Can't help fallin in love with you

15. Mi lesz velem?

A napok teltek, Gabi hányinger kerülgette ahányszor meglátta Sharont náluk. Hogy ez a vipera minden idejét itt töltse. Már attól felforrt az agyvize, mikor ő és Steve egy szobába tartózkodtak. Folyamatosan azon kattogott az agya vajon most együtt vannak? A kapitány tényleg semmit nem érzett soha iránta? De szerencséjére egyik délután megjelent Fury. Egy újabb küldetés. Viszont csak egy ember kell neki. Egy áldozat.
Mindenki egymásra nézett, nem értették a szituációt.
-Miért csak egy emberre van szüksége?-kérdezte Clint Furyt.
-Ha balul sülne el bármi is, nem veszíthetjük el az egész csapatot!-válaszolta komoly arccal.
-Egy áldozatra van szüksége?-kérdezte komoly arccal Nat.
-Igen..!-válaszolta Fury.
-Én vállalom!-jelentkezett Gabi.
-Biztos hogy nem!-szólt közbe Tony.-Utoljára is emlékszünk mi volt! Biztos hogy nem! Megyek akkor én!
-Sajnálom Tony de már megvan a személy!-tájékoztatta Fury Tonyt.
-Mégis ki?-kérdezte Gabi. Majd megpillantotta Steve komoly arcát, aki lassan felemelkedett a székből.
-Én lennék az...!-válaszolta Steve.
Gabi szíve kihagyott két ütemet. Az nem lehet! Biztos hogy nem! Nem engedheti!
-Minden rendben lesz!-nyugtatta a csapatot akik ugyanúgy rossz ötletnek tartották.-Meg kell tennem!
-És ha meghalsz?-kérdezte Wanda.
-Akkor...ez így volt megírva!-válaszolta Steve.
-Fogd be...! Ne nyugtass minket hogy minden rendben lesz és ha meg is halsz semmi baj majd fentről figyelsz ránk....!
-Én vállaltam ha meghalok..!
-Ha mégegyszer kimondod a halál szót vagy ha tovább rizsázol a fény felé lépdelésről esküszöm a saját kezemmel foglak megölni....az nem is érdekel mi lesz velem?-kérdezte Gabi könnyes szemekkel. Steve szemei a lányra szegeződtek.- Mi lesz velem?
-Gabi...!-kezdte volna Steve.
-Értem, oké felfogtam! Jól leszel, minden rendben lesz! De mi lesz velem?-ordított a fájdalomtól Gabi.-Ne menj kérlek!-kérlelte a férfit.
-Gabi...!
-Ne! Ne magadért csináld, kérlek tedd meg értem! Ne menj!
Steve csak figyelte a lányt akit még soha nem látott ennyire megtörve.
-Meg kell tenned ezt értem, különben soha nem fogok megbocsátani neked!
-Azért ha meghalok?-kérdezte Steve komoly hanggal.
-Neeem! Azért mert elérted hogy belédszeressek!-zokogott a lány és kirohant a teremből. Steve csak nézte a lány helyét ahol állt. Nem tudta, jól hallotta e amit hallott. Belé...szeretett?
Gabi zokogott, tört, zúzott a szobájában, mikor kopogtak az ajtaján.
-Tűnj el!-ordította az ajtó irányába majd egy vázát vágott a falnak.
Lassan kinyílt az ajtó és Steve állt ott. Becsukta az ajtót, majd kulcsra zárta.
-Takarodj Steve! Tűnj el!-lökte volna az ajtó felé a férfit.
-Gabi!
-Azt mondtam menj ki!-löke tovább az ajtó irányába.
Steve lefogta a lányt és a könnyes szemeibe nézett.
-Mond ki!-kérte Steve Gabit.
-Menj már el! Menj és áldozd fel magad! Kit érdekelsz? Engem ugyan nem!
-A francba Gabi hallanom kell!-kiabált rá a lányra.
Gabi csak sírt, Steve iszonyatosan sajnálta őt így olyan szorosan magához húzta hogy egy kicsi levegő se tudjon átszökni közöttük.
-Kérlek mond ki!-súgta a lány fülébe. A lány légzése kezdett visszatérni a normális ütemre.
-Szeretlek!-sírt a vállain Gabi ahogy szorított az ölelésen.
Steve eltolta magától a lányt majd az arcát kezei közé fogta.
-Végre kimondtad!-mosolygott rá Steve.
-Kérlek ne hagyj itt!-kérlelte a lány.
-Figyelj rám, mert most tenni fogok valamit....!
-Mi?-nézett kérdően Stevere.
-Szeretlek nagyon!-mondta Steve aztán olyan szenvedélyesen megcsókolta a lányt mint még soha senkit. Több percig csak csókolták egymást. Alig akartak elválni egymástól, hisz mennyi ideje vártak erre a pillanatra titokban mindketten. Majd Steve lassan megszakította a csókjuk.
-Visszajövök, megigérem!-nyomott egy puszit Gabi homlokára, majd szorosan átkarolta.
Gabit nagyon megviselték a történtek, de Steve nem hagyta őt egyedül. Átkisérte a szobájába a lányt mivel az övé kisebb renoválásra szorult az eset után, majd az ágyra feküdtek összebújva. Egy kicsit sem akart Gabi engedni a szorításból. Félt, ha felébred a férfi már nem lesz mellette.