Inkább csókolj meg! /YoonMin+18/

8. Miért nem bírok magammal!

Jimin

Miért! Miért nem bírok magammal?

A folyosón toporogtam, mint valami űzött vad. A lábam meg se mozdult, mert még mindig a saját hülyeségem emésztettem.
Ismét elszúrtam! Olyan jól haladtunk, én pedig ismét tönkretettem.
Ezt már nem tudom elsunnyogni. Egyikünk se volt részeg és fényes nappal történt. Yoongi maga zökkentett ki a bűvöletből, ahogy figyelmeztetően megköszörülte a torkát.
Tudatánál volt és rajtakapott.
Ezt soha nem fogom lemosni magamról.
A halántékom szúrni kezdett, ahogy próbáltam visszatartani a könnyeimet. Leguggoltam és a térdemre fektettem a homlokom, karjaimat összefontam a fejem felett.
El akartam tűnni, elsüllyedni, és soha többé emberi szem elé kerülni. Főleg Sugáé elé nem kívánkoztam.
Szégyenkeztem és majd megölt a bűntudat.
Túl csábító volt a helyzet, én pedig egy gyenge halandó vagyok.
- Jimin mi a frászt csinálsz? - Jungkook éles hangjára felkaptam a fejemet. Előttem ált. Amikor ijedten felnéztem, először az összehúzott értetlen tekintettel találtam szembe magam. Ahogy meglátta könnyes arcom, az arckifejezésén eluralkodott a döbbenet, majd sötét felhők gyűltek köré.
- Bántott valaki? - kérdezte lehajolva hozzám. Megfogta a karomat és maga után húzott. Alig álltam a lábamon és remegtem mint a nyárfalevél.
Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy ahányszor a gödör alján ültem, mindig JK húzott ki belőle. Elröhögtem magam a dolog abszurditásán, de a nevetésem gyorsan sírásba csapott át.
- Te jó ég! Mi a baj? - kérdezte az énekes rémültem, miközben átölelte a vállamat. Amikor elértünk a szobája ajtajáig, belökte a mágneskártyát a zárba és kilökte előttem az ajtót.
Taet ott találtuk a derekára csavart törölközővel az ágy előtt állva, miközben a haját dörzsölte szintén egy fehér törölközővel.
Mosolyogva felkapta a fejét, kusza szőkés tincsei közül nézett ránk, de amikor meglátott, elszörnyedt, és mindent eldobott a kezéből. Odaszaladt hozzám, átvette remegő testemet Jungkooktól.
- Mi az isten történt? - kérdezte hisztérikusan, amikor bevezetett a szobába és lenyomott a vetetlen ágy szélére.
- Nem tudom, a folyosó találtam rá - mondta JK ledobva az eddig kezében tartott fehér törölközőt. Nyilván edzeni volt a hotel kondijában. Fekete melegítő és óriási fekete pulcsi volt rajta.
Tae leguggolt elém. Szőke haját kifésülte a szeméből és egyáltalán nem zavartatta magát a félmeztelensége miatt. Hosszú ujjak átfogtak remegő kezeim. Kedvesen felmosolygott rám, és a szemében látott mérhetetlen szeretettől még jobban bőgni kezdtem.
Tae értetlenül és szinte pánikba esve nézett fel a szerelmére. JK riadtan megvonta a vállát, tanácstalanul nézett rám.
- Jimin, ha bántott valaki, most mond meg. Nem ússza meg szárazon! - mondta JK egy hóhér hanghordozásával és tekintetével. Kirázott a hideg, de egyben nagyon jól esett, amiért ennyire meg akarnak védeni. Meg tudom én védeni magam, csak most túl gyenge vagyok ahhoz, hogy sáncot emeljek a szívem köré.
- Csak magamat bántottam - mondtam elcsukló hangon.
- De miért? Nem értem - mondta Tae megdörzsölve a combom. Még mindig remegtem és a beszéd is nehezemre esett. Ismét le fogok égni előttük, ahogy egy évvel ezelőtt. Csak most ők nem szexelnek, és én sem vagyok félrészeg.
- Majdnem megcsókoltam, egy centin múlott... - Kierőltettem magamból a szavakat, de jobban fájt, mint egy fogorvosi kezelés érzéstelenítő nélkül.
Tae, aki eddig térdelt, most tátott szájjal ereszkedett a sarkaira.
- Már megint? - kérdezte JK közelebb lépve hozzánk. Leült mellém és átkarolta a vállamat. A fejemet a vállára húzta, én pedig hagytam, mert szükségem volt rájuk. A haja vizes volt amikor az arcomhoz ért, az illata marta az orromat, tömény klórszag áradt belőle.
- Igen, annyira elcsesztem! Pedig azt hittem soha többé nem hibázott ekkorát.
- Észrevette? - kérdezte Tae nagy szemeket meresztve rám.
- Még szép, ő állított le.
Tae szeme döbbenten kerekedett el és JK is megborzongott.
- Leállított? - suttogta halkan a fejem felett, mint a ki nem hiszi el, amit hall.
- Persze, mit gondolsz? Majd szerinted hagyja! - csattantam fel dühösen. Felemeltem a fejem és a pulcsim ujjába töröltem a szemem.
- Igen! - mondta Tae, mintha tök természetes lenne, hogy Yoongi hagyja, hogy lesmároljam.
JK lába meglendül és óvatosan megrúgta Tae combját.
Tae észre se vette, csak megvonta a vállát. JK megrázta a fejét és összeszorította a száját. A tekintette minden volt, csak barátságos nem.
- Mi folyik itt? - kérdeztem. Valamit elhallgatnak előlem. Tae rám nézett ugyan, de az eddigi magabiztossága már nem volt olyan sziklaszilárd. JK továbbra is a pasiját gyilkolta szemmel és nem nézett rám.
- Tudni akarom! - kiáltottam ellentmondást nem tűrően. Lehet hogy ki voltam bukva, de tudtam, hogy valamit elhallgatnak előlem. Tudni akartam. Most már minden mindegy, akármilyen szörnyűségről van is szó, jobban megbirkózok vele, mint a saját hülyeségemmel.
JK fáradt sóhajt hallatott és összenézett a barátommal. Másodperceknek tűnt, de szerintem egy egész hónapot vitatkoztak le fejben. JK tekintete enyhült meg hamarabb, Tae pedig bólintott. Nyilván ő nyerte a csatát.
- Szerintünk... - kezdete JK nagy nehezen. Beletúrt a hajába, és onnan a tarkójába kapaszkodott. Húzta az időt.
Nekem elegem lett a játszadozásból. Nem volt hangulatom hozzá. Ha már belekezdtek, akkor fejezzék is be.
Keményen belecsíptem a combjába, amitől hatalmasat ugrott és rám kiáltott.
- Suga szerelmes beléd! - mondta élesen, és közben fájó combját dörzsölte.
Alig akartam felfogni a szavakat.
Ezek biztos szórakoznak velem, és csak tönkre akarnak tenni.
De nem, Tae helyeslően bólogatott.
Ő soha nem hazudott nekem és JK se volt híres a füllentésről. Mielőtt elküldtem volna őket a picsába, megfogadtam, hogy meghallgatom a képtelen okfejtést. Ledöbbentem saját magamon, amiért ilyen gyorsan átlendültem a tényeken.
Hogy miért?
Mert szánalmas vagyok, mert kaptam egy kis reményt arra, amire soha nem láttam esély az életemben.
Vártam, ők pedig néztek rám aggódva.
- Folytasd! - sziszegtem Jungkooknak. A maknae először megdöbbent, majd sunyi mosoly terült szét a száján. Elpirultam, amiért saját magamat buktattam le az esztelen reménykedéssel.
- Kérsz még egyet? - hajoltam az arcába. Nem tűnhettem túl félelmetesnek a vörös szememmel és az eszement csillogással a szememben, de próbálkozni szabad. Nem is lett meg az eredménye. Szemtelenül az arcomba nevetett, inkább felkelt, megállt Tae háta mögött, biztos távolságban tőlem.
- Már egy ideje észrevettük. Igazság szerint, amióta találkoztatok. Suga a fejed búbjától a talpadig imád téged - mondta Tae, nekem pedig hirtelen légzési nehézségeim támadtak.
Alig kaptam levegőt és fulladoztam a rám törő érzésektől.
- Ez nem igaz! - nyögtem a torkomat szorítva.
Sajnos nem erősítették meg a szavaimat. Sajnálkozva rázták a fejüket.
- Suga beléd van zúgva évek óta. Emészd meg.
JK könyörtelen szavai a szívemig értek. Ott valami összetört, mert hangos csörömpölés támadt a belsőmben és hirtelen nem hallottam semmit.
Az egész életem egy hazudság lenne? Yoongi szeret engem, szerelmes belém?
Soha nem mutatta! Soha nem adta a tudtomra egyetlen szavával se, soha, egyetlen érintésével se, ami nem lett volna baráti, pusztán testvéri.
Dühös voltam, annyira dühös. Felpattantam az ágyról, aminek következtében Tae a fenekére huppant az ijedségtől. Az ablak előtt kezdtem fel-alá járkálni. Csapdában éreztem magam, amiből már nincs visszaút.
Ha hamis reményeket kaptam csupán, akkor vége mindennek.
JK felhúzta Taehyungot a földről, leült az ágyra és egyik combjára húzta a másikat. Tae átkarolta JK széles vállát és együtt néztek rám összekapaszkodva.
Zakatolt az agyam és nem tudtam mit higgyek már ezredjére.
Szóval Suga minden érintése, kitüntettet figyelme, a szerelemtől van amit irántam érez? Amióta meglátott. 2012 óta!
Beletúrtam a hajamba és jó alaposan megtéptem, hátha észhez térek. A fejemben megállíthatatlanul kutattam a jelek után, öt év eseményei futószalagon pörögtek a fejemben, és árgus szemmel válogattam a képek között. Csak finom érintéseket találtam, gyengéd pillantásokat, sok szekálást és vérszívást, Yoongi éles szarkazmusát az én csípős válaszaimat.
De sehol nem láttam égető pillantást, vad vágyat vagy esetleg egy észre nem vett dudorodó nadrágot.
Semmit!
A tébolydát a fejemben Tae hangja rekesztette be.
- Jó illatod van - mondta Tae JK-nek. Beletúrt a vizes hajba és mosolyogva arcon csókolta.
- Medenceszagom van bébi - húzta el a száját undorodva a másik.
- Nekem tetszik ez a klóros beütés - kacsintott rá Tae kacéran.
- Hát te se vagy komplett - rázta a fejét reménytelenül JK.
- Én se? - kérdezte felháborodva.
- Mert szerinted Jimin az? Évek óta bele van zúgva Yoongiba. Erre ki van akadva, hogy vágyai tárgya szerelmes belé. Kérdem én, hol itt a józan ész?
Jk alaposan felnyomta a vérnyomásom, dühösen rákiáltottam.
- Elég! Azt hiszed, ez olyan egyszerű?
JK szeme megvillant, majd rám mordult.
- Én nem hiszek semmit! Elmondtuk, amiben évek óta reménykedsz. Hogy mit kezdesz vele, csak rajtad múlik.
Nem bírom, levegő kell!
Az ajtó felé rohanva mégis megtorpantam. A kilincset szorongatva néztem vissza rájuk.
- Miért nem mondtátok el hamarabb?
Furcsa volt látni, hogy semmi megbánás nincs az arcukon, amikor válaszoltak.
- Elhitted volna? - kérdezte Tae az oroszlánszelídítő hangján.
- Most sem hiszed el - mondta JK megrázva a fejét olyan hévvel, mint aki teljesen lemondott rólam.