kis alvás. Hobi azt hitte, majd a pakolásra felébredtek, de meg se moccantatok – mondta Jungkook.
Kivett egy üveg vizet a hűtőből, és az eddig lábánál pihenő hátizsákot a vállára vette.
Szóval mindenki tudja, hogy én és Jimin alig alszunk mostanában? Ezek rosszabbak, mint az út szélén pletykálkodó vénasszonyok!
Ezek szerint Hobi végig úgy pakolt mellettünk, hogy én Jimint ölelgettem és olyan merevedést produkáltam, mint még soha?
Éreztem a pírt meggyulladni az arcomon. Inkább erre nem reagáltam semmit.
– Elmentem, majd jövök. Ne hagyjatok itt! – mondta Jungkook figyelmeztetően Namjoonak.
– Hová mész? – kérdeztem.
Muszáj volt beszélnem, ha továbbra is Jiminen fog járni az agyam, nem úszom meg a találkozást a tenyeremmel. El kellett foglalnom magam valamivel és nem gondolni a kangörcsömre, ami most kivételesen elemi erejű volt.
Biztos a tegnapi megkönnyebbült beszélgetéstől lazultak el az idegeim.
– Edzeni – mondta a fiú, majd elindult kifelé a konyhából. Amikor elhaladt mellettem, megragadtam a karját.
– Veled mehetek?
Komolyan, kiröhögtem volna a srácot, ha nem lenne érzékeny a testem és a hangulatom. Olyan döbbenten és hitetlenül nézett rám, mint még soha senki. Nem hitt a fülének, ahogy én se. Sose kérdeztem még tőle ilyesmit, de mástól se. Utáltam edzeni, és a konditerem gondolatától is kirázott a hideg. Ha nem lenne kötelező az edzés, soha be nem tenném a lábam egyetlen terembe se.
– Na? – kérdeztem.
A srác megnémult és csak bámult rám, nekem azonban kezdett fogyni a türelmem. JK megrázta a fejét, bólintott. Lelkesen elmosolyodott.
– Persze hyung! Gyorsan szedd össze magad.
Tettem, amit mond. Le kell fárasztanom magamat, különben begolyózok.
Nem masztizhatok a fürdőben, a szobámban meg nem vagyok egyedül. Az egész kibaszott lakásban nincs egy talpalatnyi hely, ahol magában lehetne az ember.
Beszaladtam a világos szobába, Jin bőröndje indulásra készen áll az ajtóban.
Délelőtt tizenegy órát mutatott az ébresztőm.
Ledobtam a ruháim és edzőcuccot húztam. Kényelmes melegítőt, pulcsit, maszkot, sapkát. Telefonom és a headsetem beletömtem a zsebembe és rohantam Jungkookhoz.
Valami azonban nem stimmelt.
Jungkook mellett torpantam meg az ajtóban ahogy kiléptünk rajta. Hobi csoszogott ki a fürdőből, amint megláttam, eszembe jutott valami.
Az ágyam be volt vetve, pedig én disznóólat hagytam magam után.
– Hello, jól aludtál? – kérdezte Hobi. Semmi rossz szándék nem volt a hangjában, tényleg az érdekelte, hogy aludtam.
– Én is ezt akartam kérdezni. Mégis hol a francba aludtál?
Hobi egy pillanatra megtorpant és ijedten nézett rám.
Akkor már tudtam, hogy az én ágyamban.
Nem haragudtam igazából, de annak se örültem, amiért Jimin és körülöttem mászkált míg aludtunk. Nem tudhatom, hol jár a kezem álmomban, és nem akarom, hogy Hobi kellemetlen helyzetbe hozzon Jimin előtt. Nem szokott pletykálni, de indulatból néha kicsúszik ez-az a száján.
– Hol aludtam volna máshol, a kanapén? – kérdezte zavarában, szemrehányón. – Nam vagy Jin mellett? JK ágyán pedig már matrac sincsen úgy becuccolt Taehoz.
Elmosolyodtam a zavarán és a hirtelen szóáradaton.
– Az se érdekel, ha Jeontan mellett alszol. Tartsd magad távol a párnámtól!
Hobi összehúzott szemöldökkel meredt rám.
JK meghúzta a pulcsim oldalát, hogy siettessen.
– Te meg keres magadnak másik nyugipárnát! – csattant fel Hobi.
A szeme túl sok mindenről árulkodott. Egy pillanatra levert a víz, és még Jungkook is visszalépet azt ajtóból.
Fagyos arccal nézett Hoseokra, amitől az egy lépést hátrált.
Csodálkozva néztem a jelenetet, de Hobi szavai sokkal nagyobb döbbenetet váltottak ki belőlem, mint az, hogy JK pusztán a nézésével a frász hozta a másikra.
Sejt valamit!
– Ne haragudj! – szólalt meg ezúttal barátságosan, kiszakítva engem a hirtelen jött rettegésből. Nem akartam, hogy bárki is megtudja, mit érzek Jimin iránt.
Az nem vezetne sehová, jó irányba meg végkép nem.
– Nem akartam, de te is tudod milyen kemény a kanapé. Ma pedig elindulunk, és három napig meg se állunk. Aludnom kellett.
Rosszul érintettek J-Hope szavai. Igaza volt én pedig kicsit paraszt voltam. Féltem, és a tudat, hogy Hobi – sejt, vagy meglátott valami olyat, amint nem kellett volna – az átlagosnál jobban kihozott a sodromból.
– Te ne haragudj. Csak kivagyok – mondtam megenyhülve.
Hope száján megjelent az a szokásos mosoly, amivel mindenki napját be tudta aranyozni.
Egy kicsit nekem is segített, viszonoztam a mosolyt.
– Mennyünk! – húzott ki az ajtón Jungkook.
– JA! – kiáltottam még Hoseoknak, miközben JK már azon volt, hogy a vállára vesz. De kemény voltam és kapaszkodtam az ajtófélfába.
– Hagyd még Jimint aludni! – kiáltottam, amikor a kezeim megadták magukat, JK szinte a derekamnál fogva vitt le a lépcsőn, meg se állva a lakópark konditerméig.

Jimin:
– Hol van Jungkook! – kérdeztem az ágyán olvasó Jint.
Érdeklődve nézte a dühös fejemet. Egyik kezemben póló, a másikban nadrág, a hajam kócos volt és még mindig a tegnapi cuccomban virítottam.
– Elment edzeni – mondta Jin, majd az órájára nézett. – Lassan vissza kell hogy érjenek.
Egy pillanatra megtorpantam.
– Érjenek? – kérdeztem. Elment vele valaki?
– Sugával ment.
Minden kiesett a kezemből, majdnem a józan eszem is elhullott.
– Sugával? – kérdeztem élesen magas hangon.
Jin arca eltorzult a magas hangfekvéstől, de bólintott.
– Igen, mit vagy úgy oda? – kérdezte értetlenül.
Mintha ő nem tudná, hogy Suga utál edzeni és már csak a konditerem szótól kirázza a hideg. Most pedig önként elballagott JK-vel edzeni?
Amíg aludtam, biztos átkerültem egy másik dimenzióba, mert ilyen még nem pipáltam.
Suga ragaszkodott a szokásaihoz és nehezen emésztette a változást. Ez a zenéjére nem volt igaz, inkább a magánéletében történő dolgokra vonatkozott, meg a szokásaira.
– Mit akarsz Jungkooktól? – kérdezte Jin végül belelapozva a könyvébe.
– Nála van az egyik pulcsim, kellene vissza.
– Nincs másik?
– Nekem az kell! – mondtam, mint egy hisztis gyerek.
– Nemsoká megjönnek. Nekik is össze kell még pakolniuk. – Jin továbbra is úgy beszél hozzám, hogy nem nézett fel a könyvéből, kicsit dühítette a nemtörődömsége.
Durcásan kisiettem a szobából és átvágtam a nappalin.
Azt hittem Yoongi megint kerülni akar és ezért nem láttam még ma, de ezek szerint inkább elmenekült.
Nem a rohadt pulcsi miatt voltam dühös.
Suga tegnapi bejelentésétől telt be a hócipőm, Jungkook kleptomániás hajlama csak hab volt a tortán. Ahogy a reggeli köd felszállt a tudatomról, egyből elkapott a félelem és a tegnapi jól ismert ijedség, amiért Suga el fog hagyni.
Mert el fog hagyni, nem csak engem, hanem a többieket is.
Megértettem a miérteket, felnőttünk, és rég nem vagyunk már gyerekek. De az hogy elmegy, rettenetesen fájt, és valami furcsa feketeség feszítette a mellkasom.
Talán a magány?
Elég magányos voltam így is ez elmúlt hónapokban. Ha Suga elmegy, keresnem kell egy pszichológust, hogy kikezeljen a depresszióból.
A nyomorom a nyíló ajtó zavarta meg.
– Le kalappal előtted hyung! – Jungkook nevetése betöltötte a szobát, ahogy belépet a bejárati ajtón. – Nem hittem volna, hogy ilyen erős vagy.
Amikor Suga belépet az ajtón, azt hittem menten orgazmust kapok.
Életemben nem láttam még szexibb pasit nála, akinek ilyen jól áll a melegítő.
Nem volt rajta pulcsi, azt a jobb kezében szorongatta.
Az erek a fehér bőr alatt még jobban kidomborodtak az alkarján és a kézfején. A bicepszén megfeszül a vékony fekete póló ujja. A vállán csábító ívben húzódtak csuklyásizmok, még a nyakán duzzadozva lüktettek az inak. A fején lévő baseballsapka alól szőke hajszálas szaladtak szét, de nem láttam a szemeit.
Tele szájjal mosolygott JK-re ahogy becsukta az ajtót.
Amikor meglátta földbe gyökerezett lábú mivoltom, megállt. Felemelte a fejét, hogy kilásson a sajkája alól.
Hatalmasat nyeltem, a tekintette megbabonázott. A leeresztett pillák alatt fekete parazsak csillogtak, a mosolya csibészes volt és túlságosan eleven. A testem fellángol a mosolya láttán, éreztem, ahogy a szívem is félrever.
– Szia! – köszönt rám a sapkája alól.
Hozzám beszél? Ez a pasi hozzám beszél?
Úgy éreztem magamat, mint valami fruska, akit a suli menő csávója éppen leszólított. Elvörösödtem, még a fülem is belepirult. Nem találtam meg a hangom, ezért csak felemeltem a kezemet és intettem.
– Jól aludtál? – kérdezte. Besétált Jungkookal a konyhába, megrohanták a hűtőt.
JK ledobálta a cuccait a földre, a pulcsi alatt csak egy laza fehér pólót viselt.
Suga kivett egy rekesz tojást a hűtőből, majd zöldséget és a tegnap reggeli rizst. Megbabonázva figyeltem a tevékenységüket. A lábam önként mozdult, és le se vettem a szemem Suga széles hátáról.
Ahogy Jungkook mellett állt – aki serényen zöldséget kezdett aprított – majdnem akkorának tűnt, mint a maknae, ami lehetetlen.
Mégis, mintha Suga két számmal megnőtt volna.
Biztos csak az edzéstől dagadtak be az izmai.
– Jimin, jól vagy? – kérdezte Yoongi felnézve rám a hagymaaprításból.
Megráztam a fejemet. Észhez akartam térni, de Suga bűvköréből nagyon nehéz megszabadulni.
– Persze – mondtam rekedten.
– Jól aludtál?
Bólogattam.
Életemben nem aludtam még ilyen jót!
Suga olyan nyugalmat hozott az ágyamba, amivel még soha nem találkoztam. Talán csak egyszer, tavaly a próbateremben.
A kezével a combomon aludtam el, illatával az orromban. A pulcsiját a fejem alatt találtam, összehajtogatva kispárnának.
Két órát hagytak aludni, de Yoongi közelségétől mintha tizenkettő lett volna. Frissel keltem fel a földről és még a hányingerem is elmúlt. Megettem egy szelet tortát és elpusztítottam a maradék négy fánkot, amit meghagytak nekem. Szégyenlősen adtam vissza a pulcsiját.
Boldog voltam aznap este, nem törődve a délelőtt, és az előző nap eseményeivel.
A mai reggelem is csodálatos volt. Friss voltam és bármire készen álltam.
Suga illatában fetrengtem még fél óráig. A tarkóm megmagyarázhatatlan bizsergésétől kényszert éreztem, hogy a matracnak dörzsöljem a fájdalmas erekciót a nadrágomban. A párnába rejtetem az arcom, és inhaláltam a friss tengerillatot, amikor Hobi végül betámadott. Felébresztett, hogy ideje pakolni.
Nagy nehezen neki is kezdem, de a cuccaim nem mid voltak a helyükön. Az utóbbi időben JK előszeretettel kérte el Tae, és az én pulóvereim.
Mint egy lopós szarka járt szobáról szobára, pulcsiról pulcsira.
Ennek a folytatásába lépett be álmaim netovábbja és faggatózott a hogylétem felől.
– Éhes vagy? – kérdezte újból Suga.
Mire magamhoz tértem, sült rizs illatozott a tűzhelyen. Hatalmasat korgott a gyomrom.
Suga időközben levette a sajkáját. Szőke haja rakoncátlanul kunkorodott az arca körül, a mosolyától pedig képes lettem volna pocsolyává olvadni, pedig az fizikailag lehetetlen.
Egy evőkanálba kóstolót nyújtott felém a konyhapulton keresztül. A karjain megfeszültek az izmok, én pedig feszengve léptem közelebb az asztalhoz és nyitottam ki a szám.
– Várj! – visszavette a kanalat a szájához és megfújta. Amint hűvösebbnek találta a falat hőmérsékletét, újra felém nyújtotta.
Szúrni kezdett a halántékom a figyelmessége láttam.
Megfújta a kaját, nehogy megégessen a számat.
Ki csinál ilyet?
Megfájdult a szívem és finoman megdörzsöltem a mellkasom a fellépő sajgással szemben.
Óvatosan nyitottam a szám és megkóstoltam az ételt. Suga le se vette rólam a szemét, de én se róla.
A pillanat megfagyott körülöttünk. A szemei mintha elkerekedtek volna, és a pupillái is megváltoztak. A keze megremegett, ahogy lehúztam számmal a falatot a kanálról és megrágtam.
A sós, szójaszószos rizs elolvadt a számban, én pedig felnyögtem, ahogy felrobbantak az ízlelőbimbóim.
– Ez marha jó! – nyögtem teli szájjal.
– Látom! – nevetett JK.
Rákaptam a tekintettem. Suga mögött állt a mosogatónak támaszkodva és mindentudóan mosolygott rám. A szeme huncutul csillogott, és mint aki meg van elégedve magával, rám kacsintott.
Legszívesebben elküldtem volna a francba, amiért ismét zavarba hozott Suga előtt.
Utáltam, amiért állandóan célozgatnak Taeval. Hol durván, hol finoman csinálták, de akkor is a többiek előtt, és előszeretettel dupláztak, ha Yoongi is a szobában volt.
Suga szemében szokatlan változás történt. A fények elhalványultak és elkapta rólam a tekintetét. Az előbb még hipnotikusan bámult rám, most meg már rám se akar nézni. Nem tudtam hova tenni a hirtelen érzelmi kilengéseket.
Jin is váratlanul betámadott oldalról. Mellém lépett, és a mellkasomhoz vágta a ruháim, amiket az ajtaja előtt szórtam el.
– Nem vagyok a cseléded Jimin! Szedd össze a cuccod legközelebb – mondta, majd amikor megérezte az illatokat, elnémult.
– Mi a frászt csináltok? Három óra múlva indulunk!
– Edzés után muszáj enni! – mondta JK elvágva Jin tiltakozásának hangjait.
JK megterített az ebédlőasztalon. Jinnek akármennyire nem tetszett a késői ebéd, mindannyian hálásan falatoztunk.
Közben Namjoon felvázolta a terveket.
Négykor jönnek értünk, hatkor indult a gép, átszállás nélkül utazunk Business classon. Este alszunk egy jót. Reggel korán színpadbejárás, utána szabad program. Másnap délután háromtól készülődés, utána indult a buli. Először fotózás a megnyitó előtt, majd interjú. Egy kisebb díjátadó, majd indulnak a műsorok a meghívott idolokkal és sztárvendégekkel. Utána díjátadó és interjú.
Fáradtan felsóhajtottam és nem csak én. Mire Nam a mondókája végére ért Hobi homloka az asztallapot érte, Tae a sóhajtozó JK vállát támasztotta fancsali ábrázatával, Suga pedig úgy meredt maga elé, mint aki rémeket lát.
Nem voltunk a toppon, az egyszer biztos.

– Jungkook add vissza a rohadt pulcsim! – kiáltottam be a régi szobájába.
Nam, Jin, Hobi és Suga a nappaliban ültek Sejinnel. A többiek lent várakoztak a kocsiknál. Áldottam az eget, amiért ebben a három napban csak a díjátadón fogunk kamerák elé kerülni. Ritka pillanatok közé tartozik, hogy nem jönnek velünk kamerák a színfalak mögé.
Már indulásra készen voltam, a nappali és az ebédlő közötti részen álltam a nyitott bőröndömmel és a pulcsimat vártam. Tae akkor gurítottak ki a szobájából a bőröndjét, amikor JK kiordított nekem.
– Melyiket?
Felszívtam magam, ugyanis alig láttam a méregtől. Szóval több is van!
– A terepzöld csuklyásat! – kiáltottam. Éreztem ahogy elvörösödik a fejem, és aprót dobbantok a lábammal az idegtől. – Ha még egyszer elveszed valamelyik cuccom kérés nélkül, megöllek! – morogtam.
JK nem válaszolt.