Hatake Kakashi X Minori(befejezett)

25.fejezet

Igen, tudom..elmaradt, ne haragudjatok érte. De ma hoztam nektek 2 kicsit rövidebb részt. Valószínűleg a jövőhéten befejeződik, bár ez attól függ mennyire érek rá buplikálni a részeket. Remélem tetszeni fog. Szép napot mindenkinek! ❤️

Naruto szemszög

Még mindig nem tudom elhinni a tegnapi hírt amit kaptam. 2 év gyászolás után, 2 év újabb magány után, mi alatta a házban mindig rá gondoltam, minden hol láttam és minden rá emlékeztetett a rövid időre,  tegnap... tegnap újra volt reményem hogy találkozhatok vele. Nem, ez biztos csak egy álom.

-Sok sikert Naruto-kun.

-Reméljük Minori-chan tényleg életben van és nem csak egy csapda.

-Légy óvatos azért.

-Jól van – jól van. – Hinata, Sakura és Sasuke kijöttek elköszönni.
Én meg nagy reményekkel elindultam. Minél gyorsabban oda kellett érnem, így nem foglalkoztam semmivel, segítséget kértem Kurama-tól. Elég gyors voltam ahhoz, hogy még aznap estére odaérjek. Az őrök mikor megláttak, tudták ki vagyok.

-Uzumaki Naruto, köszöntünk Homok rejtekben.-üdvözlésükre bólintottam.

-Gaara-t keresem.

-A kazekage nyilván már nyugovóra tért. Sajnáljuk.

-Igen, de ez fontos. Nem várhat.

-Mégis mi ez a felfordulás? Naruto?

-Kankuro, beszélnem kell Gaara-val.

-Oké, gyere. Az irodában van. – az őrök félre álltak fejüket megbiccentve. Először is meg kell bizonyosodnom hogy tényleg Gaara írta – e a levelet és ha igen, akkor találkozhatok testvéremmel. A testvéremmel akit halottnak hitt mindenki. Ezt még mindig nem tudom felfogni.

-Gyere! – hallatszódott ki a kazekage hangja, amikor testvére be kopogott.

-Te hogy kerülsz ide? – teljesen ledöbbent. – Két év után nem hogy a húgoddal lennél, inkább idejössz? Azt hittem örülni fogsz neki.

-A húgommal lennem? – ez az egy részlet maradt meg bennem. Ezt hogy érti amikor csak tegnap tudtam meg hogy él.

-Hát 3 napja hogy elindult Konoha-ba. Nem találkoztatok?

-Gaara! Ha a húgom otthon lenne, akkor én itt lennék szerinted?

-Kicsit furcsálltam is hogy még nem értesített a megérkezéséről, de arra jutottam biztos csak annyira örül hogy elfelejtette.

- Szóval akkor a halottnak hitt húgom felbukkant, de most megint eltűnt? Nem hiszem el. Meg kell találnom! Meg kell találnunk!-emeltem fel hangom, mert csalódott voltam, haragudtam magamra, az egész az én hibám, megesküdtem hogy megvédem, de megint elvesztettem. Min kell még keresztül mennie?

-Mozgósítok minden johnin-t, Anbu-t és szerintem a Chunin-okat is.

-Én vissza megyek Konoha-ba és szólok Kakashi-sensei-nek.

-Sajnálom, az én hibám hogy eltűnt.

-Ez nem igaz Gaara.

-Azt mondta ne írjam meg hogy elmegy, de meg kellett volna írnom.

-Nem tudtad hogy ez lesz, hiszen Minori erős, nem hagyná magát csak úgy. Meg fogjuk találni. - Ismét a Kyuubi módba futok haza. Eltudom képzelni hogy a sensei is csalódott lesz. Ő is mindent megfog tenni hogy megtalálja, tudom.

Gaara szemszög

-De hogy tűnhetett el csak így Kankuro?

-Fogalmam sincs öcsi, de Minori-t ismerve az ellenfele nagyon kemény alak lehetett, hiszen ő egy nagyon erős shinobi.

-Igen. Tényleg erős, de ő sem legyőzhetetlen. - sóhajtottam. - Mozgósítottad már őket?

-Igen, nem sokára összegyűlnek. – bólintottam.

Minori szemszög

Hol vagyok? Mi történt? Mi történt?
Nem emlékszem, annyit tudok hogy éppen Konoha-ba tartottam aztán.. aztán semmi. Mi ez a nedves kemény valami, ami nyomja a hátam?
Lassan nyitom ki szemeim, amik nagyon fáradtak. Sötétség van. Amikor elfordítottam fejem, ami nagyon fájt  olyan mint ha egy vízzel borított sziklán feküdtem volna. Talán egy barlang? A testemet piros csáp féleségek kötötték le, amikbe csakrákat vezettek. Nem tudtam ellenállni a helyzetnek, kitörtek  szemeimből a sós vizek. Csak látni akartam őket, csak hallani akartam Naruto történeteit vagy nézni ahogy eszi a ramen-t, ahogy minden féle fura pózokban alszik. És látni akartam őt is. Látni akartam az arcát, megbizonyosodni hogy jól van. Gaara azt mondta hogy ő lett a kokage, ezért látni akartam hogyan dolgozik. Csak.. csak haza akartam menni. De miért szólnak közbe mindig? Miért?