146. ,,Elengedlek, csak hogy boldog lehess"

304 43 16
                                    

Gabi ahogy állt a ház előtt, még képtelen volt bemenni. Már csak az felzaklatta őt, ahogy belegondolt mi lesz ha a terve nem úgy alakul ahogy azt eltervezte. Mi lesz ha képtelen lesz megmenteni a férje életét? Ezekkel a gondolatokkal indult egy utolsó sétára a városban. Hideg volt. Teljesen lehűlt a levegő de ő mégis minden ellenére kint sétált a szabadban. A telefonját kikapcsolta, de érezte a csapatnak mekkora aggodalmat okozott. Mégis kerülni akarta a keresztkérdéseket, a faggatózásokat. Félt, hogy nem fogja tudni tartani magát előttük. Egy nagy lélegzetet vétel után lépett ki a liftből, ahogy a szeme azonnal a csapatot pillantotta meg. De Steve nem volt velük.
-Francba Gabi! Hol az istenbe voltál?-kezdett kiabálni vele Tony.
-Sétáltam!-válaszolta nemes egyszerűséggel.
-Azért kellett kikapcsolnod a telefonod?-folytatta a csapat a fejmosást.
-Nyugalomra volt szükségem!
-Nekünk is arra lett volna, helyette érted izgultunk!
-Felesleges volt...!
-Hé! Elmondanád miért vagy ilyen?-kérdezte Clint.
-Milyen?
-Ez a semmi nem érdekel típus! Történt valami?
-Megyek aludni...fáradt vagyok!-hagyta ott a csapatot. Az emeletre érve benézett Avery szobájába aki békésen aludt már. A szobájába érve épp Steve lépett ki a fürdőből aki tekintete mindent elárult. Ideges volt. Mégis Gabi úgy tett mintha mi sem történt volna.
-Nem akarsz semmit se mondani?-nézte Steve ahogy Gabi minden magyarázkodás nélkül úgy tesz mintha a mai nap pont olyan átlagos lett volna mint a többi.
-Nem!-mondta ahogy a férfi szemeivel találta szembe magát.
-Tehát nem...! Rendben...!-mondta ahogy egy póló után nyúlva az ajtó irányába sétált.
-Most hova mész?-kérdezte Gabi.
-A nappaliba alszom!
-Miért aludnál a nappaliban?-értetlenkedett Gabi.
-Gabi mi a francot titkolsz előlem?-kérdezte idegesen.
-Semmit!-vágta rá azonnal.
-Ezt ne mond! Csak ezt ne!
-Miért? Mit kellene mondanom?
-Nem szeretsz már? Nem akarsz már a feleségem lenni?
-Mi?-kerekedtek ki Gabi szemei.
-Jól hallottad! Válaszolj! Mert úgy érzem jelen pillanatban rohadtul nem úgy tekintesz rám mint a férjedre!
-Miért akkor hogy nézek rád?
-Ha a férjedként néznél rám akkor elmondanád mi a baj hogy tudjak segíteni! Helyette csak el löksz magadtól!
-Nem löklek el!-ellenkezett azonnal Gabi.
-Akkor hol voltál?
-Sétáltam!
-Nagyon rosszul hazudsz...!-nézett a lányra csalódottan.-Tegnap este egymás karjaiban aludtunk Gabi! Ma meg egy egész napra eltűnsz egy szó nélkül! Ha más van a képben mond el! Ha már nem szeretsz mond el! Egy férfinál voltál...?
-Én...!-dadogott Gabi. Nem számított arra hogy Steve ilyen dolgokat vág hozzá.
-Értem...! Gondolom ő jobb társaság mint én...! Jó éjszakát...!-hagyta el a szobát Steve. Gabi lesokkolt. Rég volt a kapitány ennyire mérges és egész rég vitatkoztak ennyire össze, hogy egyiküknek is el kelljen hagyni a szobát.
De képtelen elmondani neki. Nem teheti. Azonban akárhogy próbált aludni képtelen volt álomra hajtani a szemeit. Nem tud Steve nélkül aludni. Szüksége van rá. Így az ágyból felkelve indult a földszintre. A szemei azonnal megpillantották a kapitányt aki a kanapén aludt, egy pléddel takarózott. Nem volt olyan békés az arca mint máskor. Nézte őt és nem tudott elvonatkoztatni attól, hogy lehet többé nem láthatja ezt az arcot, ezt a személyt aki a legnagyobb boldogságát jelenti az életben. A földre ülve hajtotta a fejét a kanapéra ahogy Steve kezét fogta. Végre álomra tudta hajtani a fejét.
Steve szörnyen aludt. Ahogy hirtelen felébredt azonban a feleségét pillantotta meg azonnal maga mellett. Összeszorult a szíve. Még ha Gabi érzései szűnni tűnnek iránta ő számára mégis ez a nő volt a fény az egész életében. Óvatosan felemelve őt vitte a szobájukba ahogy óvatosan befektette az ágyba. Csak nézte őt. Szerelmes belé. Szereti őt, talán nincs is a világon olyan ember aki nála jobban tudna szeretni valakit.-Képtelen vagyok elengedni téged...még akkor is ha már nem én vagyok számodra az igazi...!
Másnap reggel Gabi későn ébredt. Nem is érezte magát annak ellenére kipihentnek. A gondolatai egész éjjel cikáztak. De ahogy jobban kinyitotta a szemét, akkor jutott eszébe hogy emlékei szerint ő este a nappaliban Steve mellett ülve aludt be...most mégis a puha ágyban ébredt. Tudta. Minden ellenére, Steve törődik vele. Rosszul érzi magát ahogy a férfival bánt, de tudta hogy folytatnia kell ha meg akarja őt védeni. Az élete pedig sokkal fontosabb számára mint bármilyen vita amit most a kapitánnyal vívnak. Lassan indult le az emeletről mikor minden szempár rá szegeződött, kivéve egy személyt. De most talán pont kevésbé fájt számára hogy nem látta a férfi tekintetét aki tudta hogy legbelül ugyanúgy őrlődik.
-Jó reggelt!-törte meg a csendet Wanda.-Mit kérsz reggelire?-kérdezte.
-Nem vagyok éhes...!-indult a terasz irányába. Nem tud enni, a gyomra össze van szorulva, egy falat se menne le a torkán. Sütött a nap mégis hideg szellő borzolta meg Gabi bőrét. Csak nézte az ébredező várost mikor Steve jelent meg az ajtóban. Egy pillanatig csak nézték egymást, nem szóltak.
-Hoztam reggelit...!-kezdte Steve ahogy a tányérra készített ételt lerakta az asztalra.
-Nem kérem...!-mondta Gabi ahogy újra maga elé meredt.
-Még ha nem is vagy éhes, legalább egy pár falatot egyél Noah miatt...!-mondta a kapitány, aki még minden ellenére ahogy vele bánt aggódik értük. De igaza volt. Nem csak magára kell gondolnia hanem Noahra is. Épp indult vissza a kapitány amikor Gabi hangja állította meg.
-Steve...!-nézett a férjére. Majd a kapitány tekintete újra rászegeződött.-Én...!-kezdte de a telefonja szakította meg. Ahogy elolvasta az üzenetet azonnal felállt a székből. Minden szó nélkül indult az ajtó felé.
-Hozzá mész megint...?-kérdezte Steve mire Gabi megállt az ajtóban. Tudta hogy a válasza egyre jobban összetöri őt, de szem előtt kell tartania a célt.
-Igen...!-folytatta az útját.
-Ha...!-kezdte a kapitány. Gabi nem nézett rá csak várta hogy a kapitány befejezze a mondandóját.-Ha úgy érzed...nem szeretnéd folytatni mond el kérlek...! Még ha nehezen is fogom tudni elfogadni a tényt, hogy nem akarsz mellettem lenni...nem foglak a boldogságodban megakadályozni! Ha....el akarsz válni...ha így döntenél nem foglak lebeszélni róla...! Esküszöm hogy attól vigyázni fogok a gyermekeinkre....és rád is!-Gabi szíve összeszorult. Képes lenne őt elengedni csak azért mert azt gondolja a boldogság amit ő nyújt számára...azt most más adja meg neki.

Can't help fallin in love with youWhere stories live. Discover now